Élménybeszámolók - lista

2023. október 29.

Remek október végi napsütésben, sőt melegben tölthettük el e napot csodás fővárosunk műemlék épületekkel teli belvárosában.

Többség busszal 2 irányból, kevesebben vonattal - volt aki még 1,5 km gyaloglással tetézte meg Keletitől Puskás Ferenc stadionig (elvégre túrásak vagyunk !) -, hogy végül mind a 18-an együtt legyünk Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnél. Stravinszky A Tűzmadár c. szvit előadására érkezett a nagyérdemű, kikkel mi is bemasíroztunk, bár célunk e nagy múltú világhírű zenei intézmény megtekintése volt.

Az épület a szecesszió jegyében született 1907-ben, látványos elemekkel a homlokzatán, Stróbl Alajos Liszt Ferenc szobrával fönn, lejjebb Telcs Ede frízsorával, de a korhűen rekonstruált belső kialakítás az igazán lenyűgöző: kék és arany színek dominálnak Kőrösfői Krisch Aladár freskóin, Zsolnay pirogránit és eozinburkolatain, réz díszeken. A járólaptól a lépcsősoron és korlátján át márvány oszlopokig és mennyezeti világítótestekig, Róth Miksa féle ablaküvegekig mindent eredetivel egyezően állítottak helyre. Hangverseny termek, műszaki megoldások mai követelményeknek megfelelve kápráztatták eddig is világhírű nagyságokat, kik itt tevékenykedtek, tanultak: Liszt- és Erkel Ferenc,Weiner Leó, Kodály Zoltán, Ránki Dezső, Dohnányi Ernő, Solti György és sokan mások. Felújítás 13 Mrd Ft volt, ebből 12 Mrd Ft-ot az Európai Unió állt.

Átballagtunk a Robert Capa kiállításra, mely a róla elnevezett Kortárs Fotográfiai Központban látható. Összenyitották az Ernst Múzeummal, impozáns kiállítótér fogadja a látogatókat.
Cornell Capa és és Richard Whelán –Capa öccse és monográfusa válogatták ki a bemutatott fotókat 70 ezer negatív közül. Természetesen itt van a cordobai fronton Frederiko Borell Garciáról készült képe, ’’A milicista halála”, mely megalapozta a világhírnevét. És sok más remek lencsevégre kapott pillanat, a Normandiai partraszállás vízben úszva lőtt képei nem túl élesen, de bravúrosan, az utolsó 21 éves amerikai fiatalember haláláig, végezetül vietnámi aknakereső katonákig, miközben megismerhetjük a korabeli fotó előhívás tudományát.
Résztvevőként fényképezett hallatlan empátiával, végigjárt 5 harcteret: spanyol polgárháborút, 2. kínai-japán, majd II. világháborút, arab-izraelit, majd végül az első indokínait is, ahol mentesítő katonákat kísérve taposóaknára lépett Vietnámban. Mindössze 41 éves volt….
Élete volt a munkája, hasonló utat járt be Hemingway, John Steinbeck, utóbbival 1947-ban a háborúból ép felocsúdó orosz népről írtak és fotóztak.
Természetesen csak ahová engedték őket, s amit engedtek.
Steinbeck írta Capáról: ’’Minden nyelven beszél, mindegyik nyelvet egy másik nyelv akcentusával. Orosz is ragadt rá már 1 hónap alatt, amit mindenki üzbég akcentussal azonosított.”
Capa soha nem nősült meg, fiatalkori nagy szerelme Gerda Taro –szintén remek fotográfus, kettejük művészneve neki tudható -, meghalt a spanyol polgárháborúban. Ingrid Bergman szerette volna férjének tudni Capát, el is kisérte őt a fotós Hallywodba, de mivel nem sikerült filmrendezői vágya, elhagyta. Később mondta Ingrid ’’nem az a nősülés tipus’’.
R. C. szállóigévé lett mondása: ’’ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”.
’’Egy termosz konyakot, néhány jó öltönyt, egy gyászoló világot és a képeit hagyta hátra, amelyek között a modern történelem legnagyobb megörökített pillanatai vannak”. John Moris szerkesztő R. C. gyászjelentésében.

E remek kiállítás után a Vasvári Pál utcai zsinagóga következett volna, mely kapujának kulcsait csörgetve, sajnálkozva előttünk zárta be cerberusa. Még kívülről sem láthattuk a zsinagóga épületét, mivel kapun s udvaron belül van.
Ellenben ’’műsoron kívül” a Rumbach Sebestyén utcában láttunk szintén közelmúltban felújított észak-német téglagótikát és neoreneszánsz stílust ötvöző zsinagógát. Mindegyik ebben a stílusban épült a 19.sz.végén, 21.sz.elején.

Leballagtunk a Gozsdu udvar emberforgatagába -, 1 millió látogató-szórakozó évente…12 ezer nm kereskedelmi egység-vendéglátó, kiállító, játékterem, sport - Emil Gozsdu román ügyvéd végrendelete alapján épült 1901-ben Czigler Győző tervei szerint. Ma világörökség része tágabb környezetével. 4 szintes épület, 6 udvar, II. világháború alatt gettó. 1952-es államosítás után a leromlott állagú épületek pusztulásra ítélve. 1999-ben magánbefektetőken értékesítve, megkezdődik a felújítás, az emeleten luxuslakások többnyire külföldieknek, pezsgő élet lenn.
’’Végigverekedve” magunkat a tömegen, ki-ki némi étkezés-frissítő után nézett, hisz ebédidőben jártunk. Ezek után már nem troliztunk el a RomCaféhoz, ballagtunk a Thália irányába.

Maradék időben mi az Operát csodáltuk kívül és belül, mások a Mai Manó házban néztek meg egy fotókiállítást - nem tudtak a fényképekkel betelni erre a napra….

Végül jött az Orient expressz 15 h-kor, és valóságosan végigzakatolt-száguldott a színpadon, mögötte vonatablakokban úszott a téli táj, szálltak fel az utasok, jött a kalauz és híres-neves Poirot, csavaros fehér agysejtjei megoldották a gyilkosságot még szerbiai érkezés előtt, pedig okos telefon és internet sem volt…Mindenesetre feszülten figyeltük a kiváló színészek által formált szövevényes cselekményt, melyet a még kiválóbb Agatha Christie talált ki.
Mindegyikünknek tetszett a darab, telt házas volt a színház, megérdemelten. Szirtes Tamás is remekelt a rendezéssel. Szíinpadi látványvilág egyedülálló a hazai színháztörténetben.

Jelzett kb.19 h-re hazaértünk, talán Bátonyterenye és Mátrafüred kicsit később.

Szép, élményekkel teli nap volt.

Ajánlom budapesti séták fotósának - Szollár Ferencnek- remek képeit.

Erdélyiné Éva krónikás/belvárosi séták túravezetője