Élménybeszámolók - lista

2005. augusztus 15.

Nem akármilyen napot tölthettem nemrég szeretett hegységemben. Nem akármilyen volt a feladat… és nem akármilyen a társaság.

A történet valamikor tavaly kezdődött, amikor kapcsolatba kerültem a Hatvani Környezetvédő Egyesülettel, valamint ifjú mátrai botanikusokkal. Már akkor megfogott az elhivatottságuk, a fantasztikus ismereteik a növények világáról, a Mátráról, a természet csodáiról.

Eltelt egy év, segített a véletlen is, és három ember – botanikus, környezetvédő és földmérő – elindult, hogy kiderítsenek valamit, amiről úgy gondolták: nem jó ez így. Arra voltak kíváncsiak: vajon tényleg olyan meredekek egyes lejtők a Mátrában, ahogy a hivatalos nyilvántartásokban – nevezzük nevén: erdőállomány-gazdálkodási tervekben (erdőtervekben) – olvasható, netán meredekebbek, esetleg lankásabbak-e azok. Fontos kérdésnek tartják ezt – különösen mostanság, amikor egyre több gondot okoz a hirtelen lezúduló csapadék, amikor erdeink egyre sivárabbak, amikor egyre szembetűnőbbek a hatalmas sebek a hegyoldalakon…

A botanikus a térképészeket megszégyenítő alapossággal számította ki az előzetes adatokat, készítette elő a nap menetét. A földmérő kíváncsian várta: merre, hova visz majd az útjuk, milyen extrém helyeken kell majd kipróbálnia műszerét. A környezetvédő érezte, hogy nem lesz hiábavaló ez a nap; tudta, hogy a számok nem hazudnak.

Útjuk akaratlanul is a Kalló-völgy oldalában vezetett, és a már ismert, de meg nem szokható látvány megállásra késztette őket: miért ne mérjenek itt is egyet? Meredeknek, nagyon meredeknek tűnt ez a tarvágásos oldal, de a szem néha csalóka: a vártnál kicsit kevesebbet, 30 fokot mutatott a műszer. Közeledve a Négyeshatárhoz – sőt, el is hagyva azt – a botanikus mesélni kezdett. Mégpedig arról: miért oly sivár itt az erdők alja, miért bukkan elő sokhelyütt a csupasz sziklafelszín, miért kopasz a fák törzse, miért nincs cserjeszint. Azért, mert sok a vad – főleg a muflon. Ez sincs így jól. Felélik, eltiporják őshonos növényeinket, ezáltal csökkentve a természet éltető változatosságát, és teret, előnyt adva a betolakodó, behurcolt invazív, degradációt tűrő fajoknak… A Kékesről DK felé lefutó völgyek és gerincek mentén 27-38 fokos lejtéseket mértek, többségében a magasabb értékekkel. És mindenhol a vadak nyomát látták…

A Markazi-kapu előtt Dezső bácsival találkoztak, akinél a földmérő egy időben még erdészgyakornok is volt… A Hurok út környékén tájfutókat láttak, bár csak gondolták, hogy futók, mert bizony mindegyikük elmélyült térkép-bogarászásban volt. A Som-hegyi erdészháznál az erdei munkások hitetlenkedve fogadták, hogy lefelé keresik a hegyet – na igen; ők nem tudták, hogy itt is lejtőszög-mérés következik, mégpedig alulról. 32 fok – elég meredek, és itt is bőven látszik a vadak „műve”. De mi látszik még? A Kékes északi oldala az ERDÕREZERVÁTUMMAL! Messziről is jól észrevehető az ottani – lékekkel, hatalmas lombkoronákkal, egymásra nem hasonlító foltokkal büszkélkedő – koronaszint, mely a természetes erdők jellemzője. Az, amit alatta és másfelé láthatunk, hozzá képest csak sivár kultúrerdő. A Nagy-lápafő és a Nagy-Lipót páratlan kilátást nyújtó oldalában (na igen, a tarvágásoknak némi előnyük is van…) ugyancsak jóval 30 fok fölötti értékeket mértek; csakúgy, mint a Mátra-bérc déli oldalán, vagy „a napot betetőző” Cseternás-völgy keleti részén. Utóbbi hely oly meredek és lepusztított felületű volt, hogy a műszernek sem volt könnyű megteremteni az egyensúlyi helyzetet. Na de mégse ez legyen a nap utolsó momentuma, megcsodálták hát a Nagy-Halmaj rétjének hatalmas tölgyét, kékperjés tisztását, kornistárnicsos színkavalkádját.

S hogy miért ilyen fontos a 30 foktól meredekebb lejtés? Nos, erdészeti berkekben létezik egy szakmai ajánlás, amely arról szól, hogy ilyen lejtésviszonyok között már nem célszerű erdőgazdálkodási tevékenységet folytatni, vagyis az erdők hármas funkciójából a véderdő jelleget kell kidomborítani. Véleményünk szerint ennek az ajánlásnak fokozottan érvényesnek kell lennie természetvédelmi területen, így a Mátrai Tájvédelmi Körzetben is. 9 mérési helyszínünk közül 7 ilyen területre, ezen belül pedig 5 helyszín fokozottan védett területre esik… Erre a tényre szeretnénk felhívni a figyelmet tevékenységünkkel.

Simon Péter