Élménybeszámolók - lista

2009. szeptember 20.

Augusztus végén megkerestek Abádszalókról a Napsugár Egyesülettől (fogyatékosok), mint a családi séták egyik ötletgazdáját, hogy tudnék-e számukra a Mátrában ajánlani egynapos kirándulást (túrát), ahol kerekes székesek is tudnak közlekedni. Kicsit megfogott a dolog, eddig sose gondoltam ilyesmire. Több túratársam segítségét is kértem javaslatok iránt érdeklődve.

Végül azt ajánlottam, jöjjenek Gyöngyösre, nézzék meg a Mátra Múzeumot (itt akadálymentesítetten építkeztek), azután Sástó – ezt talán körbe lehet járni kerekes székkel is, visszafelé Mátrafüred, onnan pedig kisvonattal Gyöngyös. Elfogadták az ajánlatunkat, és szeptember 20-ára jelezték jövetelüket. Az első csalódásom az volt, mikor elmentem a kisvasúthoz, ugyanis kiderült, hogy a kerekes szék nem fér fel a feljárón.

Huszadikán 9 körülre jelezték érkezésüket. Feleségemmel kisétáltunk a múzeum elé, szerencsére a kisvonat még a nyitott kocsival közlekedett, így volt remény, hogy fel tudjuk tenni a kerekes széket is. Kicsit megkésve érkeztek, 9.30-ra. Innentől kezdve még mindig az események hatása alatt vagyok! Harmincan érkeztek: családok, kísérők. A vezetőjükkel röviden megbeszéltük, mi is lenne a legcélszerűbb útvonal a mai napra.

Mikor röviden bemutatkoztam és közöltem, mint a túrázóknál szokás – hisz mindnyájan egyformák vagyunk – mindenki szólítson csak egyszerűen Szőrösnek, és természetesen mindenkivel tegeződünk, nagy ovációval fogadtak. Teljesen elérzékenyültem, mert sugárzott belőlük a szeretet.

Megnéztük együtt a múzeumot. Már itt leckét kaptam egymás segítéséből, a nagyfokú toleranciából és szeretetből (volt, aki fizikailag megváltozott képességű, és volt, aki szellemileg). Senki nem volt türelmetlen a másikhoz, mindenki segített mindenkinek. Mivel a kisvonat csak kétóránként járt, ezért úgy döntöttünk, hogy visszafelé jövünk vele. Felmentünk Sástóhoz együtt, itt kétfelé vált a csapat. A „gyorslábúakkal” felmentem a kilátóba – bámulatos, menyire figyelnek egymásra, és milyen hálásak minden apróságért. A kilátó után a sárga körön lejöttünk Mátrafüredre. Mélyen alábecsültem képességeiket, nagyon gyorsan lent voltunk, ezért visszamentünk a Rákóczi-forráshoz, innen a Máriácska érintésével jutottunk le ismét Füredre. A vendéglátósoron mindenki fogyasztott valamit. Mivel sok időnk volt még a vonatindulásig, felmentünk a Kozmári-kilátóba is. Itt kihívtak egy fára mászó versenyre – minden tudásomat össze kellett szednem, hogy ne maradjak szégyenben.

Mire a kilátóból visszaértünk, már a csapat másik fele is itt volt. Õk körbejárták Sástót, utána busszal lejöttek Füredre, és a patak mellett tettek egy sétát. A bazársoron mindenki igyekezett valami ajándékot venni szeretteinek. Még mindig könnybe lábad a szemem, amilyen gondossággal és szeretettel számolgatták, kinek is kell vegyenek valamit. Szerencsére sikerült mindenkit feltenni a kisvonatra, majd Gyöngyösre érve elbúcsúztunk egymástól.

Annyi szeretetet kaptam ezen a napon, amennyit még soha. Egyszerűen nem tudtam egyből hazamenni, úgy éreztem, ezt mindenkinek el kell mesélnem. Öreg este lett, mire hazaértem.

Kedves túratársak! Rengeteg teendőnk van, hogy megteremtsük a feltételeit annak, hogy ezek a gyerekek minél több helyen tudjanak túrázni! Azt hiszem, rengeteget tanulhatunk ezektől a fiataloktól az életről, a tenni akarásról, a szeretetről, a toleranciáról. Alapos leckét kaptam tegnap… úgy érzem, inkább mi vagyunk a fogyatékosok, Õk csak megváltozott képességűek!

Tóth István
Szőrös
Kékes Turista Egyesület