Élménybeszámolók - lista

2019. december 08.

A Kékes Turista Egyesület kissé korai időre, december 8-ára hirdette meg szokásos évzáró túráját. Valahogy az idén minden korábbra jött, így alakult ez az évzáró túránkkal is. Kissé elszomorított, hogy akárkivel beszéltem, azt mondta sajnos most nem tud eljönni. Az egy tőrdöfés volt a szívembe, amikor egy kedves ismerősömet hívtam, és azt a választ kaptam: "Ne haragudj, de a Kékes Turista Egyesületnek annyi kiváló túravezetője van és egy ilyen unalmas túrára én nem megyek!”. Ezen nagyon elgondolkodtam és nagyon bántott. 2002-ben léptem be sokadmagammal a Kékes Turista Egyesületbe. Ez az egyesület megcsinálta az Országos Kéktúrát. Azután az Országos Kék Kört. A Dél-dunántúli Kéket és hagy ne soroljam még miket. Nincs a Mátrában még egy olyan egyesület, szervezet vagy magánszemély, aki annyit tett volna a mátrai túrázók érdekében, mint a Kékes Turista Egyesület. Annyi új utat jelöltünk ki, annyi utat festettünk fel, mint senki más. Más turista egyesületek, magánszemélyek annyi pénzes túrát vezetnek a mi általunk felfestett utakon. Mi tettük a dolgunkat, festettünk, túrákat szerveztünk, mindenki által ingyen igénybe vehetően. Ez az egyesület elvitte tagjait /és másokat is/ Erdélybe, Szlovákiába, Lengyelországba, Svájcba, Franciaországba, Szlovéniába, Montenegróba, Csehországba.
A Mátra minden zegét-zugát bejárta, mi már nem csak az újra hajtunk, tudjuk azt, hogy nincs unalmas út, csak érdektelen szemlélődő. Nekünk minden a természetben eltöltött, egymás társaságában megtett út ajándék, mi már tudunk örülni minden szépnek. Nekünk minden nap és minden út új élményt tud adni, mi megtanultuk értékelni a természet mindig megújuló szépségét és azt is tudjuk: az egymással eltöltött hasznos időt semmi sem pótolhatja. Miután mindezt végig gondoltam, már tudtam, ha csak egy valaki is eljön a túrára, már megérte, de ha senki sem jön el, én akkor is elmegyek, mert a név kötelez.
Szerencsére szép számmal összejöttünk a buszmegbe. Mátraházán Gyuri, mint túravezető köszöntötte a túratársakat és ismertette az útvonalat. Elindultunk a piros sávon lefelé. Mikor elértük azt az életveszélyes lejtőt a leszakadt híd előtt, eszembe jutott, hogy lehetne ez egy sivár jelentéktelen útvonal, még ha ezerszer járnék itt, akkor is szolgál meglepetéssel. Az életveszély ellenére hála szerény közreműködésemnek, most kivételesen senki nem halt meg. Pedig valamikor a régi túrák halottaira mily jókat ittunk itt.
Megérkeztunk a valaha volt, sokak számára még elbeszélésekből sem ismerős Nékám ház valamikori helyére, ahol még turista szobor is állott előtte. Ilyenekre már csak Tamás bácsi elbeszéléseiből emlékszünk, ő még valaha aludt is itt. Páran lementünk a Gyökeres-forráshoz, ami sajnos már csak árnyéka önmagának, mint annyi más mátrai forrás.
Mikor elértünk a kereszthez Tamás elmesélte, ő itt volt az új fakereszt felállításánál. Nekem Pista bácsi jutott eszembe, mikor elmesélte ennek a helynek Gárdonyi Géza által megírt Boldog halál szekere című novelláját. (Később elolvastam és nem szégyellem megsirattam ezt az elbeszélést, ajánlom mindenkinek, hogy vegye a fáradságot és olvassa el, ha igazi mély élményt szeretne.) Lentebb megnéztük a valaha volt és már kevesek által ismert kallómalom helyét.
Lassan leértünk a Máriácskához. Ki tudná megszámolni, mennyien zarándokoltak el ide és kértek segítséget és mennyien helyezték el hálájuk tábláját.
Mátrafüreden csak átsuhantunk, nem keresztezve a most indult Mikulás túrások útját. Mentünk a szőlőfürtön /amit szintén mi festettünk a túrázók nagy örömére/, a volt izzós elágazás után kettévállt csapatunk, volt, aki a szőlőfürtön folytatta útját, jó magam egy pár társtól kísérve a kisvonat sínjei közt jutottam el Farkasmályba. A méltán híres Regélő borcsárdába, ha létezne valaki, aki még nem járt ott, sürgősen keresse fel és kóstolja meg nagy hírű legendás borát, a farkasvért. Mint régi jó ismerőst köszöntöttek minket és igazán jó kellemes baráti órát töltöttünk itt el. Szokás szerint mindenki bele tette a zsákba a jó előre elkészített kedves ajándékát és mindenki húzott belőle olyat, amit valaki más készített jó szándékkal. Megint egy nagy élménnyel lettünk gazdagabbak, mert mi már tudjuk, hogy nem mindig az a fontos, hogy egy új úton járj, hanem melegszívű társaiddal ismét fel tudd fedezni a sokat járt út mostani szépségét. Köszönöm mindenkinek!

Szőrös