Élménybeszámolók - lista
Budapesti séta 2010. november 21-én
2010. november 21.
Kulturális túránk soros helyszínéül a Népliget, s a Kossuth tér szolgált. Először a Láthatatlan Kiállítás tárlatát néztük-tapasztaltuk meg, majd a Néprajzi Múzeum gazdag anyagában igyekeztünk eligazodni. Ezúttal 18-an indultunk útnak különjáratú kisbuszunkkal, 13 egyesületi tagtárs, s 5 fő kedves vendég.
A Láthatatlan Kiállításon való részvételre sokan vágytunk már, izgatottan készültünk az élményre. Mivel a teljes sötétségben való hosszas eligazodás csak kis csoportokban lehetséges, szinte azonnal két csoportra osztódtunk. Egyik társaság a kiállítás látható részével kezdett, ahol a látássérültek és vakok segédeszközeivel, speciális írásával, kommunikációs lehetőségeivel s életmódjával találkoztunk kedves vezetőnk segítségével, „másik felünk” pedig indult a fénysugármentes területre. Itt tapogatás, hangok, illatok s vezetőnk óriási munkájával próbáltunk eligazodni az erdőben s egy erdészházban, az utca forgatagában (még jó, hogy itt nem mozogtak a járművek), egy zöldséges standon. Jártunk szoborkiállításon, nagyjából ki is találtuk, milyen alkotásokat tapogattunk, majd bejutva a lakásba nagy csörömpölésbe kezdtünk, különösen a konyhában. A végén a bárban igyekeztünk ügyesen fogyasztani, s ki is fizetni az árut szemünk segítsége nélkül. Általában nem sikerült.
Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy különleges élmény volt ez a két óra, a végére nagyon ifjú túratársaink is megnyugodtak, akiket kezdetben megrémisztett ez a helyzet. Nem gondolom, hogy minket ahhoz segít hozzá ez a tapasztalat, hogy toleránsabbak legyünk – mert annak tartom magunkat – de ahhoz mindenképpen hasznos volt, hogy átérezzük némileg a helyzetet, s alkalomadtán okosabban segítsünk.
A Néprajzi Múzeumba én személy szerint azért szeretek menni, mert olyan, mintha egy belépővel 6-8 múzeumba mennék egyszerre. Kezdődik a gyönyörködés mindjárt magával az épülettel, mely Igazságügyi Palotának épült, s a Milleneumra adták át. Hogy hogyan szolgálta funkcióját, s hogy jutott mostani rendeltetéséig, ezt szemléletesen mutatta be a „Palotából múzeum” c. kiállítás. A csodálatos központi belső tér minden szegletében az adventi hangulat lengett, pályaműnek készült karácsonyt váró virágkötészeti remekekkel, s igényes portékáikat áruló népművészekkel, kellékárusokkal, csak ezen a hétvégén.
A magyarság használati tárgyait a honfoglalástól az első világháborúig mutatja be az állandó kiállítás 13 nagytermen át, de aki külön a viseletekre volt kíváncsi, olyan részt is talált.
Sokunkat magával ragadott az élő népművészetet bemutató tárlat, melynek tárgyaiból igencsak tudtunk volna válogatni, s örömmel fedeztünk föl ismerős alkotókat is a készítők között Gyöngyösről és környékéről. A tárgyak a XV. alkalommal megrendezett verseny kiírására érkeztek a népművészet mestereitől, s valóban mindegyikük használható volt (más kérdés, hogy ha a birtokunkba kerülnének, talán nem is használnánk – annyira féltenénk)
Nagyszabású időszaki kiállítás mutatta be rokonaink életét „Ilyenek a finnek” címmel, mindenre kiterjedően, szemléletesen és humorosan.
A múzeumban töltött 3 órát mindenki érdeklődése, mentalitása, kiállítást néző szokásai szerint töltötte, tudatosan nem kértünk vezetést semmilyen témában, pedig a lehetőségek szinte korlátlanok. Magam szívesen benéznék a pincébe is egyszer…
Örülök, hogy ismét együtt tölthettünk egy jó hangulatú napot, együtt gyarapodhattunk új ismeretekkel, tapasztalatokkal.
Immár átszellemülten készülhetünk az ünnepekre – érzelmi töltetet és ötletet kaptunk hozzá bőven.
Tóthné Kelemen Mária