Élménybeszámolók - lista

2024. május 12.

A GYVO Jeruzsálem utcai Tagóvodájának, mint általában minden intézménynek, közösségnek is van alapítványa, a miénk a „Mosolygós ovisokért” nevet viseli. Természetesen vannak rendezvények, amik az alapítvány kasszáját kívánják gyarapítani, így nálunk is volt már sokszor alapítványi bál is. A legutóbbi elég nehezen jött össze, a szülők többsége már nem is annyira bulizós, gond volt, hogy hova tegyék a gyereket, gyerekeket. Ők mondták, hogy szívesebben jönnének olyan programra, ahová hozhatják a gyerkőcöket is.

Óvodánk több évtizedes hagyománya a Mihálynapi vásár megtartása, ami szintén családos rendezvény. Ősszel ez nagyon-nagyon jól sikerült, mind hangulatban, mind bevételben. A vásárban megszerzett forintokat a Mikulás mindig elkölti a csoportok játék ajándékaira az utolsó fillérig, így újabb programon gondolkodtunk, ami gazdagíthatná az alapítványt. S mivel igyekeztünk elosztani a nagy programokat a tanévben, tavasszal gondoltuk a megrendezését.
A Kékes TE támogatását 2023-ban nem használtuk fel, így azt az elnökség engedélyével áthoztuk ez évre. Az egyesség szerint az összeget túrázáshoz kapcsolódóan lehet elkölteni, így felajánlottam az oviban, hogy alapítványi programként szervezzünk családi túrát, amit így a KTE helyből 100 E Ft-al támogat, én pedig az erdőjáró gyerekes programokon szerzett tapasztalataimat adom hozzá.
Így alakult kis az „Erdőben bolyongó” családos túra terve.

Ezt a túrát tartottuk meg május 12-én, vasárnap. Eredetileg egy nappal korábbra, a „Madarak és fák napjára” tűztük ki a dátumot, de szerencsére időben figyelmeztettek bennünket a Kékes csúcsfutásra. Az országos rendezvény résztvevőitől már hozzá sem fértünk volna a hegy lábához sem, így még időben egy nappal elhalasztottuk a bolyongásunkat.
Mindenki nagyon készült. A szülői munkaközösség nagyon lelkes volt, minden csoportban megtartottuk az évvégi szülőiket – kicsit előre hozottan- hogy buzdíthassunk a túrára. A szülőknek is
nagyon tetszett a dolog. Akik a tojáskeresőn is voltak, áradoztak, - mert mondtuk, hogy hasonlóra számíthatnak – és csábították a többieket.

Állomásos, feladatos, pecsételős túra volt, az óvoda dolgozói álltak helyt a posztokon. Mátrafüred határában koptatták az ösvényeket a családok, a rajt az erdei iskola nyitott tanterme volt a piros/zöld sáv jelzés mellett, s a Bene-patak melletti esőháznál volt a cél. A kicsi és nagyobb lábak közben elhaladtak a Kis sástói-rét mellett, gyalogoltak a régi vasút útján, eljutottak az Ördög-forráshoz, s a kék háromszög és kereszt közös ösvényén értek le a célhoz. Valóban volt igazán erdőbe bolyongás is, mert a Hegyi Sportok Bázisa által használt legideálisabb összekötő szakaszt kikerülve a családok az egyesületünk szalagjait követve jutottak le a „rengeteg erdőn” keresztül a forrásig.
A játékos térképen jelölt útvonal 4 km hosszú volt.

Az állomásokra igyekeztek változatos feladatokat kitalálni az óvónénik. Volt madár hajtogatása papírból, hangfelismerés képes azonosítással, mozgásos feladat fészek építéssel, erdei kincsek azonosítása tapogatással. Az útvonal egy szakaszán igazán figyelmesen kellett haladni, mert a lombokból, avar közül kikukucskáló állatokról a következő igazoló ponton számot kellett adni. Az erdő által elengedett növényrészekből, termésekből tetszetős díszek készülhettek, s ha éppen nem volt túl zsúfolt az állomás, illat alapján kellett megnevezni az erdő növényei közül néhány jellegzeteset. Szó esett az év fájáról, madaráról, a környezet védelméről. A védelemhez kapcsolódóan annak jelképét, egy plüss pandát kapott ajándékba minden kisgyermek a túra végén. (Ezeket vásároltuk meg az egyesület támogatásából) A túra másik fő támogatójától pedig fém kulacs volt a jutalom a célban.
Sorsoltunk erdei tombolát. A nyeremények ugyan úgy felajánlások, felnőttes, gyerekes ajándékok voltak, mintha bálban lettünk volna. Az egyesületünk egy hátizsákkal, s szervezetünk kiadványaival gyarapította a megnyerhető tárgyak körét.
A szülők részvételi és támogató jegyek vásárlásával, tombola ajándékok felajánlásával, s tombola jegyek vételével támogatták az alapítványt. Várakozásunkhoz viszonyítva többen jöttek el, 74 kisgyereket neveztek be a túrára előzetesen, s csak 4-en nem jelentek meg a rajtnál vasárnap reggel. A felnőtteket nem is számoltuk össze, de a legtöbb kisgyereket szerencsére anyuka, apuka is tudta kísérni. Több nagyit is láttunk, s a háti babahordozóban utazó kistesók sincsenek benne a létszámban. Szóval, nagy-nagy örömünkre: sokan voltunk!

A családi program ideális időjárási körülmények között, nagyon-nagyon jó hangulatban zajlott. Tetszett nekem, hogy sok család összebeszélve, (ahogy a gyerekek mondták: bandázva) Mátra vasúttal érkezett, s utazott vissza a városba.
A szülők nagyon elégedettek voltak a programmal, már a célnál többen kérdezték, mikor lesz a következő túra. Szóban is, bejegyzésekben is nagyon sokan kifejezték, mennyire jól érezték magukat. Nem egy család volt, akiknek ez volt az első közös természetjárása, s nem is gondolták, hogy ez ilyen jó dolog! Elfáradtak ugyan, de nagy boldogság látszott az arcokon.
A résztvevők számának is nagyon örültünk, a bevételünk pedig minden várakozásunkat felülmúlta. Mint ahogy egy SZMK-s anyuka leszögezte: „Ekkora hasznot” nem tudtunk volna alapítványi bállal produkálni. Alapítványunk logó kislánya, „Alapítványi Zsóka” táncra is perdült örömében.

A Covidos évek, s utána a még hozsszú ideig tartó utazási tiltás óriási kárt tett a Manós természetjárás rendszerében, szinte megszüntette azt. De ez a túra visszahozni látszik a reményt, hogy a jövőben sok kipirult, maszatos, kissé poros, de nagyon boldog gyermekarcot láthatunk még – a természetben.

Tóthné Kelemen Mária
A fotókat az óvoda dolgozói készítették.