Élménybeszámolók - lista

2018. december 31.

A Kékes Turista Egyesület az idén is megrendezte Szilveszteri fürdőtúráját. Szerdán bejártuk az utat, elég sáros volt, de egy jót fürödtünk a végén. Az idő csak melegedett. Szerda óta tudtam, hogy szilveszterkor még nagyobb lesz a sár. Sajnos nem csalódtam. Szerdán a 7:15-ös busszal mentünk Egerbe, most is ahhoz indultam. Szerencsére kicsit korábban, mert kiderült, a kiírásban (amit én osztottam meg) 7 óra szerepelt, és a többiek ahhoz jöttek. Épp csak elértem a buszt, de sikerült.

Egerből jókedvűen indultunk el. Jó sokat kutyagoltunk, míg kiértünk a városból. Ahogy egyre kijjebb jutottunk, úgy nőtt a sár is. Mire a „Lótanyához” értünk, ugyancsak megnőtt a bakancsunkon a sár. Jött egy rövid köves út, amit általában nagyon nem szeretünk, de most kedvünkre való volt. Elértünk a sárga sávhoz és le kellett kanyarodnunk a betonról. Megint sárdagasztás következett. Egy újabb betonút keresztezte utunkat. Mi a múltkor mentünk tovább egyenesen a Mária úton. Gyuri azt ajánlotta, menjünk a betonon; igaz hogy emelkedik, de legalább nem saras. Így is lett. Elértük megint a sárga sávot, de Gyuri egy rövidítést javasolt, épp arra ment egy szarvas is. Mi is arra folytattuk utunkat.

Ez egészen addig jó is volt, míg el nem fogyott az út. Elég kalandos szakasz következett. Patakon átkelés, egyre sűrűbb bozótos. Mikor a fiatal akácoson verekedtük át magunkat, megláttuk a kaptárköveket. Egyből beugrott, hogy vagy két éve ezen nem tudtuk átküzdeni magunkat Pista bácsi kaptárköves túráján. Mikor kapaszkodtunk fölfelé, egy kicsit arrébb próbáltam feljutni mint a többiek és egy halott őzikét vettem észre. Eléggé össze volt tekeredve szegény, a fejét alig találtam meg. Felértünk az útra a Mész-hegy, Nyerges-tető táblánál találtuk magunkat.

Körbejártuk a kaptárkövet, meg az alatta lévő barlangot és folytattuk utunkat a néhol jeges, néhol mocsaras úton. Egyszer csak elértünk ismét a sárga sávra. A jég ugyan csúszott nagyon, de legalább nem volt saras. Hiába, minden rosszban van valami jó! Kis idő múlva megérkeztünk egy forráshoz, aminek a tábláját most sem tudtuk elolvasni. Elhaladtunk Kása Márti keresztje mellett és még mindig jeges volt az út. A rétnél nem láttam a múltkori szürkemarha csordát. Kicsit lementem az útról és akkor észre vettem őket a völgyben. Egy fotó kedvéért jókora kerülőt tettem. Amíg fényképeztem, a többiek jócskán elhaladtak, vágtathattam, hogy útolérjem őket.

Rátértünk a piros sávra, ezen jutottunk be Szomolyára. Végigcaplattunk a falun, és ismét dagasztottuk a sarat hegynek fölfelé. Útközben egy lovas csapattal találkoztunk, akiknek eddig csak a nyomait láttuk. Még némi dagonyázás és megérkeztünk Bogácsra. Szerencsére találtunk egy kutat, itt előfürdést tartottunk hogy megszabaduljunk a ránk rakódott sártömegtől és beengedjenek a fürdőbe. A jó gyógyvíz és a pezsgők most is újjávarázsoltak bennünket!

Szőrös

Szollár Ferenc fotói