Élménybeszámolók - lista

2004. március 07.

A múlt pénteki hóesés eldöntötte a vitát; a februári bejáró túrák után újra kell taposni az ötpróba útvonalait, ha hitelesen akarjuk tájékoztatni a hozzánk készülő túratársainkat.

Plakátokkal, metszőollókkal és rókafogú fűrésszel felszerelve indultunk el Mátrafüredről. Kissé borongós volt az ég, de nagyon tiszta volt a levegő. A fagy keményen tartotta magát, de a szél nem fújt – ideális idő egy téli túrára.
A Muzsla kilátóhoz vezető ösvényen itt-ott még kibukkant a jegesre taposott föld a hó alól, de később már csak havat ért a bakancs talpa, sőt egyre többet!
Az Ózon hotelben, a Mátra sícentrumban és a Vörösmarty fogadóban láthatóan szívesen vették az értesítést, és rögtön ki is tűzték a plakátjainkat – úgy tűnik, már nálunk is vannak olyan vendéglátók, akik a bakancsos turistát is megbecsülik!
A Vörösmarty fogadóban különös meglepetés ért minket: találkoztunk a Kék Kör megtételére nyolcvan nap alatt vállalkozó srácokkal, akiket csak másnap estére vártunk Kékestetőre! Örömmel nyugtázták a szélesre taposott utakat, mert előző napokban ők tapostak másoknak.

Nemsokára, a Gyalogút-bércen (P+) mi is megtapasztalhattuk e tevékenység minden szépségét és nehézségét. A 30 cm-nyi hóban egy-egy őznyomért is hálásak voltunk a gazdájának, ha néhány méteren keresztül ő is éppen a jelzett utat választotta. Józsi barátunk meg is szólítgatta a gyakran feltűnő mufloncsapatokat: Segítsetek, gyertek utánunk, mi nem vagyunk vadászok! Itt már csak hárman voltunk, Rudi bácsi egy metszőollóval a 15 km-es táv visszatérő ágát járta végig.

A parádóhutai haranglábon egy 120 kg-os disznót hirdettek eladásra. Gyorsan mellétűztük az ötpróba plakátot – ne legyenek már ilyen féloldalasra terhelve a jó palócok unokái!
A kocsma sajnos zárva van; jókora panziófélét építenek köré, meghagyva a régi vályogfalakat is – ezáltal egyértelműen a klarisszák csevicéjénél tartottuk meg a szusszanásnyi ebédidőt. A friss hóban megtett 8 km kivette belőlünk a reggeli lendületet. Egy korty csevice után indultunk is volna tovább, de Józsi még gyorsan rábízott egy plakátot az ott éppen vizet gyűjtögető bányász kollégára, hátha Kápolnán éppen erre várnak...
A Pisztrángos-tóig három nehéz km várt ránk. Erre még vadcsapásokat sem láttunk, az ösvényt teljesen befújta valami fehérrel a szél. Már éreztük, hogy nagyon megkésünk, túl sokat bíbelődtünk az elején a csipke- és kökénybokrokkal. Szemeinkkel Illés piros keresztjeibe kapaszkodva értünk nagysokára a Hurok-útra.
A Pisztrángos-tó téli álmát alussza, még az esőházhoz sem vezet nyom; a gerincre viszont – Hála Valakiknek! – már egy egészen jól megtaposott ösvény visz fel.
A nyereg iszonyatosan szép látványt tárt elénk. A jéggé olvadt-fagyott hó a földre nyomta a fák ágait, a törzsük déli oldalát kétujjnyi jégburok fojtogatja. De az ösvény kitaposva – nemrég mehettek itt a 80 naposok, most ők tapostak nekünk.
Esteledett, mire elértük a Kékest. A síelők már hazamentek, a Tető étteremben is éppen zártak; de szombaton várnak! - ígérték.
Innen még két óra, de látnunk kell végig! Utolsó szendvics, szőlőcukor, csevice-víz – gyerünk!
Egy szánkó, két-három lábnyom vezetett a Négyeshatárig. Helyenként jócskán a turistaút mellett, mert arra éppen ráborultak a fák. Az útelágazás után már nagyon sötét van; a második útkeresztezés után feladjuk a jelzések keresését, csak az irányt próbáljuk tartani. Segítenek a fények: mögöttünk a Kékes, előttünk a Sár-hegy adótornya. Balról az Erőmű is képbe kerül, jobbra lent a Város, közöttük sok-sok falu. Az egyikből neheztelő hang szólít: eltévedtetek?!
A Peres-bércen már könnyű a járás, csak pár cm a hó. Óvatosan lebotorkálunk a Vizes keszőbe, itt a sűrűben már nem ártana egy lámpa, de hát egyikünk sem készült éjszakai túrára… a telihold meg szemérmesen megbúvik a felhők mögött. A patakon lábunkkal kitapogatva a köveket kelünk át – jó kapusnak szerencséje van! – mondták erre valaha. Innen már csak egy kis séta Füred, és lassan leereszkedünk a kivilágított Civilizációba.

Íme, a téli túrázás másik arca. Pár hete a Téli Mátra 42 km-e töltötte meg büszkeséggel a lelkünket, most a mások előtt taposás boldog elégedettségét kaptuk jutalmul.

De megmarad-e a nyomunk szombatig? Ha nem, lesz, aki újratapossa a Gyalogút-bércet, a Tariskát, a P+-et, meglátjátok!

Merva László

Merva László fotói