Élménybeszámolók - lista

2019. március 23.

A Kékes Turista Egyesület 23-án szombaton tartotta Tavaszi Mátra túráját. Szép számmal jöttünk össze Mátrafüreden. Laci mint túravezető köszöntötte a túratársakat és ismertette a túra útvonalát. Jó volt találkozni egy-két rég nem látott túra társsal. Hédit, a salgótarjáni új túratársat már Gyöngyösön megismertük. Jókedvvel, jó időben indultunk a Muzsla-kilátó felé. Mire felértünk, az emelkedőnek és a ragyogóan tündöklő napocskának köszönhetően melegünk is lett. Mikor mindenki felért Laci közös fotót készített.

Közben telefonált Tibi, hogy Mátraházán várnak ránk. A Rákóczi-forrásnál volt, aki enyhített szomján, mások az edényeiket töltötték meg a forrás vizével. Mikor a Hanák Kolos-kilátónál járok, mindig eszembe jut Guszti barátom, hisz ő faragta az emlékoszlopot. Rövid pihenőt tartottunk, eszegetés, iszogatás, napozás, ki mit gondolt fontosnak. Mikor áthaladtunk a hotel parkján, két hölgy a térképet nézegette, merre is induljanak. Mondtam csakis a sárga sávon, az biztos jó, hisz az a mi Rákóczi túránk útvonala. (Elmeséltem, hogy ha megveszik a túrafüzetet és teljesítik az ellenőrző pontokat, kapnak egy szép Rákóczis jelvényt.) A többiek közben tovább haladtak, úgyhogy egy kis futással értem csak utól őket.

Mátraházán volt aki a lángosos felé vette az irányt, miután megpillantottam Tibit, mondtam a Csülök nevű könyvtárba kikérem a könyveket, neki csak rendezni kell az adminisztrációt. (Közbe a két hölgy is felért, Laci útbaigazította őket, hogy merre kell tovább haladniuk.) Lángosok leküzdve, folyóiratok elolvasva, indulás tovább. Felkapaszkodtunk a Veronika-rétre, onnét a nagy síugrósánc felé vettük az irányt. Bizony, valaha látott szebb napokat is a most elég szomorú látványt nyújtó építmény. Bardóczi túratársunk annak idején elég sokat ugrott róla.

Gabi halálánál csak épp megálltunk és ereszkedtünk a Pisztrángos felé. A Petőfi-forrásból sajnos most se jött egy csepp víz sem. A tóban viszont a békák oly hevesen űzekedtek, szinte forrt a víz. Ma egy hete a Vályús-kútnál még szinte jéggé volt dermedve szegény brekuci. Rövid pihi és tovább a Kőris-mocsár felé. Most elég gyér volt a mocsár is, nem lettünk sarasak sem. Ereszkedtünk tovább a Honvéd üdülőig. Onnét egy kis felfelé poroszkálás után eljutottuk ismét Mátraházára. Remek túra, pompás idő köszönet érte!

Szőrös