Kékes Turista Egyesület - részletek a természetből

„Gyertek velünk, ...mert egyedül nem megy!”

Hírek - lista

Emlékezzünk. II. Rákóczi Ferenc évforduló

Dátum: 2023. június 16. 13:02:00

II. Rákóczi Ferenc és az általa vezetett sereg 1703. június 16-án lépte át a lengyel–magyar határt, s átkelve a Vereckei-hágón érkezett meg Magyarországra. A Rákóczi-család Munkács környéki birtokain hamar híre ment, hogy hazatért a Nagyságos Fejedelem...

II. Rákóczi Ferenc hazatért

1703. június 16-án Vereckei-hágón át, azon a tájon, ahol a régi emlékezet szerint hajdan Árpád vezér magyarjai érkezetek, egy magyar sereg tartott hazafelé. Kevesen voltak, de híres zászlóikon az azóta szállóigévé vált mondat volt olvasható: „Cum Deo pro patria et libertate”. „Istennel a hazáért és szabadságért”. II. Rákóczi Ferenc hazatért.

Hiába verték ki a törököt az országból majd húsz esztendeje, a dolgok csak nem fordultak jobbra. Tán épp ellenkezőleg… Az 1690-es évek közepére kiderült: „Anyám, nem ilyen lovat akartam!”. Ahogy Kollonich Lipót mondta: „Magyarországot előbb rabbá teszem, aztán koldussá, végre katolikussá.”

Hogy valóban elhangzott-e ez a mondat és tényleg Kollonich mondta-e, de mindenesetre jól jellemzi az akkori időket. A bécsi udvar és magyarországi lakájai szorgosan dolgozott annak megvalósítását. A válasz sem maradt el… Az egykori Királyi Magyarország és Erdély vadregényes határterületein bujdosók, a kifizetetlenül szélnek eresztett végvári vitézek, a nehéz sorsukat megelégelő jobbágyok, az elszegényedő kisnemesek szervezkedni kezdtek.

Nem először. Az 1697-ben kirobbant, Tokaji Ferenc kuruc hadnagy, Szalontai György végardói bíró és Kabai Márton református prédikátor vezette hegyaljai felkelésben már megpróbálták egyszer. De nem sikerült.

Esze Tamás új felkelést tervezett Kis Alberttel, a hegyaljai felkelés veteránjával. És miért ne használnának ki egy remek lehetőséget? 1702-ben - az Udvari Haditanács megbízásából - Bagossy Pál egy magyar gyalogezredet, úgy nevezett hajdúezredet toborzott a Tiszántúlon, leginkább, mert kellett a katona a spanyol örökösödési háborúba. Ide állt be toborzónak Esze Tamás és Kis Albert. Nem mintha annyira a szívükön viselték volna az ügyet, hogy kinek a fejére kerül a spanyol korona… Hadszervezés ürügyén egy újabb felkelés megszervezésén munkálkodtak.

A dolgok mentek a maguk törvényes, szabályos útján mindaddig, míg az ezredet meg nem indították a nyugat-európai hadszínterek felé. Ekkor Esze Tamásnak és embereinek sürgősen másfelé akadt dolguk. Gyors, de illegális búcsút vettek: megszöktek - az ezredtől, és bevették magukat a beregi hegyekbe.

Szép volna, jó volna egy új felkelés, csak éppen ahhoz vezető kell. Olyan, akit nem csak a jobbágyok, a kisnemesek, de a nagyobb urak is követnek a hadba. Dózsa György és az ő háborújának emléke élénken élt még sokakban. Olyan vezér kell, akit mindenki elfogad!

A török földön bujdosó Thököly Imre meg tán már túl öreg ahhoz, hogy az élükre álljon - valahogy így okoskodhatott Esze Tamás, mikor a Habsburgok elől Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferencet javasolta vezérnek.

1703. május 6-án kuruc felkelők, Esze Tamás tarpai jobbágy a felkelő parasztok vezetője és az ott bujdosó Rákóczi és Bercsényi személyesen találkozott a lengyelországi Brezán. Rákóczi rábólintott a felkelés ügyére és Esze Tamást nevezte ki az új kuruc hadsereg első ezredesévé.

„…mihelyt hire terjedt jöttömnek a munkácsi herczegségben: alig képzelhetni, mily igyekezettel és örömmel tódult a nép hozzám. Csapatonként rohantak, hozván magokkal kenyeret, bust és más szükséges élelmi szereket. Ezen emberek gyermekeik és feleségeik társaságában jövének, és meglátván engem messziről, térdre ereszkedtek és orosz módra keresztet vetettek magukra. Bőven hullatták örömkönnyeiket, mellyek az enyéimet is kicsalták. Buzgóságuknak és ragaszkodásuknak nem volt elég ellátni bennünket élelemmel: hanem haza küldvén nőiket és gyermekeiket, beálltak seregembe, és többé el nem hagyának, s puskák hiányában kardokkal, vasvillákkal és kaszákkal fegyverkezvén, kinyilatkoztaták, hogy velem élni halni akarnak.” - II. Rákóczi Ferenc: Emlékiratok

Források: Wikipédia; Rubicon.hu; Karpatalja.ma.