Élménybeszámolók - lista

2022. június 22.

A téli napfordulóhoz hasonlóan a nyárit is a galyatetői kilátóhoz vezető túrával köszöntöttük. Az útvonalat úgy terveztem, hogy napnyugtára érjünk oda, s útba ejtsünk két mátrai várhelyet is. Részben sikerült!

Nándi unokámmal 2022. február 22-én jártam a környéken. Bejártuk rendesen, Galyatetőről a galyavári csúszdán ereszkedtünk le Almásra, onnan a Smiró Feri útján Orosz Mátyás várához, majd a Werbőczy-forrást is útba ejtve tértünk vissza a kocsihoz. Minden simán ment, sok geoládát is találtunk (kivéve az Orosz Mátyás várit!), így most is erre alapoztam a rejtőzködő OM-vár megközelítését.

Két nappal a túra előtt azért csak kifutottam, hogy a kérdéses pontot megtalálom-e. Ezúttal a Várak a Mátrában leírása alapján mentem, de az ajánlott útvonal szinte teljesen benőtt, s a végén egy nagyon meredek és mállós sziklafalat is meg kellett másznom. Nem vagyok hegymászó, de azt hiszem, ez őket is próbára tette volna. Még sosem találkoztam az erózió ennyire pusztító hatásával; a kődarabok a lábam alatt morzsákra estek, s amibe kapaszkodni akartam, azok a kövek, szikladarabok szinte kivétel nélkül kimozdultak a helyükről. De a vár ott volt a hegytetőn, s a vadcsapásokat követve gyorsan kijutottam onnan egy ösvényre, amely kivezetett a már jól ismert erdészeti útra.
Ennyi előtanulmány birtokában optimistán indultam a kis csapat élén Mátraszentlászlóról a galyatetői kilátó felé. Az egykori Bükk-kút romjainál letértünk a jelzett útról, s felkapaszkodtunk a Gyökeres-tető alatti elágazásig, ahová előzőleg a vártól jövet kimásztam. Pistiék előbb leváltak a kocsiútról, megpróbáltak toronyiránt, a mély nyerget szintben megközelítve a várhoz érni, de a sűrű fiatalosban a járást lehetővé tevő vadcsapások mindkét próbálkozást tévútra vitték. Újabb próbára már nem is volt idő, így csak „archív” felvételeken tudom megmutatni Orosz Mátyás várát.

A galyavári letérőt az előző kudarc után már csak ketten vállaltuk, mi is főleg a kódtábla javítása miatt. (Most kezdtük átragasztani a Várak a Mátrában túramozgalom kódtábláin a gondozó elérhetőségét, mivel a tulajdonostól az egyesületünk átvette ezt a nem kis feladatot.)

A kódtáblát csak egy kidőlt fatörzsön felkapaszkodva értük el, de Pistával, közös erővel elvégeztük a feladatot.
Már csak a kilátónál értük utol a többieket, de így is még fél órát kellett várnunk, hogy elköszönhessünk a mai napra a Napunktól. Meglepően hideg volt az esti szél, szinte megdermedtünk az egyszál pólóban ezen a forró napon. Elkészültek a búcsúfotók, s aztán futva mentünk a buszig, lévén ez volt aznap az utolsó járat.

Mátraházáig nem is volt rajtunk kívül más utas, így csak a sofőrt szórakoztattuk, de ő is „vette a lapot”.
Minden bosszúság ellenére jól éreztük magunkat, de tudjuk, mielőbb vissza kell mennünk OM várához; most már a mi dolgunk a legjobb út kitaposása, hogy mások ne járjanak hozzánk hasonlóan pórul!

Pusztamonostor, 2022. június 22.
Merva László