Élménybeszámolók - lista

2008. október 21.

DÉL – DUNÁNTÚLI KÉKTÚRA
2007 – 2008

2006-ban Szögligeten ünnepeltük a másfélmilliomodik lépést. A következő évben aztán újra kezdtük lépteink számlálását egészen egymillióig.
32 napot töltöttünk a Dél-Dunántúlon.

594 kilométert gyalogoltunk, 7070 méter szintet másztunk meg és így 1032 minősítő pontot gyűjtöt-tünk. Túravezetőnk egy napig Bácskai Gyuri bácsi volt, 31 napig pedig Pinczi Gyurit követtük.

Útikalauzaink, akik a „hol járunk, mit látunk” kérdésekre válaszoltak, Diák Tibi, Hiti Éva, Juhászné Hartmann Márti, Katona Klári, Kis Ilike, Maka Judit, Orbán Csaba, Szabó Márti, Tóthné Kelemen Marika voltak.

Az időjárás amolyan „ kéktúrás”volt. Ez azt jelenti: előttünk- mögöttünk esik, és úgy 2-3 évenként ázunk egy órát. A Dél-Dunántúlon ez egyszer esett meg velünk Dávidháza és Õriszentpéter között.

Magyarország 13 tájegységében gyalogoltunk:

Buszos kirándulásaink során jártunk még a Völgységben, a Sárközben, az Ormánságban és a Vil-lányi-hegységben.

Túraútvonalunk 84 településen haladt át. Felsorolni őket nem csak azért érdemes, mert gyönyörű a nevük, hanem azért, mert úgy gondoljuk, ahol már egyszer gyalog végig mentünk a falun-városon, ahol betértünk a templomba, boltba, kocsmába, ahol megkérdezték honnan hová tartunk, oda legközelebb már haza megyünk.

Velem – Bozsok — Szombathely — Nárai — Ják — Egyházasrádóc — Molnaszecsőd

Döröske — Döbörhegy – Szarvaskend — Nagymizdó — Katafa — Nádasd — Halogy — Felsőmarác — Ivánc — Hegyhátszentmárton — Kondorfa

Szalafő — Öriszentpéter — Bajánsenye — Kercaszomor — Magyarszombatfa — Velemér — Szentgyörgyvölgy

Felsőszenterzsébet — Alsószenterzsébet — Kerkakutas — Pusztaszentpéter

Csöde – Zalalövő — Nagyfernekág — Kustánszeg — Becsvölgye — Petrikeresztúr — Zalatárnok — Szentkozmadombja — Gutorfölde — Rádiháza

Szentpéterfölde — Lasztonya — Lispeszentadorján — Bázakerettye — Kistolmács — Borsfa — Valkonya — Obornak — Homokkomárom — Hosszúvölgy — Palin — Nagybakónak — Zalakaros — Galambok — Zalakomár

Ormándpuszta — Somogysimonyi — Nemesvid — Kisvid — Nagyszakácsi — Mesztegnyő — Felsőkak — Újvárfalva — Somogysárd — Kaposmérő

Kaposdada — Szenna — Patca — Szilvásszentmárton — Zselickisfalud — Simonfa — Gálosfa — Szabás — Felsőkövesd — Alsókövesd — Abaliget

Zobákpuszta — Kisújbánya — Óbánya

Mecseknádasd — Bátaapáti — Mórágy

Szálka — Grábóc — Szekszárd

Elsősorban busszal tettünk kitérőt 32 helyre:

Jeli Arborétum (éppen virágzott a havasszépe),
Oszkói szőlőhegy (a pusztuló szőlőhegybe életet lehelő alapít-vány vendégei voltunk),
Vasvár (csak enni szerettünk volna, de templomot, zenélő szö-kőkutat néztünk),
Körmend (megnéztük kastélyt és benne a múzeumot),
Magyarszecsőd, Sorokpolánv, Csempeszkopács (Árpád-kori templom-nézőben jártunk mindhárom faluban. Csempeszkopács „ győzött”),
Söjtör (itt született Deák Ferenc), Pankasz (persze, hogy szoknyás harangláb!),
Zalaegerszeg (Göcseji Falumúzeum, városnézés idegenveze-tővel),
Nagykanizsa (végig sétáltunk a városon, kirohantunk megnézni a már rég nem létező vár helyén épült „ várkaput”),
Budafai Arborétum (nem csak olajkutak, arborétumok is vannak Zalában),
Zalavár (Kis-Balaton Bemutatóház, Cirill és Metód emléke és egy kiváló, ötletes játszótér, ahonnan - állításuk szerint - felnőtt túratársaim nem akartak eljönni),
Kápolnapuszta (bivalyok egészen közelről),
Réka-vár Óbánya és Mecseknádasd között (itt is a lábaink alatt kerestük a valamikori vár nyomát nagy képzelőerővel)
Mecseknádasd (Árpád-kori templom) Bony-hád (Völgységi Múzeum, felejthetetlen vezetővel, aki Szőts Zoltán múzeumve-zető volt),
Decs (Pál Bözsi Baba Múzeuma, néhány házzal arrébb a Falu-ház, ahol szakértő tájékoztatást kaptunk a Sárköz múltjáról, néprajzáról, na és tejfölös kalácsot borral),
Kakasd (Makovecz faluháza a székely és a német nép együtt-élését szimbolizálja és hogy milyen gyötrelmes sors jutott ennek a két népnek, a ház fiatal vezetője könnyeivel küszködve mondta el),
Kaposvár (városnézés idegenvezetővel, szép a város, tiszta),
Somogyvámos (Krisna-völgy, érdeklődésünket „derékba tör-te” a direkt marketing)
Somogyvár (valamikor Koppány földje),
Buzsák (Falumúzeum),
Mánfa (Árpád-kori templom),
Sikonda (de jót fürödtünk! 30 km gyaloglás után naná!),
Szigetvár (szegény Zrínyi, most jön csak a török igazán!),
Sellye (elfelejtették elmondani, hogy a múzeumban ebédszünet is van, így a Draskovits kastélyt és gyönyörű arborétumát néztük meg helyette).
Siklós (alapos, lelkes szakvezetés Somogyi Mártával, és el-utaztunkban még a dzsámit is láttuk)
Pécs (Zsolnay és Csontváry Múzeumok majd az Ókeresztény sírkamrák, felejthetetlen vezetéssel. Aubert Anna volt, idegenvezető)
Villánykövesd volt a nap csúcspontja (csülök, bormustra Lő-rinccel, akiről kiderült, kiválóan bánik az ördög hegedűjének nevezett „ kombinált zeneszerszám-mal”). Na és
Zengővárkony - de erről majd később.

Utunk során megismertük a Dél-Dunántúl hat nagy városát. Szombathelyen Hesztera Hanna, Zalaegerszegen Becze Judit, Szekszárdon Wéber Antalné Panni, Kaposváron Búzási Éva, Pécsett Aubert Anna idegenvezetők kalauzoltak bennünket. Nagykanizsán megpróbáltunk magunk boldogulni.

Műemlékek, kastélyok, templomok, múzeumok, tájházak és egyéb érdekességek

Jártunk négy arborétumban:
Jeli, Kámoni, Budafai, Sellyeiben

Láttunk nyolc Árpád-kori templomot:
Ják, Molnaszecsőd, Sorokpolány, Csempeszkopács, Velemér Mecseknádasd, Mánfa, Õriszentpéter

Jártunk a legkeletibb fekvésű festett kazettás református templom-ban:
Szentgyörgyvölgyön,a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség templomában Homokkomáromban, Grábócon a szerb ortodox templomban (micsoda vezetőnk volt!) és láttunk sok-sok haranglábat.

Tájházak, falumúzeumok, néprajzi gyűjtemények, természeti bemutató helyek sokaságát néztük meg.

Az Oszkón a Hegypásztor Kör vendégeiként láthattuk a szőlőhegy megújuló pincéit. Az Õrség múlt-jából sokat megtudhattunk Szalafő - Pityerszeren.
„Benéztünk” a Kis-Balatonhoz Zalavárra és a Kányavári Szigetre. Kíváncsiak voltunk a bivalyok-ra Kápolnapusztán. Ha már arra jártunk nem hagyhattuk ki a Sárköz „fővárosát”, Pál Bözsit a babáival és a tejfölös kalácsot. Panni, kedves szekszárdi kalauzunk elvitt minket Bogár István sár-pilisi tanító és néprajzkutató tanyájára, ahol Bogár Éva vendégei lehettünk.

Emlékezetes marad a zalalövői tájház, méginkább Berke Józsefné a gondnok (ő már a Rockenbauer-filmben is szerepelt) lelkes, mindentudó ízes kalauzolása. Szennán a zselici régmúlt-tal ismerkedtünk a skanzenben.
Zalaegerszegen a Göcsej Múzeumban időztünk a múlt emlékei között.

Magyarszombatfán képzett fazekasok is lehettünk volna, ha kicsit több időnk van (úgy 3-4 óra még).
Buzsákon megtudtuk, hogy a híres buzsáki hímzés nem magyar, hanem horvát eredetű és van belőle vézás, boszorkányos és bécsis.

Kakasdról már volt szó, de megemlítem kedves vendéglátónk nevét, aki vasárnap reggel nyolc óra-kor is rendelkezésünkre állt: Barabásné Fábián Elvirának hívják.

Múzeumból is több volt tíznél.
A helyszínek: Körmend (Rába Helytörténeti Múzeum), Szombat-hely (Schmidt Gyüjtemény), Zalalövő (Római kori romok), Söjtör (Deák szülőháza), Bonyhád (Völgységi Múzeum), Somogyvár (Történelmi Emlékhely), Pécs (Ókeresztény sírkamrák, Zsolnay, Csontváry múzeumok), Szekszárdon a „mézeskalács-gyár”, a Rippl-Rónay Emlékház. Siklóson és Szigetváron a várakban levő múzeumok.

Várakból kevesebb volt, hiszen Szigetvár és Siklós mellett most csak a Réka-várban jártunk, a nagyhírű kanizsai várat hiába is kerestük volna.

Emlékezetes marad a mórágyi Geológiai bemutatóhely, a Szársomlyó-hegy lábánál levő Szobor Park.,a bazitai TV toronyból elénk táruló zalai táj, a Kőszikla szurdok Nagybakónak fölött, az Örömhegyi kulcsosház és házigazdája Tomasics János (Õ tudja mi kell a fáradt turistának,fröccsel várt bennünket), a kisvonatozás Mesztegnyő és Felsőkak között Kövesdi Pál „masinisztával”, a kissé bizarr Török-Magyar Emlékpark Szigetvár határában, a villánykövesdi pincesor. Szívesen emlékeznénk az abaligeti barlangra is, ha nem éreztük volna, hogy nagyon a terhére vagyunk fiatal vezetőnknek.

Szálláshelyeink:

Szombathely, Martineum Felnőttképző Akadémia, ott is étkeztünk.
Hegyhátszentjakab, Vadása Motel (és a Vadása-tó!)

Nagykanizsa, Touring Hotel, itt a Keleti Étteremben ettünk szörnyű kajákat.
Óbánya, Turistaház az Öreg Malomhoz, itt a Zöldfa Vendéglőben kaptunk vacsorát, a reggelit ma-gunk készítettük – Csaba tojásos rántottája.

Patca , Katica Porta, ide a Denna Étteremből hozták a kaját és mi mosogattunk.
Pécs, Hotel Delta és Delta Étterem (el tudjuk még mondani a menetrendet?)

Utazásaink:

Utazásunkról az Eurocar 98’ KFT gondoskodott kiválóan.
Szenzációs buszvezetőink voltak: Molnár Zsolt egy, Kovács Tibor két és Clement Attila három alka-lommal.
Köszönet érte!

Számok:

6 313 km-t utaztunk busszal. Az utazás, szállás, étkezés összesen 5 779 298 Ft-ba került.
Támogatást kaptunk az Egyesülettől és a MEVISZ-től, így nekünk „csak” 4 299 298 Ft-ot kellett előkaparnunk zsebeinkből. De megérte! Ugye?
Akik ott voltunk egy-egy alkalommal: 37 – 35 – 32 – 32 – 32 - 35 fő

A befejezés

Az OKT befejezését Szögligeten ünnepeltük saját készítésű vacsorával, komoly és komolytalan összegzé-sekkel, nagy-nagy vidámsággal és egy Magyarország – tortával, amelyen csoki-csík jelezte a megtett utat. A tortát jó ízűen megettük „ válogatva” kedvenc útvonalaink között.
A meglepetés kigondolója és kivitelezője, gondosan őrizve a TITKOT: Kelemen Marika és Katona Klárika voltak.
Most más forgatókönyvet dolgoztunk ki. Az utolsó nap reggelén elindultunk Zobákpusztáról Óbánya felé a Hidas-völgyön és az Óbányai-völgyön át csodálatos természeti környezetben. Észrevétlenül lassultak le lép-teink a kellemesen hűvös patak medrekben, percekig csodáltuk a csurgókat, vízeséseket, a szál bükkök, gyertyánok között áttörő napfényt. A Mecsek ezzel a csodával búcsúzott tőlünk miközben beértünk Óbányára.

Meglátogattuk kedves kocsmánkat, beütöttük az utolsó bélyegzőt az igazoló füzetünkbe.

Buszra szálltunk és elindultunk Zengővárkonyba, hogy a legendás szelídgesztenyésben végső nyughelyet találó Rockenbauer Pálnak köszönetet mondjunk.

Készültünk a találkozásra. Előző este szálláshelyünk első emeleti folyosóján a földre telepedve, Tóth Anita furulyája hangjaira tanultuk meg az „Indulj el egy úton” és a „ Tengerecki Pál” című dalokat.
A sírra helyezve a Kékes Turista Egyesület koszorúját, elénekeltük az este megtanult dalokat és a földre telepedve röviden megemlékeztünk a két éves vándorlásról.
És… jött a meglepetés, amely most Kelemen Marika varázs-konyhájában és Szabó Márti „agyagos műhe-lyében” készült a legnagyobb titokban.

A túravezető, Pinczi Gyuri és én most Mézeskalács-Magyarországot kaptunk melyen cukormázból kanyarog a Dél-Dunántúli Kéktúra. Az a 18 boldog társunk pedig, akiknek sikerült minden alkalommal eljönni a túrákra, Szabó Márti „kemencéjében sült” bakancsot kaptak szalagra fűzve, ünnepélyesen nyakba akasztva.

A „DDKT érdemrendjét” megkapta leghűségesebb kísérőnk, fröccseink időre történő megrendelője, sza-lonnasütéseink anyagbeszerzője Juhász János, valamint a három utolsó alkalommal buszunk kiváló vezető-je, aki kedves barátunkká vált Clement Attila. De mindenki kapott kicsinyke mézes sütit DDKT-2008 felirattal (amit én a nagy tisztességtől és örömtől zavaromban azonnal megettem).

Zárszó
Amit itt leírtam, leltár csupán, néhány érzelmi kitöréssel. Leírni azt, ami az eszünkben, szívünkben él, én nem tudom, de barátokká válva a nagy úton (az OKT-től a DDKT-ig ) közösen őrizzük élményeinket.
Szép ez az ország, nekünk már lelkünkben őrzött HAZA.
Aki járt már ezen a tájon, érti, mit mondunk. Aki készül elmenni, annak lehet bíztatás. Aki soha nem akar így „utazni”, azt sajnáljuk.
Készülünk az utolsó 900 km-re és barátsággal, nyitottan várunk mindenkit!

További képek...

Több mint egy hónapos késéssel, 2008-10-01-én lejegyezte Rajki Sándorné, akit az a szerencse ért, hogy megszervezhette ezt az utat.