Élménybeszámolók - lista

2019. augusztus 24.

Van egy biztos túrám minden évben, ez a Napsugárral közös túránk. Jó pár éve már annak, mikor a Kékes Turista Egyesület támogatási szerződést kötött az Abádszalóki Napsugár klubbal (megváltozott képességűek egyesülete). Ebben a rohanó, egyre elembertelenedő világban sajnos ritkaság számba megy az ilyesmi. Van egy segítő csapat, aki minden évbe ugyanúgy várja ezt a túrát, mint akiknek szervezzük.Tudják, számítanak rájuk azok a csillogó tekintetek, kiknek ez a társadalom nem túl sok jót biztosít. Õk igazán tudnak örülni minden apró figyelmességnek és nem feledik el ezeket a baráti gesztusokat.

Az idén kicsit módosult a túra időpontja, ami később rengeteg szervezési nehézséget okozott számunkra. Augusztus 24-én rengeteg program volt a Mátrában és ez nem kis fejtörést okozott nekünk. Szerencsére mindig találni együttérző, segíteni akaró embereket. Tavaly és idén is a Mátra Sástó Kemping vezetője, a Sástó étterem vezetője segített nekünk nagy fokú rugalmasságot és segítőkészséget vonultatva fel irányunkban, ezúton is ismét köszönet nekik.

Most a Szent Anna- kápolna környékét választottuk fő táborhelynek.Szinte egy időben érkeztek Napsugaras barátaink és a Kékes Turistások kis csapata a gimi elé. Nem sokat időzhettünk itt, várt a természet. Mivel mostanában annyi rettenetes erdőtűz pusztítja világszerte az éltet adó erdőket, nem kockáztattunk egy erdei tűzrakást. Ezért inkább otthon főztük meg a tízórai virslit.

Mire a csapat átküzdötte magát az egykor volt Egyesült Izzó parkolójából a Szent Anna-tó előtti hajdani tűzrakó helyig, mi is megérkeztünk a nagy fazék főtt virslivel. Sajnos a kerekesszékes mindenki Bogija ma már egy remélhetőleg szebb világban túrázik, már azért nem kisebb kihívást jelentett az iker babakocsi sem. Mire az illatozó főtt virslik elfogytak, a társaság is kiszuszogta magát kissé. Elindultunk a tó körül, először a kápolnánál gyönyörködtük ki magunkat a festői szépségű tájban. Szerencsére az égiek is kegyesek voltak hozzánk és szikrázó napsütéssel kápráztatták el szemeinket.

Meg néztük a Remete-barlangot, ahol a legenda szerint hajdanán egy remete élt. Szép komótosan egy két kisebb esés és némi véráldozat árán sikeresen megkerültük a tavat. Ekkorra már megérkeztek Saciék is, akiket óriási ováció fogadott. (Sacit még tőlem is jobban kedvelik a gyerekek.) Nem jöhettek előbb, mivel a pici fél kilenckor ébredt. Természetesen jó pár percet vesztegeltek még az út elején parkoló traktor megcsodálásával is.

A Pipishegyi reptérre már Õk is velünk tartottak. A sombokrok és fák elég vegyes képet mutattak . Sajnos nagyon sok megfőtt a melegben. A reptérnél pihiztünk egy kicsit. Sajnos most épp egy gépet se láttunk. Bár ha lett volna, talán még most is azt csodálnánk.

Visszatérvén táborhelyünkre elérkezettnek láttuk az időt visszacsordogálni a buszhoz és elindulni Sástóhoz. Sástó mint mindig most is lenyűgözte a gyereksereget. Kacsák, halacskák, labdázás, minden ami csak belefért. Elérkezett a 15 óra, ekkorra sikerült a két rendezvény közé beszorítani ebédünket, amiért ismét csak köszönet. Talán ifjúkoromban Egerben a Fekete lóban ettem legutóbb ilyen jóízűen Jókai bablevest.

Minden ami jó, de még talán az is, ami nem egyszer véget ér. Nem lehetett ez most sem másként, eljött a búcsúzás ideje abban a biztos tudatban, hogy jövőre ismét együtt leszünk, amit mi ugyanúgy repesve várunk mint a Napsugaras barátaink!

Szőrös