Élménybeszámolók - lista

2019. január 05.

A Kékes Turista Egyesület január 5-ére hirdette meg Újévköszöntő túráját. Nagy dilemmában voltam, mit is tegyek, hisz mára hirdettek Budapesten tüntetést, most melyik ujjamat harapjam meg töprengtem. Nekem, mint az országért aggódónak a tüntetésen lenne a helyem, mint már annyiszor. Mivel több olyan ismerősöm is jelezte, (akikkel már régen túráztam) hogy most jönni fog, a túra mellett döntöttem. Ha jól megyünk még elérhetem a tüntetés végét - gondoltam. Szép számmal gyűltünk össze Mátrafüreden, Laci mint túravezető köszöntötte a túratársakat és ismertette a túra útvonalat. Kérte valaki vállalja a záró ember szerepét, magamra vállaltam. A kék háromszögön indultunk el Kékestetőre.

Mindjárt az út elején egy pici módosítást hajtottunk végre. Mivel a hó folyamatosan hullott ránk, úgy döntöttünk a Csepegő-forrásig inkább a műúton megyünk, mint az elég alattomos, hó alatt megbúvó köves úton. A Csepegő-forrásnál mindenki igazított kicsit a szerelvényén és jöhetett az emelkedő. A hópihék szorgalmasan ereszkedtek ránk és mint tucatnyi hóemberke meneteltünk az egyre vastagodó hóban. A hó alatt kövek és ágak lapultak „hogy segítsék” utunkat.

A patakátkelést sem könnyítette meg a havacska, mivel nem lehetett jól látni, hová is léphetünk, ahol nem szakadunk be. Volt akinek sikerült megmerítenie bakancsát igazi jó hideg patakvízzel. Kanyarogtunk, tekeregtünk, ahogy az út kívánta. Megkezdődött a fölfelé kapaszkodás. Jól döntött Laci, mikor ezt választotta fölfelé és a keresztet lefelé. Az emelkedőn, ha elfáradsz vagy elfogy a levegőd, megállsz is pihizel, de lefelé a meredeken mindenképp le kell jönni és az csúszik, akármennyit is szusszantasz közben.

Mivel jó sokan voltunk és voltak nagyon gyorsak és kevésbé gyorsak, így elég hosszan szakadozott szét fölfelé kígyózó menetoszlopunk. Meneteltünk, meg-meg álltunk néha egy nagyobb levegő kedvéért. Hóanyóka kitartóan szórta köténykéjéből a finom hópihéket ránk. Voltak, akik nem jöttek fel Kékesre, mert sietniük kellett, ők a dózerútnál visszafordultak. Jóleső érzés volt végre felérni a csúcsra. A pihenőházban csatlakoztak azok a társaink, akik más úton jöttek fel. (Busszal, másik úton, stb.) Mikor már ettünk meg pihiztünk, kivonultunk a szokásos kinti asztalainkhoz, előkerültek a hátizsákokból a pezsgők. Koccintottunk az új esztendőre.

A pezsgők elfogytak és elindultunk lefelé, ki-ki a maga választotta úton. Mi az eredeti terv szerint, a kék kereszten jöttünk lefelé. Bekukkantottunk a Remete-barlangba, majd a Benevárnál is elidőztünk kicsikét. Útközben azért néha-néha sikerült el-elcsúszni a friss havon. Mikor elértünk a kék négyzethez, elfogadtuk Tibi javaslatát, miszerint menjünk inkább, azon nem olyan köves és meredek mint a kereszt. Így is lett, valóban jó döntésnek bizonyult a Máriácska felé menni. Itt simán átkeltünk a patakon. Hamarosan szerencsésen leértünk Füredre, utunk végéhez. Elbúcsúztunk és mindenki ment útjára. A parkolóban láttuk gyorsabb társaink autói már nincsenek itt. Reméljük nekik is sikerült épségben lejutni. Szép túra volt, köszönet érte!

Szőrös

Szűcsné Négyesi Éva fotói (Facebook album)