Élménybeszámolók - lista

2009. november 14.

Két szép ajándék várt november 14-én a Kékes Turista Egyesület azon tagjaira és vendégeikre, akik vállalkoztak a „Várak a Mátrában” túramozgalmon négy bronzkori várpontjának bejárására.

Az egyik, a novemberben szokatlan napsütés, a simogató langymeleg és a verőfényben a még lombos fákkal teli hegyoldal ezerszínű pompája. A másik ajándék túratársunk Tóth Károly nagyon értékes ismertetője a bronzkorról.

Megtudtuk, hogy Karcsi nagyon megszerette az őskornak ezt a szakaszát, amikor ékszereket, használati eszközöket és fegyverként szolgáló tárgyakat réz és ón ötvözetéből hoztak létre, például a Hajnácskőn, vagy a gyöngyössolymosi Kishegyen élt elődeink.

Karcsi beszámolója alapján a közel négyezer éves múlt elérhető és felfogható közelségbe került hozzánk, és az ábrázolásul hozott szép megmunkálású, finoman kidolgozott karperec, hajtű, fokos ámulatba ejtett bennünket.

Köszönjük Karcsinak, hogy megosztotta velünk tudását, és elvárjuk máskor is!

Az egész heti esőzés után ígéretesnek mutatkozott a szombat reggel, így 25-en és Saci kutya indultunk a várkalandra.

A Kékestetői Szanatóriumban túrabotjaink csattogására előbújt egy szürkemókus, de csalódnia kellett, nem kapott sem mogyorót, sem diót. A reggeli párában nagyon sejtelmes volt az úszómedencéből épített kerti tavacska.

Volt,aki Magyarország legmagasabban fekvő forrásvízével a Disznó(s)kút vizével frissítette magát, mások az erdélyi szilvapálinkát részesítették előnyben.

Elhaladtunk a Mátra második/harmadik legmagasabb pontja, a Hidas csúcs alatt, majd legközelebb meghódítjuk a szép sziklákat.

A Négyeshatárnál kis pihenőt tartottunk, „szerelvényt” igazítottunk, mert a kellemes napsütésben feleslegesnek bizonyult a felső kabát, majd máris Kiskőnél ellenőriztük, hogy a kegyeleti túrán elhelyezett koszorúnk helyén van-e. Ott volt sértetlenül, ami jó érzés volt.

Kiskőnél elhagytuk a jelzett turista utat és a nyugati irányban indultunk Hajnácskőre a dózer úton. Néhány száz méter után erről is letértünk déli irányban, és egy valamikori szekérúton haladva zavartunk meg egy 20-25 egyedes mufloncsordát. Szempillantás alatt tovatűntek. A vadvédelmi rezervátum turistalétráján csak SACI kutya nem tudott átmászni, de Kis Pista jó gazdaként gondosan átsegítette.

Kerestünk egy szép tisztást, ahol meghallgattuk Karcsi ismertetőjét a bronzkorról, volt kötelező fotózás, majd megkerestük magát a várpontot és a sáncokat.

Következő várpontunk a Kőkunyhó maradványa volt, itt kimentünk a gerincre és visszapillantottunk Hajnácskőre, ami mindannyiunk számára nagyon kedves helynek bizonyult.

Nekem korábban a Serpenyő nevű hely is kedvenc volt, ma már ez is a vadvédelmi rezervátum kerítésén belül van, így sajnálattal le kell mondanom a gyönyörű sziklák felkereséséről.

Leereszkedtünk Mátrafüredre ahol már párás volt a levegő, a napsütés fennmaradt a hegyen. Ki-ki ízlése szerint megvigasztalta magát a büfé soron, SACI kutya bár kikövetelte magának a macokot, de végül nem ízlett neki annyira.

Dobogóhegyen a sűrű bozót miatt csak a várjelet írtuk fel, magát a sáncokat nem kutattuk. Sástó-t jó ütemben értük el a sárga háromszög jelen, majd a rét északi végén indultunk a nyári tóhoz. Hihetetlen, hogy 10 percnyi járásra a zsúfolt idegenforgalmi központtól - magától Sástótól - olyan idilli hely van, mint a nyári tó és tőle 5-600 méterre az Ereménytető, gyönyörű kövekkel és sziklákkal, páfránnyal és szakadékkal.

Alig tudtunk elszakadni a hely békéjétől, és bár az Ördögtornya dűlésnek nevezett kőgarádot most nekünk sem sikerült beazonosítani, úgy vélem, hogy sikeres napunk volt.

Remélem, ekként értékelik a napot egyesületi túratársaim és az az öt vendégünk is, akik velünk tartottak, és remélem máskor is csatlakoznak.

Dr. Katona Klára

A túrán készült valamennyi fotót megtekinthetitek a képtárban.