Élménybeszámolók - lista

2024. május 28.

Szép kora nyári napot töltött együtt pár „újonccal” színesített csoportunk. Négy külön egység, de Szentendre HÉV megállóban már együtt mind a 20 ember.

Először a történelmi belváros felé vettük az irányt, 10 perc alatt a szépen restaurált színes kereskedőházak ölelésében lévő Szerb Kereskedő Társaság által állított keresztnél voltunk.
Hát nem csodálatos, hogy 1763-ban országot letaroló pestisjárvány elkerülte e kisvárost? Lehet, hogy kivívta a fentiek csodálatát, hogy ez a soknemzetiségű közösség ilyen békességben-egyetértésben lakik itt(?) és megjutalmazta őket…

Nyolc nemzetiség él ma itt, külön negyedekben, ahogyan hajdan letelepedtek: szerbek, görögök, lengyelek, bolgárok, szlovákok, horvátok, románok, cigányok.
Nyolc nemzetiségi önkormányzat van ma a városban(!) és szinte mindnek csodálatos temploma, úgymint Blagovestenszka, Pozsarevacska, Preobrazsenszka, Csiprovacska, Opavacska és nem is folytatom….
A 19. sz. utolsó harmadában 4.000 fő körül volt város lakossága, ma 28.500-an lakják.

Eklektikus, copf stílusú házacskák között kúsznak fel a szűk kis utcácskák, lépcsők és virágok mindenütt. Templomdombról szemlélődve a Duna-kanyar és a szemben lévő sziget tárul elénk.

A Szamos Marcipán Múzeumot tekintettük meg először, miután a Bogdányi út széles promenádjára kitett székeket és asztalokat elfoglalva fagyiztunk, kávéztunk. (Igaz, ez a szemben lévő étteremhez tartozott, de őket nem ostromolta vendégsereg, így nem is szóltak a turistáknak.) Elképesztő türelemmel, kézügyességgel dolgoztak a cukrászmesterek, miközben megformálták nemzetünk nagyjainak portréját, Európa utolsó gőzösét, Pinokkiót, Vuk-családot, sok-sok mesefigurát, Mick Jagger és Diana hercegné életnagyságú figuráját, marcipán csipkével borított ülőbútorokat és sok más csodát. A pulton egy látványos amerikai National kasszagép – maga egy műremek -, mellette más üzleti kellékek.
Természetesen vásárolni is lehet a híres-neves marcipán édességekből kifelé menet, de a morcos és szigorú Nagyság nem hozta meg a kedvet hozzá.

Ezután átballagtunk a Kovács Margit múzeumba, ámultunk-bámultunk világhírű keramikusunk bájos figuráit, korsóit, edényeit, fali reliefjeit, gyászoló véneit látva.
Amilyen örök gyermeki vidámsággal élte életét a művésznő - hisz édesanyját, a kisinasát alig 3 évvel élte túl, - ez a kifejezés tükröződik legnépszerűbb figuráinak arcán is – Esőleső, Napba néző stb.
A hajdani Úttörőáruházba belépve csodáltam az aranyhalakkal és aprópénzzel teli medencét látva, melyben földrészek voltak megformálva – Amerika nélkül, hisz csak Szovjetunió létezett akkor - itt.
Nos, itt van a terem közepén felállítva ugyanaz, bár magántulajdonból kölcsönözve jelenleg.
Kovács Margit rengeteg díjat, elismerést kapott, Kossuth-díjat többek között, díjak sorát hozta el külföldi kiállításokról, már életében Európa-hírű elismert művész.
És ma a nagyvilág csodálja remekeit.

Kora délutáni Duna-korzón-, parton kávézás, napozás után megcéloztuk a Japán-kertet, mely előzetes információ szerint 2-3 km a belvárostól.
Nagy meglepetésünkre igencsak hamar „ráakadtunk” és szabadon bemehettünk. Semmi japán nagykövet miatti lezárás, és hasonlók. Másik meglepetés, hogy milyen kicsinyke. Viszont magán-tulajdon, igencsak sokba kerülhetett a létrehozása. Tavacskák aranyhalakkal, vízesések, bambusznádcsövön át folyó víz, nagy sziklák, kis hidak, japán lámpa, sok növény és fa, nagyon hangulatos.
Nyugalom szigete a nyüzsgő belváros után.

Visszaballagtunk a belvárosba, felfedezve Vujicsics Tihamér tér közelében lévő wiskis – Ambrus Attila és feleségének színvonalas boltját, friss vizet vettünk a köztéri kútból, és irány a Hév.

Jól éreztük magunkat, kb. 19 h körül értünk haza - ki-ki a választott járművel.
Klárika most is hiába kereste a 41 éve vásárolt kedves akvarelljének témáját. Pedig rajta volt!

Erdélyiné Éva
2024.05.28.