Élménybeszámolók - lista

2009. július 28.

Három hegy, három nap, három túra

2009. július végén - augusztus elején a XVIII. EKE táborban, amit a Fenes- patak mentén Várasfenesen rendezett az Erdélyi Kárpát Egyesület.

Várásfenes eséllyel nevezhetne a leghosszabb falú díjának elnyerésére, de nekünk nem csak erről emlékezetes, hanem gyönyörű, patakmenti fekvéséről a Béli hegy, a Királyerdő hegyei és a Bihar hegység ölelésében. Emlékezetes a falu szívélyes lakóiról, polgármesteréről is.

A tábort rendezők az idén is annyi túralehetőséget kínáltak, hogy a bőség zavarával küszködtünk mi 19-en is, akik a Kékes Turista Egyesület szervezésében utaztunk a sátortáborba, illetve a faluba a falusi turizmus keretében biztosított szállásokra.

Lehetőség volt honismereti túrákon a Belényesi medence és a környék kulturális, történelmi nevezetességeit szakavatott vezetőkkel megismerni, gyalog-, szekér és bicikli túrázni, éjszaka túrázni, kincskereső-, ügyességi- és honismereti versenyen vetélkedni.

A túraválasztásban engem az vezetett, hogy a három túranapon járjak mind a Béli, mind a Királyerdő, mind a Bihar hegységben, lehetőleg kerüljem a hosszú napsütésnek kitett utakat és, hogy a túrák „vizesek” legyenek: vízesés, patak hűsítsen.

Ezért választottam elsőnek a Fenes-patak baloldali gerinctúrát, amikor a túra végén patakozhattunk, amit azonban kissé megzavart az erdei úton közlekedő tehergépek keltette por és zaj, de ezen hamar túltettük magunkat, erősebb volt a patak, a hegyek, sziklák élménye.

A túrákkal szembeni elvárásom maradéktalanul megvalósult, a Lazur patak menti szurdok túra pedig gyógyító is volt, az előző napon előjött napallergiámat a 20 fokos patakvízben, árnyékban megtett 4 órás gyaloglás jótékonyan elmulasztotta. Aggódtam viszont, hogy a bakancsom fizet a gyógyulásomért, de számottevő károsodás nélkül átvészelte a „gyógyító kúrát”.

A Lazur patak völgyét elhagyva - akinél volt elemlámpa, kisebb barlangokat látogathatott meg, majd gyönyörű karsztfennsíkra értünk, ahol jól megérdemelt pihenőn ejtőztünk a buszunk megérkezéséig.

A pénteki túranapon a „Bihar kapu” elnevezésű hely a Fekete-Körös forrásbarlangja volt az első állomás, a beszakadt barlang tetőről a szárazság miatt elapadt a vízesés, ezért mi létrán felmászhattunk a barlang középső szintjére. Víz iránti vágyamat a gyönyörű Vércsorogi vízesésnél élhettem ki, ahol finoman zúdul alá a víz, majd közel az alsó sziklához fátyolszerűen szétterül. Jót pancsoltunk mielőtt visszaindultunk. A vízeséshez vezető patakmenti turistaúton számos helybeli túrázóval, kicsikkel-nagyokkal találkoztunk. Jó érzés volt.

Ez a három gyalogtúra tette ki a tábori program egyik részét, míg a szombati napot a többi táborozóval való ismerkedésre, barátkozásra szántam. A táborban elnézegettük a vízben hancúrozó gyerekhadat. A falu polgármestere előzékenyen egy munkagéppel medencévé szélesíttette a patakmedret és a víz lelassulva pompás fürdőhellyé vált.

Ugyanígy a faluban is több „medence” szolgálta a helyi gyermekek nyári szórakozását. A patak egyébként is éltetője a vidéknek, mindenki a patakból veszi a takarításhoz, a kevéske termőföld öntözéséhez, állatok itatásához szükséges vizet.

Útitársaim közül többen még szombaton is túráztak, annyira nem tudtak betelni a lehetőséggel, a legnehezebb szakaszra a Nagy-Phaton vízesés meglátogatására vállalkoztak. Mások elmerültek a Belényesi piac szombati kínálatába ajándékokat vásárolva.

Mind az ünnepi tábornyitón, mind táborzáráskor helybeli fiatalok gyönyörű népviseletben néptáncoltak. Ez mindig jó érzéssel tölt el engem, hogy őrzik a hagyományokat. De őrzi a hagyományt az egyik szállásadónk is, aki módos gazdaságában mind mai napig az 1930-as évekbeli módon rendezi be egyik szobáját. A korabeli ruhákba, lábbelibe beöltözött egyik női és férfi túratársunk is.

A záróesten a tombolát végigizgultuk, de panaszunk nem lehet, hiszen a fődíjnak számító nagyon profi hátizsákot megnyertük, borral, pólóval, sapkával egyetemben.

Nagyon jó hangulatban roptuk a táncot a meglepetésként kapott nagyszabású tűzijátékig, mások a szép tábortűz mellett dalolgattak.

Bízom abban, hogy jövőre is lesz ereje, tehetsége és kitartása valamelyik EKE tagszervezetnek a következő tábor megszervezésére, mert szeretnénk odautazni.

Gyöngyös, 2009. szeptember 24. napján

Dr. Katona Klára
Kékes Turista Egyesület