Élménybeszámolók - lista

2020. január 04.

A Kékes Turista Egyesület hagyományaihoz híven az idén január 4-én is megrendezte az Újévköszöntő túráját. Feleségem reggel azt mondta, mi értelme van elmenned, hisz az idén már kétszer voltál Kékesen. Nem tudom mások hogy vannak ezzel, kicsit ingerel mikor megkérdezi valaki, aki most jött haza az új Hebridákról, Tajvanról vagy egy Afrikai vadászatról, minek mégy már megint a Sárhegyre, mikor tegnap is ott voltál. Azért, mert a hegy hív – felelem ilyenkor. most már talán a tudomány is elismeri a fák gyógyító erejét, egyes tudósok szerint a fák beszélnek is. A hegyek ugyanúgy vannak, hívnak és beszélnek ahhoz, aki érteni akarja Õket. Tegnapi túránk során Vörös tanár úr mondta (nekem szerencsére már egyszerűen csak Tamás bácsi), nem hiszem, hogy rajtunk kívül van még valaki, aki az idén már másodszor járt az Ólom-kútnál. Azt mondtam a drága jó feleségemnek: mert ide most el kell, hogy menjek!

Örömmel tapasztaltam, hogy ilyen sokan jöttek el, sokat látott, kevésbé látott és egyáltalán még nem látott túratársak. Laci, a túravezető köszöntötte Mátrafüreden a túratársakat és ismertette a programot. Elindultunk a kék háromszögön, de a pihenőháznál meg is torpant a menet. Mi történt? Miért álltunk meg? Kiderült, hogy Laci úgy gondolta, minek cipeljük a pezsgőket, igyuk meg most. Tibor halkan megjegyezte, Tibi bácsi még 74 évesen is felcipelte a pezsgőket Kékesre. Azért nem sokáig tiltakoztunk, gyorsan pukkangattak a palackok. Azért egy páran úgy gondoltuk, mi mégis felviszünk egy-egy üveggel, jól fog az esni odafönt is.
Szép csendesen bandukoltunk fölfelé a Csatorna-völgyben, lentebb még ködös volt az idő, de mondtam, hogy nyugodjanak meg, tegnap és tegnapelőtt is igy volt, föntebb meg verőfényes napsütésben izzadtunk. Így volt ez most is, a patakba még jégcsapokat fotóztunk, felettünk meg tündökölt a napocska. A patakon való átkelések most is meglassították menetünket. Szerencsére mindenkinek tudtunk segíteni, akinek esetleg kellett. Voltak, akiket a zergék is megirigyeltek a távolból, úgy szökkentek át a víz fölött.
Egyik ilyen átkelésnél még mindenki átért, egy fiatal pár kihasználta, hogy a nap egy jókora követ már felmelegített és kifeküdtek napozni. Útközben azért előkerültek az otthonról hozott kis lapos könyvecskék is, és szorgalmasan olvasgattuk őket. Kicsit sajnáltam, hogy semmi munkásmozgalmi indulót nem harsogtunk, pedig a völgy tudta volna visszazengeni rendesen. Többen panaszolták, hogy mostanában nem küldök nekik beszámolókat, mondtam pedig minden levélre válaszolok eleinte nehezen esett le a régi kétforintos.
Az út felénél lehettünk, csörgött a telefonom. Verebélyi érdeklődött, hogy hol vagyunk, mert már fázik Kékesen. Ha velünk jön és nem külön utakon, bizton állíthatom cseppet se fázott volna. Ekkorra már szinte mindenki levetette, amit csak lehetett. Nem gondolták, hogy ilyen meleg lesz. Mivel az előző két nap is jártam a hegyet, fel voltam erre készülve. A hölgyeknek mondtam, hogy segítek a többit is levetni, mivel jómagam naturista vagyok és nem zavar, ha esetleg ruha nélkül jönnek. Nem voltam elég meggyőző, mert azért maradtak még ruhák imitt-amott.
A kutyások közben visszafordultak, hogy a kutyáknak időbe le kell érni. Áttették az országos kék sávot a sípálya mellől és a régi kék keresztet átfestették. Ezzel azért jó sok mindenkit megzavartak, mivel a régi térképek már nem, az újak még nem jelzik ezt a változást. Minket, öreg rókákat ez nem zavart, de most is voltak, akik tanácstalanul nézelődtek, hogy hol a jel.
Kékesre érve kellemetlen hideg szél fogadott bennünket, mutattam tegnap hol csaptam egy rettenetes hátast a megjegesedett műhavon. A Tető étteremben akinek volt száraz csereruhája, megcserélte, eszegettünk, iszogattunk, üdvözöltük azon társainkat, akik itt csatlakoztak hozzánk.
Egy idő után úgy döntöttünk, kimegyünk és megsemmisítjük a megmaradt pezsgőket. Igen jól sikerült, sokan irigykedve figyelték jókedvű csapatunk durrogtatását. A pezsgők elfogytak, mi meg elindultunk lefelé.
A Remete-barlangot azért nem hagytuk ki most sem, előkerültek a régi anekdoták. A Benevárig meg sem álltunk, ezután ott azért megostromoltuk a várat. A maradék könyvecskéket az utolsó lapig magunkévá tettük. A Máriácskánál mint szinte mindig, most is voltak, kik lerótták kegyeletüket, kicsit mi is időztünk, azután már Füredig meg sem álltunk.

Ismét remek túrát csináltunk, köszönet érte!

Szőrös