Élménybeszámolók - lista

2008. október 23.

Az Európai Erdők Hete rendezvénysorozat 46 európai ország erdőkért felelős minisztereinek közös elhatározása alapján került megrendezésre, idén 12. alkalommal, az Európai Bizottság, az ENSZ, a FAO, az MCPFE és az UNECE támogatásával. A római és brüsszeli központi rendezvények mellett a résztvevő országok az Európai Erdők Védelme Varsói Miniszteri Konferenciáján, 2007. november 5-én vállalták, hogy saját rendezvényekkel kapcsolódnak a közös Európai Erdők Hete programsorozathoz. Hazánkban az FVM s az Országos Erdészeti Egyesület volt a fő szervező.
Ennek jegyében országszerte minden erdészeti zrt.-nél sok ismeretterjesztő program zajlott. A megnyitó okt. 18.-án volt a Vajdahunyad várban, országos rendezvényhez méltó nagyszabású programokkal.
Természetesen térségünk erdészete, az Egererdő Zrt. is csatlakozott a programsorozathoz. Rendezvények zajlottak Szilvásváradon és környékén, de a Bátonyterenyei Erdészetnél is. Szabó Lajos a Bátonyterenyei Erdészet vezetője már augusztus óta szorgalmazta csatlakozásunkat a programsorozathoz, szakvezetőnek jelentkezve. Kedves invitálásának engedve próbáltuk megtalálni a túra helyét az amúgy már teljesen telített túranaptárunkban. Így lett piros betűs nemzeti ünnepünk az erdő ünneplésének időpontja is.
20 fős csapatunk indulás előtt az Európai Erdők Hete programsorozat céljáról, történetéről, eseményeiről, jelentőségéről kapott rövid tájékoztatót Galyatetőn. Mátraalmás felé haladva útközben is sok információt hallottunk. Megismerkedtünk a minket körbe vevő erdő tulajdonságaival, képet kaptunk a mátrai erdőgazdálkodás történeti hátteréről, s annak mai következményeiről. Szakvezetőnk kedves higgadtsággal, s tisztelni való szakértelemmel reagált időnkénti laikus érzelmi megnyilvánulásainkra a fakitermeléssel kapcsolatban. A Galyavár felé haladva az erdész úr beavatott minket az erdőgazdálkodás klímaváltozás elleni szerepébe. Mint megtudtuk, Európa területének 44 százalékát, hazánk területének 20%-át erdő borítja, és ez az erdőterület folyamatosan növekszik. Az erdők az üvegházhatást okozó gázok folyamatos megkötésével jelenleg a leghatásosabban mérséklik a klímaváltozás ütemét, védik a földi életet. A fa, a legrégebbi megújítható, környezetkímélő nyersanyag és energia forrás, így a fa felhasználása a XXI. században is a legjobb választás a környezetvédelem terén.
A Galyavárnál gyorsan begyűjtöttük annak igazoló pontját a „Várak a Mátrában” túramozgalomhoz, majd igyekeztünk épségben lejutni a meredek túloldalon. Ahol szelidült a terep, szusszanásképpen a talaj- és avarlakókról, gombákról, a kidőlt fák szerepéről esett szó az erdő biológiai egyensúlyának fenntartásában. Ifjabb túratársaink örömére vezetőnk gubacsot is „operált” s nagyítóval meg is nézhette mindenki e rovarbölcső lakóját.
Smiró Feri útján gyönyörű útvonalon, szemerkélő esőben, szűnni nem tudó avarzizegés közepette haladtunk Mátraszentistván felé. A szuhai és mátraalmási erdészeti kerület határán zajló fakitermelésnél a mátraalmási kerületvezetőtől szakszerű ismereteket kaptunk a fa osztalékolásáról, a fakitermelés módszereiről, módjáról, a kereskedelmi lehetőségekről. Sajnos, éppen egy „túltartott erdő” faanyagát láttuk már csak fajtánként és vastagság szerint csoportosítva, de már csak tűzifának volt alkalmas bármelyik rakás. Micsoda veszteség! Na tessék, ez már rögtön egy más nézőpont.
Egyre inkább szemerkélő esőben vágtunk neki a meredek szakasznak, az emelkedő szöge és a szinte harapható páratartalom le is lassított minket. Így felkapaszkodás után az óránkra pillantva útvonalat módosítottunk, s a sárga sávon visszafelé vettük utunkat Galyatetőre. Fiatalos erdőn, idősebb állományok között haladtunk, megfigyelhettük a magoncok, csemeték fejlődését a fényért való küzdelem során. Próbáltuk mi is meglátni a laikus szemmel nézve nem túl gyönyörű fiatal egyedben a tökéleteset, amit a szakavatott szem látott. A település szélén már fajta felismerési vetélkedőt is tarthattunk, az emberi tevékenységnek /is/ köszönhetően. Túránk végén mintegy búcsúzóul hatalmas légyölő galóca csoporttal köszönt el tőlünk a természet, melyet felnőtt, gyerek egyaránt megcsodált.
Sándorunk szokásához híven végig felszedte a szemetet a túraútvonalon, s hősies cipekedése eredményét szerette volna szemétgyűjtőbe helyezni. De ez nem is olyan egyszerű! Így köszöntek el tőlünk- az emberek.
Éppen jókor értünk vissza az utóbusz váróhoz, az idő a túránkat kegyesen kiállta, de addigra már igazán elzordult. Túránk rövid összegzése után vezetőnktől tájékoztató anyagokat is kaptunk ajándékba, majd további együttműködési szándékunkat megerősítve elköszöntünk Tőle.
A busz érkezését várva a lombok színjátékát néztük az esőfüggönyön keresztül. Tüdőnk telve oxigénnel, lelkünk az útvonal élményével, látványával.
Szép volt. S e rövid túra is milyen változatos volt, mennyi mindent láttunk. S Amilyen változatosak erdeink, ugyanolyan sokféle célt szolgálnak egyszerre. Ezért olyan fontos „bemutatni az erdő termékeinek és szolgáltatásainak a társadalom számára történő elérhetőségét, az erdők védelmét biztosító erdőgazdálkodási tevékenységet és annak jelentőségét.”- állapítja meg az Európai Erdők Hete programsorozat egyik üzenetében.
Szabó Lajos erdész ezt megtette. Lelkesen, odaadóan, türelmesen magyarázva - piros betűs szabadnapján.

Nagyon köszönjük Neki!
Tóthné Kelemen Mária