Élménybeszámolók - lista

2024. június 27.

Minap érkezett a Kodály Zoltán jelvényszerző emléktúra teljesítőjétől az alábbi levél. Fogadjátok szeretettel a híradást

Köszönöm szépen a regisztrálást!
Természetesen nagy élmény volt a túra - megpróbálok „ visszaemlékezni” a majd fél évvel ezelőtti téli havas-jeges-csúszós bejárásra, nem egyszerű így a 30 fokban... :) Illetve csatolom a túráról készült fényképeket is.

És íme a beszámoló:

2024. 01. 28-án indultam el a galyatetői Turistacentrumból - miután Jászberényből Gyöngyösön keresztül busszal a reggeli órákban eljutottam oda -, bélyegzés és testi-lelki felkészülés után, még a régi típusú igazolófüzettel illetve egy régi kiadású Mátra turistatérképpel (amelyen még sárga sávként van feltüntetve a Kodály Zoltán Emléktúra útvonala és elvileg nem is érinti a Tuzson-arborétumot).

Az idő szélcsendes és szerencsére(?) napsütéses volt. Hómacskám „ természetesen” nem volt - a mai napig nincs -, mindössze 2 túrabot volt nálam. Ez a kilátótól kb. 200-300 m-ig meg is felelt, onnantól viszont Piszkés-tetőig kisebb-nagyobb megszakításokkal szinte összefüggő jégpálya volt az ösvény. Igen óvatosan lehetett haladni, kész „felüdülés” volt egy-egy jégmentesebb szakasz. Viszont legalább szinte „síkban” megy az út. Piszkés-tetőtől azonban megkezdve az ereszkedést jött az „egyensúlyozós” szakasz - többféle variációt is kipróbálva (simán csúszok lefelé, az ösvény mellett az erdőben, a fák töveibe lépkedve, oldalazva, aprókat tipegve a jégen stb... ) Mátraszentistván felé.

Több túratárs is jött szembe - nekik talán még rosszabb lehetett, hiszen ők felfelé haladtak - volna... valahogy. Talán a legjobb, leghaladósabb megoldás az volt, hogy az ösvény mellett, az erdőben haladtam, ahol csak lehetett. Mátraszentlászló előtt egy szembejövő túratárs olyan hómacskával volt felszerelve, hogy szinte „ futott” felfelé a jégpályán, nemhogy csúszkált volna.

A sífelvonó alatt elhaladva elfogyott az összes alternatív útvonal-lehetőség - ez azt eredményezte, hogy hirtelen felgyorsult alattam a Föld forgása és hatalmas gravitációs örvénybe kerültem: azaz valami iszonyú nagyot estem és csúsztam pár métert... még a túrabot is elhajlott. Összeszedve magam (első reakció ugye: ki láthatta a „produkciót”?). Mátraszentistvánnál begyűjtve a pecsétet haladtam tovább. Ekkorra már a nap is kisütött és melegítette a hegyoldalt. Az erdőben már csak kisebb szakaszokon volt jeges az ösvény, ezeket már „ rutinosan” ki tudtam kerülni.

Mivel pont 1 héttel korábban voltam ugyanezen a szakaszon az OKT Kékestető-Mátraverebély szakaszának teljesítése miatt és akkor erőt véve magamon, fel is mentem az Ágasvárhoz, így most nem éltem ezzel a lehetőséggel. (Igaz, hogy akkor még nem jégpálya, hanem kb. 20-30 cm-es hó volt végig, abban egy fokozattal „ könnyebb” is volt haladni.)

Megcéloztam a turistaházat, ahol nagyon kellemes meglepetésben volt részem: 1 héttel korábban véletlenül ott felejtettem a csősálam - most ott „várt/„ rám, a pultos hölgy mondta, hogy direkt eltették, „hátha visszamegyek érte”. Cserébe - eleve így készültem, mert egy héttel korábban már beszélgettünk róla - adtam egy általam összegyűjtött és kinyomtatott OKT-s egyedi pecsételőhelyek listát, mert többen is érdeklődnek, hol lehet ilyeneket „begyűjteni”. A téli időben jól eső forralt bor (helybéli kifejezésben: „fori-bori” - se előtte, se utána, se máshol nem hallottam így mondani) elfogyasztása után a túra hátralévő szakaszának indultam neki.

Természetesen még előtte azért tájékozódtam és tudtam, hogy amit az én régi térképem sárga sávként jelöl, az most már a gyakorlatban kék+, úgyhogy azt követtem. A turistaház után újabb kb. 4-500 méteres jégpálya következett lefelé, de ezt is sikerült túlélnem.

Az Arborétumhoz kanyarodva viszont már a napsütés javában megolvasztotta az addigi jeget és felolvasztotta a sarat, úgyhogy kb. 2 kg plusszal a bakancsomon érkeztem a Tuzson-arborétumhoz. (Előtte a patakon átkelve le tudtam mosni a sarat.) A bejáratnál valami fantasztikus citrus-illat fogadott, maga az egész arborétum is nagyon szép! Az Arborétumot elhagyva már végig jól járható, csúszás- és sármentes volt az út, nagyon szép kilátással végig a patak mellett.

Tarra beérve a kék L jelzésen természetesen még kitérőt tettem a templomhoz illetve a kastélyromhoz (más túramozgalmak igazolásait is „begyűjtve”, majd az órámra nézve konstatáltam, hogy még időben el fogom tudni érni a vonatot, nem kell 2 órát várnom a következőre. A vasútállomásnál a forgalmista nagyon segítőkész volt, keresett és talált is „TAR” feliratú pecsétet és annyi bélyegzést adott, amennyit csak kértem.

Ezek után már nem sokat kellett várni és Hatvanon keresztül vonattal érkeztem vissza Jászberénybe.

Körülbelül 2 hét múlva jártam újra Gyöngyösön - direkt „munkanapon”, amikor is a Tourinform iroda nyitva volt, a teljesítést igazolandó. Az ott dolgozó hölgyek nagyon segítőkésznek mutatkoztak - elmondásuk szerint pont akkor érkeztek meg az új kitűzők és felajánlották, hogy mind a régihez, mind az újhoz hozzájuthatok, így mindkét jelvény a birtokomba került.

Kobre Krisztián
Jászberény