Élménybeszámolók - lista

2022. február 16.

Már-már tavaszi időben került sor az újabb Napnyugta túrára, ezúttal a Sár-hegyre. Azért éppen ide, mert a múltkoriról Kiss Pista átvitt néhány túratársat a Szent Anna kápolnához, ahol előbb mutatta meg magát a Telihold, mint a Kékes felett.
Az utóbbi hetekben megszokott napsütéses kirándulóidő most erre a délutánra (a kedvünkért?) visszatért, a hajnali esőt, délelőtti borultságot elfújta a szél, s a nap vidám sugarai kísértek fel a tetőre.

Mostanában hál’ istennek sűrű a túranaptár; szombaton a Világos-várra vitt fel az unokám (már két éve nem voltunk ott, a kedvenc helyünkön), hétfőn az MSE szervezésében és a BNP szakvezetése alatt a Tarjanka-szurdokban jártunk, s így bejárt lábakkal könnyedén kapaszkodtam fel a hegyre, nem szakadva le a fiatal túratársaktól. Ezúttal nem jöttek az eddigi „állandó” társak, helyükbe újak léptek: Marika, Zoli, Lóri és Tibor igyekezett, hogy időre felérjünk a gerincre. Menet közben kiderült, hogy a teljesítmény-túrák már kevésbé vonzzák a társaságot, de a Mátrahegyre mindannyian jelentkeztünk pontőrnek. Büszkeséget éreztem (bár ott nem mondtam ki), hogy ilyen elkötelezett emberek közé kerültem, s a turistaságban a fiatalabbak is megtalálják a szépséget, mondhatnám talán úgy is, hogy az élet értelmét.
A Sár-hegy oldala most csak kicsit volt sáros, a lépést nem zavarta, nem is csúszott, sőt lefelé kimondottan jól esett ezen a puha szőnyegen lépkedni.

A Cseplye-tetőn ért utol minket Kiss Pista - neki még korai volt a háromnegyed négyes indulás. (Remélem, legközelebb már az ő munkaidejét is figyelembe tudjuk venni, akkor már csaknem hatkor lesz a napnyugta!)
Sajnálkoztunk a Szerencsés-kopjafa kopottságán, s biztatgattuk magunkat, hogy képesek lennénk legalább egy kicsit átfesteni - ugyan ki, ha nem mi?!

A Nap már erősen lemenőben volt - a Gyöngyösi tóban tükröződött éppen – de a Hold majd csak a csúcsnál tűnt fel, a fák ágai között. Az antennák alatt értük meg az „együttállást” Karácsond felé nézve bal kéz felől kelt a Hold, jobb kéz felől pedig tért nyugovóra a Nap. Szép pillanat volt, már ezért is érdemes volt feljönni!
Beszélgetve-mesélgetve haladtunk a kápolnáig, amit Tibi kinevezett a túra csúcspontjának, s ennek megfelelően ki is osztotta az erre a célra magával hozott csokikat.

Marika itt saját útra tért (amin én csöppet sem lepődtem meg!), s rábeszélte Zolit, hogy kísérje el – elmondta, hogy nem régen farkasokkal találkozott, s bár Õ (a kínai horoszkóp szerint!) Sárkány, mostanában már nem szívesen jár sötétben az erdőben…
Végül hárman maradtunk a holdvilágos hegyoldalban, s a Kiss Mária, régebbi nevén Sapard-úton kényelmesen leereszkedtünk Abasárra, ahonnan egy szinte üres busszal megállás nélkül utaztunk Gyöngyösre.

Köszönöm a résztvevőknek ezt a szép esti túrát, s remélem, legközelebb is eljöttök!

Pusztamonostor, 2022, február 17.
Merva László

U.i.: este otthon már várt többek Fb üzenete, amelyben Miller Lajos - a markazi és a felső-mátrai tájat bemutató - szép kisfilmjére hívták fel a figyelmemet: Szerelmes földrajz
Fogadjátok szeretettel!