Élménybeszámolók - lista

2023. szeptember 30.

2023. 09. 23-24.

Egyesületünk évek óta igyekszik kiemelten megbecsülni azokat a tagjait, akik a legtöbbet tesznek a közhasznú feladatok elvégzéséért. Számukra minden év szeptember 3. hétvégéjén szakmai utat szervez az egyesület vezetősége. Máshol ezt csapat építő tréningnek hívják, mi csak élményekkel teli két napot igyekszünk eltölteni egymás társaságában. Mivel nagyon sok helyen jártunk már, lehetőleg olyan helyszínt keresünk, ami kimaradt a közös felfedezésből.

Idén Szolnokra és környékére esett a választás.

38-an indultunk útnak szombat reggel. Az elindulás kis késéssel történt, mert a buszunk műszaki hibája miatt másik buszt kaptunk, de ez cseppet sem szegte kedvünket. Szerencsére a probléma gyorsan megoldódott, csupán félórás csúszást okozva.
Szolnokra érkezve felvettük két kedves túratársunkat, akik Budapestről vonattal utaztak odáig, s idegenvezetőnket, aki egész nap velünk maradt.

Rákóczifalva volt az uticél, ahol újabb két barátunk csatlakozott hozzánk, akik saját autójukkal érkeztek. Így már 42 főre bővült csapatunk. Rögtön két csoportra is osztódtunk, hogy a két kiállítóhelyet – Maci Múzeum és Régi idők Háza – jobban meg tudjuk tekinteni, s jobban halljuk a két tulajdonos, műgyűjtő magyarázatát.

A Maci Múzeumban Közel 6000 egyedi darabból álló mackó ad ízelítőt abból a hatalmas magángyűjteményből, melyet a rákóczifalvai születésű Balázs Antal és családja néhány évvel ezelőtt alapozott meg. A kiállításon vannak 100 éves, különleges történelmi jelmezekbe bújtatott játék mackók és úgynevezett utazó macik is. Utóbbiak távoli országokban készített fotókon reklámozzák a múzeumot. Látványosak a játékokra egyedileg varrott, különböző történelmi korokat megidéző kosztümök. A tematikus elrendezés érdekessége ismert zenekarok, sportolók játék medvékkel való megszemélyesítése. Az érintetteknek tetszett ez a megszemélyesítés, ezt aláírásukkal is igazolták, melyet a talapzatokon láthattunk.
Emellett másfajta, szokásostól eltérő anyagból is készülnek jelmezek. (pl. csuhé) Balázs Antal nagy tudással rendelkező restaurátor, szakértelméért messze földről keresik. A múzeumban csodálatos bútorokat, berendezési tárgyakat, játékokat, babakocsikat, kisebb nagyobb fém dobozokat is láthattunk. Betekinthettünk műhelyébe, s az udvaron felújításra váró tárgyak állapota kapcsán képet kaphattunk arról, hogy milyen állapotban érkeznek a tárgyak, s mivé válnak rengeteg munka és türelem által.

A Régi idők házában a háziasszony, Füleki Angéla várt bennünket. Ez a kiállítás 2017-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A fiatal házaspár saját házukat alakította át több szobás kiállítóhellyé, amelyben az évek óta lelkesen összegyűjtött régiségeik kaptak helyet. Sok éven át kitartó munkájuknak köszönhetően az erősen leromlott állagú házat először is vendégcsalogató épületté varázsolták, majd a felújított, gondosan újszerűvé varázsolt bútorok, tárgyak kerültek a helyükre. A polgári otthon hangulatú tárlaton minden tárgyból sorozatot láthattunk. Darálók, órák, feszületek, bögrék hada foglalt el egy, egy területet, de nem találtunk persze két egyformát közöttük. Érdekes volt böngészni a régi iskolai és személyes dokumentumokban, újságokban, képeslapok üzenetei között. Nevetgélve olvastuk a régi szakácskönyvet, mely szerint mindenből végy, amennyit akarsz, főzd/süsd megfelelő ideig, s ízesíts ízlésed szerint…. Na jó, az alapanyagokat felsorolta.

Balázs Antal családja, s Dudás Attila és felesége, Angéla, nagyon sokat tesznek településükért, egymást segítve próbálják a kisváros rangját megőrizni a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyok között, s megőrizni az értékeket. Sokan elgondolkodtunk, hogy milyen silány tárgyakkal is vesszük mi magunkat körbe az ott látottakhoz képest. Nyilván nem lehet az idő kerekét visszaforgatni, de élhetnénk sokszor ésszerűbben is.

Idegenvezetőnk, Demény István már Rákóczifalvára utazva, s vissza Szolnokra tartva is megismertetett bennünket a megyeszékhely földrajzi, építészeti adottságaival. Kényelmes ebédidő után (a többség a Centrum étteremben ebédelt) pedig folytatódott a gyalogos városnézés. A főtéren legelőször a bájos szobrok keltették fel érdeklődésünket, de megtudtuk a környező épületek eredetét, s mostani funkcióját is. Érintőlegesen jártunk a régi halászfaluban, a Tabánban, (melyre már csak az utcaszerkezet és egy ház emlékeztet), majd a Zagyva gyalog hídján átkelve a művésztelepet vehettük szemügyre közelről. A városlakóknak is újdonság a friss régészeti kutatás eredménye: Szolnokon is volt vár, kőből! Ennek körvonalát is érintettük a Zagyva túloldalán. A Tisza partra érve az ottani városrész centrumával ismerkedtünk, majd a közúti Zagyva -hídon jutottunk vissza a város Centruma felé. A Tisza parti sétányon végig haladva egyre közeledtünk a Vármegye Napjához kötődő rendezvények helyszíne felé, (hol lőttek, hol zene szólt, hol karikás ostor csattogott) de az utunkba eső látnivalókat azért nem hagytuk ki. Vezetőnktől a Tiszavirág híd előtt köszöntünk el, majd elfoglaltuk szállásunkat a híd túloldalán, a szigeten lévő Átryum Hotelben.

Közösen elfogyasztott vacsoránk után szokás szerint asztalra kerültek az otthonról hozott finomságok, (szilárd és folyékony kivitelben) a baráti beszélgetés mellé. Néhányan – az elszántak közül - átmentek a túloldali hídfőhöz az erős eső ellenére, s megnézték/hallgatták a programzáró nagykoncertet a szabadtéri színpadon. Nem maradt el a csapatos kártya parti sem, melytől mindig kicsit zeng a szálláshelyünk, de sosem szólnak érte. Mert „jó vidám, kulturáltan szórakozó embereket látni” (mondta a személyzet másnap – már mint, hogy mi ilyenek voltunk, vagyunk. S nagyon meglepődtek, ahogy az ebédlőt hagytuk magunk után – pozitív értelemben!) Most egyébként sem zavartunk senkit, mert a néhány szállodai vendég rajtunk kívül egy lakodalomban mulatott - máshol.

Éjszaka is végig esett az eső, változó intenzitással. Ezért a Turinform által ajánlott túraútvonalat, mely a „Vadvízország” szép nevet viseli, csak 6 társunk gyalogolta le vasárnap délelőtt. Ők jó tempóban, szép, de most sáros útvonalon gyalogolták le a közel 17 km-t.

A többiek kényelmes reggelizés, s a csomagok buszba helyezése után a város egyéni vagy kisebb csoportos felfedezésére indultak, miután megbeszéltük, hogy kihagyjuk a „Bagolyvár” erdészeti központ együttes megtekintését, s a dagonyázást.

A város kulturális értékeit keresve bejutottunk a Zsinagógába, mely most galériaként működik, s volt idő a Damjanich János Múzeum állandó és időszaki kiállításainak megtekintésére is, annak, aki ezt választotta. Többen szobor nézőbe indultak, vagy séta közben fotó témát kerestek, dél körül étterembe, cukrászdába kényeztették magukat.
13 órakor találkoztunk a Reptárnál, délutáni s egyben utolsó programunk helyszínén. A RepTár létrehozása és építése 2015-ben kezdődött 100%-ban EU-s támogatott forrásból. 2016. szeptember 1-jén nyitották meg.

A kiállított repülőgépek mellett interaktív eszközök is találhatók a múzeumban. A tárgyak között katonai repülőgépek, helikopterek, pilóta nélküli repülőgépek, egyéb haditechnikai eszközök (pl. légvédelmi fegyverek), repülőgépmotorok, hajtóművek, makettek, repülőgéproncsok, valamint a magyarországi repüléstörténet emlékei találhatók.
A repülőgép gyűjtemény nagy része a bezárt Szolnoki Repüléstörténeti Kiállítóhelyről származik. Több nagyméretű repülőgép (pl. An-24, TU- 134) azonban a régi kiállítóhelyen maradt, ahol már nem látogatható. Az új helyen a zárt tereknek köszönhetően a gyűjtemény egész évben látogathatóvá vált. (Mivel az előző múzeum teljes egészében nyitott volt, így csak tavasztól őszig lehetett megtekinteni.)

A Reptárban csoportos vezetéssel is megnéztük a hangár egy részét, sok érdekes információt megtudva, melyet a kiírások sosem tartalmaznak, (vagy nem úgy) de egyénileg is volt idő felfedezni a 60 000 m2 szabadtéri s a 4 500 m2 alapterületű fedett kiállítási részeket. Úgy láttam, az interaktív elemek közül a 4D-s mozit próbálták ki néhányan – vegyes érzelmű élményekkel.

Bár az előrejelzés kifejezetten sok csapadékot jósolt ország szerte, - ami igaz is volt erre a hétvégére - nekünk olyan szerencsénk volt, hogy amikor a szabadban voltunk, akkor sosem esett a szervezett programjaink alatt. A Reptárból kijövet már csöpörögni kezdett, mintha az időjárás is azt jelezte volna, hogy véget ért ez a szakmai út is.

Remélem, sikerült kellemes hangulatban, jó élményekkel eltölteni ezt a két napot minden résztvevőnek az előző évi szorgos egyesületi munka után, s talán néhány új ismerettel is gazdagodtunk.

Már él a következő jutalom hétvége pontszámítási időszaka.
Kedves tagtársak, munkára fel!

Lejegyezte: Tóthné kelemen Mária
Fotó: Merva Laci

Köszönjük Marika! Az ebédlői takarításért külön köszönet! (Szerk.- és egy résztvevő!)