Élménybeszámolók - lista

2023. május 13.

Nagy dilemmában voltam, Illés Kékestetőről Sirokba csinált túrát. Egyik kedvenc útvonalam, talán a Mátra de az ország legszebb gerinc útvonala. Sajnos ritkán találok ide túratársakat, hosszú, sok a szintemelkedés. A Kékes Turista Egyesület meg Családi sétára invitált.
Megrohantak az emlékeim, valamikor 2005-ben támadt egy ötletem. Mivel sajnos drága Édes feleségem betegsége miatt már nem bírta az egyesületi túrák hosszát és iramát, így mindig egyedül mentem. Tudtam, hogy vannak többen az egyesületben akik hasonló gondokkal küzdöttek. Felvetettem az egyesület vezetőségének, miért nem csinálunk rövidebb, lassabb túrákat is, ahová el tudnának jönni ezen társaink is.
Csináld meg mondták és meglátjuk.

Kitaláltam egy mottót: „Apukák és Anyukák Nagyszülők és unokák. Egy könnyed családi sétára hívunk Benneteket a Mátra legszebb tájaira”. Az első túra sajnos nem volt a legsikeresebb, csak két család jött el, igaz hogy esett az eső. Kicsit lehangolt a dolog, de nem keseredtem el. Következő évben rengeteg plakátot hordtam szét, az óvodákba, iskolákba raktam ki város szerte. Meg is lett az eredménye, annyian jöttek, fel se fértünk a buszra. Szerencsére többen voltunk autóval így mindenki feljutott. Jó időnk volt, a hangulat remek. Olyan siker lett, hogy ezután az egyesület egyik fő tevékenysége volt. Külön igazoló füzet készült állatos beragasztható bélyegekkel. Egy párévig sikeresen működött, azután ez is el laposodott mint sok minden más.

Mikor mindezt végig gondoltam, csak ide mehettem. Reggel a csapat nagyobb része (akik távolról érkeztek ) nem fért fel a buszra. Szerencsére volt velük telefon kapcsolat és nemsokára jött egy busz, ami mindenkit elhozott Mátrafüredre. Merva Laci túravezető elindította a népes sereget, mint hajdanában Apukák Anyukák Nagyszülők és unokák.
Jómagam szokásos módon vállaltam a sereghajtó szerepét. A csepegő forrásnál az eleje bevárta a végét, de ha már megálltak ettek is a gyerkőcök. Megkezdődött a patakon átkelés kalandja. Laci és még egy páran kövekből építettek átjárót. Néhányan jócskán lemaradtak a többiektől, természetesen megvártam őket. Míg várakoztam sétáltam egyet a patakban, mivel gumicsizmában voltam. Annyira lekötött a patak, meg ahogy magyaráztam, hogy ezen a turista úton van a környéken a legtöbb forrás. Egyszer csak egy anyuka szól, hogy nem a piros sávon kéne mennünk? Roppant szégyeltem magam, hogy ennyire elkalandozott a figyelmem. Szerencsére itt az elején még szinte egymás mellett fut a zöld és a piros sáv gyorsan korrigáltuk a tévedést.

A Peres rétnél egy jelzetlen ösvényre kanyarodtunk, amin bele értünk a dózer útba, ami a Rónya-bércig visz. Útközben több gyereknek is zoknit esetleg cipőt kellett cserélni, mert beázott az ingoványos talajon. A Kő kunyhó mellett lévő pihenőben megebédelt a csapat. Zokni, cipő igazítás esetleg csere. Ebéd után Laci mesélt a hely történetéről meg a Várak a Mátrában túra sorozatunkról. Elindultunk a festői kövek között. A gyerekek nagyon élvezték mikor találtak egy "alagút követ " és lehetett átbujkálni rajta.
A két vadászlest se lehetett kihagyni mászás nélkül. A csodás Holló kő tetőn ismét pihi. Mikor kellően kicsodálkoztuk magunkat a táj szépségében leereszkedtünk a Hollókő aljára, no nem ment az olyan simán, de megoldottuk és ott araszoltunk végig. Most épp egy sziklamászó tanfolyam volt, ilyet se minden nap látnak a gyerekek, de mi felnőttek se. Lassan azért elértünk Pálosvörösmartra, ott volt még egy kis idő megtekinteni a szép parkot. Jött a busz, szerencsére most mindenki felfért. Szép túra volt köszönet érte a Merva házaspárnak.
Szőrös!
Merva Laci képei