Élménybeszámolók - lista

2019. november 30.

A Kékes Turista Egyesület november 29-ére hirdette meg szokásos Mikulás túráját. Még a hét elején felhívtam Mátraalmáson az ezredes urat, hogy szombaton ismét megyünk arra és jó lenne, ha forralnának egy ibrik bort számunkra. Reggel sorba érkeztek a túratársak, sajnos nem mindenkinek volt Mikulás-sapkája de azért jöhettek velünk.Befutottak a jászapáti lányok is. Ragyogtak Maca fiatalító krémétől. Jómagam is gondolkodtam,vennem kéne, de aztán végiggondoltam, hogy néznék ki kölyök képpel, ki hinné el, hogy nyugger vagyok, fizethetnék a buszon megint.

Mátraszentlászlón Gyuri, a túravezető köszöntötte a túratársakat és ismertette az útvonalat. Megindultunk Mátraalmásra, ahol reményeim szerint finom forralt borral várnak ránk. Gyönyörű napsütéses időt sikerült rendelni mára. Előbb felfelé Smiró Feri útján, majd megkezdődött a lefelé ereszkedés. Most, mivel nem fedte a hó, jól láttuk azt a gyökeret a meredek lejtőn amibe szegény Magdi annak idején a lábát törte. Most se volt egyszerű leereszkedni.
Lefelé menetet mindig felfelé araszolás követ, nem volt ez másként most sem. Lefelé csúszkáltunk rendesen, felfelé meg szuszogtunk erősen.

Mátraalmáson az ezredes úr a faluházat nyitotta ki számunkra, hogy megmelegedve tudjuk elfogyasztani elemózsiánkat és leöblíteni jó kis forralt borral. Volt itt minden, mint a mesében, volt, aki süteményt hozott, más szaloncukorral kedveskedett, de került elő itt még birsalma sajt és mazsolás mogyoró is. Nagyon jól éreztük magunkat, de nem csak a napocska haladt előre, a mi időnk is fogyott, így egy közös fotó után tovább indultunk a Fekete-tó felé. Vidáman kaptattunk fölfelé a meredeken, azután meg csorogtunk lefelé.

A Fekete-tó most jócskán teli volt, láttuk mi már szinte teljesen kiszáradva is. Sajnos Rudolf-tanyánál most se találtunk senkit, pedig jólesett volna egy tojásrántotta barátfülével mint annak idején a kéktúra során a csereháton egy erdészháznál. Itt sajnos nem hogy barátfülét még kávét és vizet se kaphattunk. Kicsit csalódottan mentünk tovább Parád felé. Jelzetlen úton haladtunk tovább míg el nem értük a piros keresztet. Kisvártatva meg is érkeztünk Parádra. Elhaladván a hajdan szebb napokat látott üveggyár romjai mellett, eszembe jutott, hogy annak idején milyen nagy élmény volt mikor itt jártunk és megnézhettük hogyan készülnek az üvegcsodák. Végighaladva a településen meg csodálhattuk a még mindig virító virágkölteményeket.
A pesti buszra nem lehetett felvinni a hátizsákokat és túrabotokat, így egy páran megvártuk a kisvártatva érkező következő járatot. Jó kis városnézős busz volt, egy kör Parádon, egy másik Kékesen, de nekünk most jólesett ücsörögni a meleg buszon, ami kellemesen elringatott bennünket. Szép túra volt, köszönet érte!

Szőrös