Élménybeszámolók - lista

2009. május 16.

AZ ERKI SZÉLKERÉK TÚL MESSZE VAN!
(kerékpárral Gyöngyösről a Tarna-mentére)
Vajon mi történik, ha a túravezető elől elbontják az utat?


Mi vehet rá egy embert egy kerékpártúra vezetésére az Alföld földútjain?
Mivel a Mátra lábánál lakom, lehetőségem nyílt a Mátra turista és kerékpárútjait keresztül-kasul bejárni kerékpárommal. De, itt az Alföld. „Ott nincs semmi” szokás mondani, viszont engem mindig is csábított, az Alföldre nyíló látvány a hegyek tetejéről. Vajon mi lehet ott? Mik azok a falvak? Mi az a torony a háttérben, aminek teteje mindig változik?
Kíváncsiságom kielégítésére szerveztem meg ezt a túrát.

Álmosan toporogtam reggel 7:50 körül a Tesco parkolóban, mikor két bicikli tűnt fel a háttérben. Mikor közelebb értek eszméltem, bizony ez a két ember kerékpártúrára jön. Évát és a vasutas Istvánt ismertem fel bennük.
Szerencsére kellemes időjárásban volt részünk, se túl meleg, se túl hideg nem volt. Gyöngyöshalászig a kerékpárúton kerekeztünk, azt elhagyva, az autópálya túl oldalán, földúton, virágzó akácfák árnyékában folytattuk utunkat az Adácsi tó partjáig. Kis pihenő és a sörbüfével való szemezés után Visznek felé száguldottunk. A Tarna mellékcsatornáinak gátjai göröngyösek, szétrázzák az ember fenekét. Ezek a gátak 3-4 méter magasak, fűvel borított oldalaikon fel lehet fedezni a partra kimerészkedő vízi élővilágot: a siklókat, a kuruttyoló békákat.
Az alföldi táj májusban különösen megkapó, a hervadozó akácfavirágok illata elvegyül a repcevirágok illatával. Békára vadászó gólyák bóklásznak a réteken, felriadt vadnyulak cikáznak előtted. Visznek falut elhagyva, a cél látványától megbódulva egyre gyorsabban tekertünk a Tarna-gát felé. Már csak a Tarnán kell átkelnünk! Szaladunk fel a gátra, ahol a hídra visz az út, mikor: HOPP!
-HOL A HÍD? MI EZ?
-NÉZD MÁR, CSAK A PILLÉREK MARADTAK!
-Elvitték a hidat!
Kétségbeesés: mi legyen!?
Erk falu előttünk, látni a kertekben dolgozó öreg néniket, bácsikat, a kapirgáló tyúkokat!
De híd, az nincs, a Tarna pedig 3m széles és 1,5m mély. Az aszály ellenére!
De semmi baj, van itt minden! Nálam GÓGLI GéPéeS –es kinyomtatott térkép, Istvánnál pedig GéPéeS.
A GéPéeS az jó, mindenhová követhetjük magunkat, jelen esetben rossz helyre követtük magunkat. Ugyanis a GéPéeS nem készít hidat, csak jelöli, hogy itt kell átmenni rajta. Akkor, menjél át rajta GéPéeS!
(A felelősséget el kell vállalnom: az útvonalat előzőleg nem jártam végig, csak a térképre bíztam magam, egy híd pedig ravasz dolog tud lenni!.)
István GéPéeS-e és az én térképem egybehangzóan egy másik hidat jelölnek 1 km-el lejjebb!
Hurrá, uzsgyi neki, tekerünk még egy km-t, de ott is egy elbontott híd látványa fogad minket:
- ez nem az a híd - jelentem ki, tekerjünk tovább!
20 perc kerékpározás után (persze fél méteres fűben) egy kisebb mellékcsatorna torkolatánál találtuk magunkat.
Az ott ücsörgő horgászoktól érdeklődünk: Merre visz az út Erkre? – „semerre”- szól a válasz…
Két lehetőségünk volt, vagy továbbmegyünk Zaránkig, ahol talán még van híd és onnan vissza Erkre, vagy visszafordulunk. Hazafelé legalább biztosan van egy kocsma.
Túratársaim kivették az irányítást a kezemből, - irány a kocsma, szólt az utasítás.
Viszneket hamar elértük, melynek kocsmájában legurítottunk egy-egy sört.
A sörtől kicsit megbódulva indultunk hazafelé, Jászárokszálláson, Vámosgyörkön, Adácson át. Természetesen mindegyik, az imént felsorolt falu kocsmájában megálltunk és a szélkerékre emlékeztünk. Hol sör, hol fagyi kíséretében, miközben egyre inkább fájt a fenekem…
Adácstól, Gyöngyösig nagyon fárasztó az út és unalmas. Kerékpáros-sors!

Elkeseredettek azért nem lehetünk, mert visszaemlékezhetünk a falusi hangulatú kocsmákra, a növény és állatvilágra, az illatokra, amik szerintem felérnek egy szélkerékkel. (Nekem elhihetitek, hisz két éve már voltam annál, csak most útvonalat módosítottam, ami… nem jött be. Vagy bejött? Nem tudom. Döntsétek el, turistatársaim!)

Tanulság: „Nem mindig oda vezet az utunk, ahová azt mi szeretnénk. Ez van!”

Végezetül: A következő túrámnak a címe már meg is született:

„Ki tudja, hova jutunk - túra”
(Gyertek velem arra is, mert … egyedül nem megy!)

Papp Róbert
Robi képei a túráról