Élménybeszámolók - lista

2010. április 16.

A születésnap családi esemény, ünneplik a megszületettet, különösen, ha gyerek, még inkább, ha kerek az évforduló. A mi „gyerekünk” is kerek évet ért meg: 10 éves lett a Kékes Turista Egyesület.

Tíz éve tizennégyen gondolták úgy, kellene egy csapat, mely civil egyesületként gondjaiba veszi a Mátrát, munkálkodva rendjén, tisztántartásán és alkalmat kínálva sokaknak a természetjáráshoz, folytatva nagy elődök nagy tetteit.

Kellett néhány év, kellettek áldozatra kész, lelkes emberek, nagylelkű támogatók és nagyon kellett az a száz egynéhány ember, a kicsi Mátra Manók, akik egymásra találva, már baráti közösségként éltetik a Kékes Turista Egyesületet.

Az elmúlt hétvégén lezajlott az ünnep első fordulója.

Pénteken, nagy létszámú egyesületi tag és meghívott vendég részvételével tartottuk meg soros közgyűlésünket. Levélben kaptunk üdvözletet, jó kívánságokat Szabó Imrétől, az MTSZ elnökétől. Személyesen tisztelt meg bennünket Gyöngyös polgármestere, Hiesz György, az Önkormányzat Kulturális, Idegenforgalmi és Sportbizottságának elnöke, Balázs Ernő, a Heves Megyei Természetbarát Szövetség elnöke, Csávás István. Velünk ünnepelt a BNP Mátrai Tájegység vezetője Szuromi László, a Kolping Család Egyesület elnöke, Holló Vilmos, és munkatársa Molnár Ibolya.

Barátainkként üdvözölhettük a gyöngyösi TTSE két reprezentánsát, Nagy Lászlót, Vörös Tamást és a HÉRICS TTSE vezetőjét, Molnár Zsoltot. Most már gyakori túratársként is velünk volt a város egykori alpolgármestere, Keresztesi József, aki szívesen és eredményesen segítette egyesületünk talpra állását.

Az elnökség, az ellenőrző bizottság beszámolói – nem tagadva a munka meglévő hiányosságait – azért döntően arról szóltak, hogy az elmúlt év sikeres volt. Teljesítettük közhasznú vállalásainkat, sikeresek voltak a nagy rendezvényeink, minden eddiginél több nyílttúrát szerveztünk nagyszámú vendég és gyermek résztvevővel. Kedveltté váltak a családi túrák, sokat tudtunk segíteni a Mátra Manóknak. Színvonalasak voltak a több napos jelvényszerző túrák, az erdélyi kirándulás.

Az egyesület sikeres pályázatokkal, támogatók segítségével, a nagy létszámú tagság (128 fő) tagdíjából, a személyi jövedelemadó 1%-ából és nem utolsó sorban a tagok személyes anyagi hozzájárulásából (telefon, személygépkocsi használat, stb.) kiegyensúlyozott gazdasági helyzetben van.

Az idei év tervei sem kevesebbek, de megalapozottak. Teljesítésében az elnökség biztosítani tudja a szükséges anyagi feltételeket és számíthat a tagok munkájára.

A közgyűlés egyhangúan fogadott el valamennyi előterjesztést.

A hivatalos munka után Simon Péter emlékezett vissza az egyesület történetére, név szerint is megemlítve Merva Esztert és Lacit, akiknek sokat köszönhetünk.

Az egyesület elismeréseit is átadtuk.

Simon Péter kapta a Kékes Emlékérmet 10 éves elnöki munkájáért. Az Év Embereinek Szabó Mártát és Zolit választotta a tagság a nagyon emlékezetes erdélyi túra megszervezéséért.

Nagy örömünkre Diák Tibi személyesen vette át az Év Túravezetője elismerést.

Az elnökség az Év Támogatója címet adományozta a Gyöngyösi Kolping Család Egyesületnek és Csernyák Ferencné, Zsókának.

Az Év Túrázói, 1000 km feletti teljesítményükkel, Mátyásházi Anna és Bácskai György lettek.

Egyesületünk kiemelkedő munkáját a HMTSZ oklevéllel jutalmazta, melyet Csávás István adott át.

Heten az 5 éves, kilencen a 10 éves tagságért járó kitűzőt kapták meg. A 14 alapító tag mindegyikét megajándékoztuk egy-egy szép éremmel, melyeket Szabó Márta készített.

Aztán kigyúltak a gyertyák a tortán, sziporkázott a kis tűzijáték, pezsgővel koccintottunk a következő 10 évre, boldog születésnapot kívánva magunknak, vagyis egyesületnek.

És eljött a szombat reggel. Három csapat különböző helyről útnak indult a Darázshegyi Turistaház felé. Pinczi Gyuriék érkeztek elsőnek gyöngyössolymosról, aztán a Gedei Dóri csapata Galyatetőről, két órára a geoláda – keresők is megérkeztek.

Együtt voltunk tehát, kezdődhetett a vacsorafőzés, a tájékozódási verseny, a foci meccs. Volt jövés – menés, beszélgetés, emlékidézés. Finom volt a vacsora, amit Csaba készített sok ügyes kuktával.

Még este tízig beszélgettünk arról: neked mi volt a legmaradandóbb élményed, mi az, amit soha nem felejtesz el? Megpróbáltam kicsit kívülről nézni a nekipirult mesélőket, azt láttam, bár ki nem mondták: egymás nélkül mi már nem szívesen megyünk sehová.

És eljött a vasárnap reggel. Rutinosan terítettünk, tálaltunk, ettünk, mosogattunk, pakoltunk és a tervezett kilenc órai indulásnál negyedórával korábban már az ajtóban toporogtunk. Irány Galyatető, ahol még tízen vártak ránk. Gyönyörű panorámával övezett úton, szép tavaszi napsütésben, boldogan gyalogoltunk (Gondolkodtam, leírhatom azt, hogy boldogan? Ez olyan égő. De leírom, mert így volt, mit szégyelljünk rajta!)

A két napon 44-en fordultak meg a házban, a túrákon. Biztosan tudom, jöttek volna még többen is, de különböző okok miatt most nem volt lehetőségük. Nekik is ajánlom a három nap eseményeiről készült fényképeket.

Boldog születésnapot Kékes Turista Egyesület!