Élménybeszámolók - lista

2010. december 04.

Ötödik éve szervezzük meg Mikulás túránkat a Mátra északi oldalán, Mártaszentlászlóról indulva. Aggódva figyeltük az időjárás alakulását, de szerencsére minket elkerült az ónoseső, a hó pedig a hegyen a tartós hidegnek köszönhetően megmaradt. Szombatra napsütést ígért a meteorológia – bár reggel borongós volt az ég, reménykedtünk, hogy a napocska később majd előbújik. Huszonketten gyűltünk össze a busznál, és kissé hosszú utazás után értünk Mátraszentlászlóra. Szerelvényigazítás, és a gyönyörű havas fenyők sűrű fényképezése után lelkesen indultunk el a K+ jelzésen Mátraalmás felé. A térkép „Smiró Feri útja” néven jelöli ezt a szakaszt. Mátraalmásra érve a kocsmában érdeklődtünk a kocsmárostól, ki is volt a névadó. Smiró Ferenc egy helyi lakos volt, aki Mátraszentistvánba járt dolgozni nap mint nap ezen az útvonalon.

Megpihenve, némi forralt borrtól átmelegedve továbbindultunk, immár a Z háromszög jelzést követve. Közben a köd feloszlott, az ég is kiderült, és szépen kisütött a nap. Gyönyörű látvány volt, ahogy a laposan sütő nap sugarai áttörve a fák sűrűjén, megvilágították a fák havas koronáját, a hó alól kikandikáló sziklákat. Ezen a szakaszon már nehezebben haladtunk, mert a hó egyre vastagabb lett, és mivel előttünk nem járt erre senki, bizony a fiúknak kellett utat taposni az időnként meredek hegyoldalon. A dózerútra felérve balra fordultunk, folytatva a hótaposást a Fekete-tóig. Ez egy mocsaras rész a Rudolftanyától Mátraalmás felé vezető út mellet. Most szinte teljesen befedte a hó, így nem láthattuk teljes szépségében. Ha nem takarja hó, egy tündérmese illusztrációja is lehetne, a zsombékok között megcsillanó fekete vizével, a vízből kinyúló fák közötti alacsony párával.

A Fekete tó után végre kiértünk a műútra, ahol már a hókotrók eltakarították a havat, így könnyebben haladtunk. Rudolftanya előtt egy fán még ott piroslottak jégbe fagyva az almák. Rudolftanya jelenleg üdülőtelep, nevét Wenckheim Rudolfról, Károlyi Gyula jó barátjáról kapta. Az erdészház falán Zádor Oszkár – az egykori Fényespusztai erdőgondnokság vezetője, aki nyugdíjazása után a rudolftanyai erdészházban élt, ill. az üdülőházban gondnokoskodott – emléktáblája. Az üdülőtelep mellett található fenyőarborétumot a 30-as évek elején kisérleti és magtermelési céllal hozták létre, kihasználva a hely mikroklímáját.

Rudolftanyát elhagyva jelöletlen úton haladtunk tovább, amely később csatlakozott a P+ jelzésbe. Ahogy egyre lejjebb ereszkedtünk, úgy lett a lábunk alatt egyre vékonyabb a hó, de kitartott, amíg leértünk Parádsasvárra. A település szélén az egykori üveggyár romjai.
A falu másik végén viszont a szépen felújított, jelenleg szállodaként működő egykori – Ybl Miklós tervezte – Károlyi kastély. Másik nevezetesség az alkáli-hidrogénkarbonátos kénes víz-forrás, aminek vizét „Parádi víz” néven palackozzák. A savanyúvíz-forrás fölé díszes pavilont építettek szintén Ybl tervei alapján.

Már csak néhány lépés, és elértük a 24-es út melletti buszmegállót, ahol túránk véget ért, és ahol kicsit átfagyva, de kellemesen elfáradva szálltunk buszra.


Maka Judit
Kékes Turista Egyesület