Élménybeszámolók - lista

2025. április 13.

Abasár – Benevár - Mátrafüred

A mostani célpont kiválasztásában főleg az dominált, hogy néhány hete a Castrum Bene régészeti egyesület szervezésében és sok jóakaratú ember részvételével nagytakarítást végeztünk a Várban. Kivagdostuk és az Erdészet által megadott helyre vonszoltuk a már jócskán bozóttá sűrűsödött szeder- és csipkebokrokat, és a már egyre nagyobb fácskákat, kívül és belül is. A mintegy ötvenfős csapatban két egykori munkatársam is ott volt; az egyik svéd, márkás bozótvágóval, a másik a fémkeresőjével felfegyverkezve. Ebéd előtt Feld István tanár úr foglalta össze mindazt, amit a Várról tudni lehet. Számomra nagy élmény volt ez a fél nap, látni, hogy még felénk is vannak érdek nélkül, ügybuzgalomból dolgozó emberek, sőt csapatok. (Valamikor ilyen öregségre vágytam én is, de ami volt, elmúlt!) Ezekről szerettem volna ott beszélni, s megmutatni a túratársaknak a munkánk eredményét, de a természet ezúttal (is) bölcsen közbeszólt…

Abasárról mindössze nyolcan indultunk (a jász különítmény ezúttal távol maradt, a tri(atlon)-anyukák nem értek haza messzi versenyről), de annál nagyobb lendülettel. A faluból kijutva rögtön levágtuk a Mária út kanyarulatát, de ezzel nem sokat spóroltunk, mert rövidesen egy mély vízmosás állta el az utunkat. Egyre sűrűbb lett a felhőzet, be kellett látnunk, hogy a naplemente ezúttal elmarad, annak látványa nélkül kell élménydússá tenni a mai túrát. Lelassultunk, inkább beszélgettünk és nézelődtünk, s a Dobóczi-laposon szemünkbe is ötlöttek a kis fennsík virágai: főleg a törpe nőszirom és a tavaszi hérics, majd a hegyoldalban, a Szerelmesek tisztásán a leánykökörcsin szép példányai őrizték meg magukat nekünk. Nemsokára virágzik a törpe mandula is, majd az árvalányhajat fújja ezen a tájon a szél, figyelmeztetett Marika!

Átmentünk a patakhídon, s a kertek alatt, a nagyon kellemes séta- és kerékpárúton folytattuk utunkat (itt találkoztunk egyedül szembejövőkkel - a Mátra borzasztóan kihalt, ahogy az egyik várkereső ismerősünk fogalmazott a napokban…). A térképen feltüntetett Hornyánszki-forrást sajnos nem leltük; a patak moshatta ki, vagy csak benőtt a gaz, nem tudom…

A meredek ereszkedést a beneháti nagy kapaszkodó követte, egyikünk meg is jegyezte, hogy ez fárasztóbb túra, mint a tegnapi, a Bükkben, ahol 700 m szintet mentünk a Garadna-völgy két oldalán. Persze, aki nem veszi komolyan a Mátránkat, s bot nélkül jön velünk, az ne csodálkozzon  !

A Beneháton pazar villák váltják egymást, pedig a helyenként meredek földút eléggé nehézzé tehette az építkezést, illetve az ott lakást sem teszi túl komfortossá. A Lőtér felett a Tojáskereső túra pontjainak örvendeztük, s elevenítettük fel az unokákkal tett egykori játékos órákat. Onnan még elballagtunk a gyerektáborig, de már nem vágtunk neki az emelkedőnek…, majd máskor megcsodáljuk a megújult Benevárat.

Füred előtt még lődörögtem egy kicsit a patakparton, szomorkodva a múltkor elmulasztott szemétszedés miatt, (aznap Monostoron pultoztam, s úgy próbáltam ott terjeszteni az igét, hogy a parkoló menti fűszegélyből felszedegettem a csikkeket, amiket az autósok lazán odapöckölnek, mielőtt bemennek a boltba), aztán én is besétáltam a kihalt központba. Alig múlt fél nyolc, szép tavaszi este volt, s már csak néhány büfé reménykedett forgalomban, s lassan bezárt minden.

Eszembe jutott egy negyven évvel ezelőtti bolgár kirándulás, ahol éjfélig zsibongott a városi park, kártyáztak, sakkoztak az emberek, eszükbe sem jutott hazamenni (igaz, a lakóházakról városnegyedenként felváltva lekapcsolták a villanyt, csak a közterületeken volt folyamatos az áramellátás).

Szép túra volt (mondaná Szőrös, ha itt lett volna), de a legnagyobb meglepetés a végén ért bennünket: megjelent Vörös Tamás, aki nem győzött minket várni a Benevárnál, így csak a buszmegben találkoztunk. Úgy örültünk egymásnak a kiürült Füreden, mint akik nagyon rég nem láttuk egymást, pedig Tamás is ritkán hagyja ki a Napnyugtákat!

Reméljük, máskor majd Ti is ott lesztek!
Pusztamonostor, 2025. április 14.
Merva Laci
Szollár Feri fotói