Élménybeszámolók - lista

2023. július 01.

Van ennek a túrának előzménye. Tamás szólt, ráérsz-e Szőrös, rá hát, ha Te hívsz. Elmegyünk a Bodonyi Máriához, jó? Elindultunk mentünk, odaértünk, nem ott voltunk. Legközelebb megint elindultunk, Tamás most egy részletesebb térképet hozott. Igaz az a mondás, minden térképnél többet ér egy helybéli erdőjáró ember meg egy kutya. Megint nem oda jutottunk volna a térkép alapján, ha nem szegődik elénk egy zarándok-vezető kutya, meg két gombászó helybéli. Így megtaláltuk. Feltettem a képeket a facéra, többen jelezték szívesen megnéznék. Tamás azt mondta csináld meg Szőrös! Rólam tudják, csak sérülteknek vezetek túrát. (Napsugár és vakok). Nagy volt a nyomás, meghirdettem. Jöttek a felháborodások, dehát most van a biciklis túra, most nekünk nem jó, esküvő, horgász verseny stb. Mondtam: és aki egyikre se megy most, kapjon szívinfarktust a TV előtt? Most lesz és kész, aki ott lesz azoknak!

Eljött az elseje, se eső se hó se kánikula. Érdemes így nekivágni, hogy lesz így a 10 százalék veszteség (amit mindig hangsúlyozok)? Mindegy, gyerünk! Magam is meglepődtem, hogy mégis jöttek (pedig milyen ledorongolást írtam volna, ha senki nem jön). Átgyalogoltunk Parádról Bodonyba és hiába volt a nyitva tábla a presszón nem tudtunk bejutni. Szerencsére a gondviselés nem hagyott magunkra, a másik becsület süllyesztő, vagy ahogy mi túrázók ismerjük ezen népművelő közösségi helyeket a „Könyvtár” nyitva volt és volt friss csapolt könyve is. Legszívesebben itt művelődtünk volna tovább, de mivel nekünk van tartásunk, fájó szívvel tovább indultunk. Most is megcsodáltuk a tavat, a kacsákat, a festői tájat. A kutya ismét vezetőül szegődött (a helyiek szerint megérzi kik akarnak a Máriához zarándokolni és azokat elvezeti hozzá). Úgy is nevezik: Mária vezető kutyája. A nap kezdett erősen reánk tűzni, szerencsére azért egy idő után az erdő hűse megmentett bennünk ez az összeaszalódástól. Felértünk a kegyhelyhez (megérne egy felújítást). Máté bátyja megmentett a csúfos kudarctól, most ébredtem rá arra a szörnyűségre a hátizsákom többszöri átkutatása után: poharam van csak a csúcs pálinkához. Örök hála érte, hogy Neki volt. Leróttuk kegyeletünket, elmeséltem a hozzá fűződő általam ismert legendát. Csúcspálinka, falatozás, pihi. Hűséges vezető kutyusunk jó ízűen majszolta a paranyica sajtot. Az én többszörösen madárlátta pogácsámnak nem mert neki fogni, fogait kímélvén. Visszafelé már mind két „Könyvtár” teljes kapacitással üzemelt. A jószándékú törzsvendégeknek köszönhetően a szemetesbe kerültek az általunk szedett étkezésre nem ajánlott gombák.

Minden jó véget ér egyszer, nem volt ez most se másként, jött a busz, elbúcsúztunk újdonsült helyi barátainktól. Felszálltunk a buszra és irány haza. A bátrabbak és elhivatottabbak leszálltak Sástónál a Muzsikál az erdő első napi rendezvényére.

Szép túra volt. Köszönet érte minden résztvevőnek!
Szőrös