Élménybeszámolók - lista

2009. december 05.

Régi fájdalmam, hogy váltóműszakos munkarendem miatt a túrák nagy részén nem tudok részt venni. Még soha nem jutottam el a Mikulás túrára sem.


Az idén is úgy alakult, hogy több nap, mint szabi, és mivel most is délutános vagyok, ma sem sikerült eljutnom. Mivel régóta készültem rá, nagyon rosszul esett. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban mikor utaztam, mindég kikísért valaki. Reggel én is kimentem a buszmegbe, hogy elbúcsúztassam túratársaimat. A szívem majd meg szakadt, mikor láttam, milyen jó kis csapat jött össze. Társak, kikkel már rég nem tudtam együtt túrázni. Mikor kiderült, hogy nekem dolgoznom kell, mondták: mi vagyok én, túrakerülő? Hát igen, vannak munkakerülők, jómagam meg túrakerülővé váltam. Szomorúan bandukoltam hazafelé. Elhatároztam: lejátszom fejben a túrát, mintha én is ott lennék…


Megérkeztünk a döcögős buszozás után Mártaszentlászlóra. Előkaptam az erőműtől kapott Mikulás-sapkámat és a jófajta birspálinkámat, és megkínáltam társaimat. Klárika: -Pista, te már megint pálinkázol! Márti azért jó néven vette. Miután összeszedelőzködtünk, Pinczi Gyuri szakértő vezetésével nekivágtunk az útnak. Kellemesen csöpögött a köd. Jó iramban haladtunk, mivel Márti szokásához híven igen gyorsan lépkedett. Nagy örömmel cseverésztem a két Zsuzsival - időnként nyeltünk egy kis nedűt, és jókat kurjantottam. -Pista, mindig tőled hangos az erdő, mi a csendet szeretjük! - szólt Klárika. Szerencsére legalább sár volt rendesen, amit a lehulló levelek sokszor jótékonyan elfedtek, így lehetett jó nagyokat csobbanni. Megérkeztünk Mátraalmásra - mi sem természetesebb, mint egy szép kis Tóth faluba, forralt bort szürcsölni. Ezután a kis intermezzó után folytattuk utunkat a Fekete-tó felé - Kelemen Marikától rengeteg hasznos dolgot tudhattunk meg az őszi erdő csodáiról. Szerencsére volt velünk orvos és filozófus is, így el tudtunk filozofálni, mi lenne a rosszabb: a H1N1 vírus, vagy egy vadkantámadás. Rudolftanyánál nagyon sajnáltuk, hogy Rajki Sanyi barátunk nem lehet velünk - milyen jó botokat tudna itt vágni nekünk. Szabó Mártival megbeszéltük, milyen szép dolgokat fog festeni erről a tájról. Parádsasvárra érve eszünkbe jutott, Diák Tibi barátom milyen szép dolgokat mesélt annak idején a szebb napokat látott üveggyárról. Természetesen itt már alig vártuk, hogy egy ivóba betérjünk. Meghallgattuk Keresztesiné Zsuzsi és Fodor Márti emlékeit az előző napi könyvbemutatóról. Nem maradt más hátra, mint felszállni a buszra és hazatérni. Még Gyöngyösön beszaladtam Ószeres Évi boltjába körülnézni karácsonyi ajándék ügyben.


Mire mindezeket végiggondoltam, haza is értem és fájó szívvel gondoltam rá, hogy ez nem így történt. Reméltem, akik valóban eljutottak, rengeteg élménnyel lettek gazdagabbak! Én pedig készülhettem a délutános műszakomra (se pálesz, se forralt bor…)


Szőrös