Élménybeszámolók - lista

2018. szeptember 22.

Tavaly szintén Feri túrája volt, de ott volt Kis Pisti is, és elég csavaros úton mentünk. Kíváncsi voltam, most hogy lesz. A buszmegbe többen örömmel tapasztaltuk, hogy Gyuri, az egyesület vezetője is ott volt. Végre Te is velünk jössz, kérdezték többen. Sajnos nem, mondta. Egy csoportot vezetünk Lacival Mátraházáról. Mint akit szíven szúrtak, villant belém az emlék, mikor egy úr megkeresett, vezetni kellene egy túrát. Mondtam igen, a Kékes Turista Egyesület vállal ilyet. Azért fordult hozzám, mert látta a honlapon a Napsugaras túránkat és úgy gondolta pont ilyen túravezetőre lenne szükségük. Mondtam természetesen szívesen elvállalom, de ezt az egyesület vezetőivel kellene egyeztetni. Bevallom rosszul esett, hogy Gyuri nem nekem szólt, hanem Lacinak.

Erre gyorsan innom kellett egy kávét. Örömmel láttam Alexandrát és csapatát, meg régi teljesítménytúrázó barátaimat. Nem gondoltam, hogy ennyien jönnek. Elindultunk Gyöngyössolymosról a Csák-kőhöz. Feri, mint túravezető elmondta, amit erről a helyről tudni kell, azt az interneten meg lehet nézni. Kicsit sajnáltam, hogy most nem mentünk fel a barlangokhoz (ha valaki erre jár érdemes megnézni, nagy élmény) szorít az idő mondták, jön az eső és akkor mi lesz a csurdítással.
Kicsit megálltunk a Kerekgyep pihenőparknál, a környékbeliek kedvenc pihenőhelyénél. Elmentünk a Csepegő-forráshoz, volt aki ivott belőle, volt akinek hideg volt, megint mások fényképeket készítettek.

Némi gyaloglás után elértük a Cser-kőt, ez egy valamikori kőbánya volt, most egy tó is van ott. /Sajnos többen nem veszik figyelembe hogy fürödni veszélyes, sajnos Gyurka bátyám legjobb barátja is itt vesztette életét./ Mondtam, hogy aki tud sietni és nem féli a magasságot, feljöhet a Dezsővárba velem ( valaha a Mátrai csillagok éjszakai túra ellenőrző pontja volt, de mivel sokan nem találták meg, meg le is estek, ma már elkerüli.) Magam se hittem volna, hogy mennyien jöttek utánam.

Megindultunk a méltán híres és kevéssé ismert Asztag-kő felé. Többféle úton is megközelíthető, azok számára akik ismerik. Tavaly Pisti egy igen csak vadregényes de gyönyörű utat választott. Feri most egy sokkal jobban megközelíthető úton vezetett minket. Aki valaha járt már itt, az megcsodálhatta a valaha volt gejzír környékét. Elég sok időt töltöttünk itt, falatozás, gyönyörködés, fényképezkedés miatt.

Mire elindultunk, az eső is megeredt. Azért felmásztunk a csúcsra, sajnos az esőfelhők jelentősen rontották a kilátás szépségét, ami még így is gyönyörű volt. Rohamléptekkel meneteltünk tovább Lajosháza felé. Közben mindenki annyi száraz gallyat hozott magával, amennyit bírt, hogy legyen elég a csurdításra.

Mikor Lajosházára értünk, még esegetett az eső, de ez nem tudta eltántorítani a csapatot a csurdítás gyönyörétől. Feri jó előre gondoskodott mindenről. Lacinál (aki katona cimborája volt) előre letárolta a szükséges dolgokat. Olyan csurdítást csaptak, amiről még az unokáik is legekbe beszélnek.

Kicsit szégyenkezve vallom be, jómagam ebben nem vettem részt (utólag már nagyon bánom) mentségemre szolgáljon, hogy Lacival, mint régi ismerőssel, jól elbeszélgettünk. Bármikor járok erre, lehet bármilyen rendezvény van (most egy osztálytalálkozóra főztek) engem midig szívesen fogadnak. Véget ért a csurdítás, az eszem-iszom, a nap is elő-elő kandikált, mi meg indultunk vissza Solymosra. Sajnos se Guszti barátomat, se Habók volt kollégánkat nem sikerült előcsalogatni, pedig csöngettünk, dörömböltünk, ahogy tudtunk.
Szép túra volt, köszönet érte!

Szőrös

Szőrös fotói

Szollár Ferenc fotói