Élménybeszámolók - lista

2018. augusztus 25.

Túra a Napsugárral

Számomra mindig kiemelten fontos esemény a Napsugarasokkal való túrázás! Marika, Saci meg jómagam mindig sokat töprengünk mivel is tudnánk felejthetetlené tenni ezeknek a gyerekeknek az év ezen napját. Aki már volt egyszer velük, az sohasem tudja felejteni ezt az élményt. Sokféle változat felmerült az idén is, több oka is volt, hogy Mátrafüred mellett döntöttünk.

Mivel ezek megváltozott képességű gyerekek, nem mindegy milyen időt fogunk ki, és sajnos, mikor a túra idejét meghatározzuk, messze nem lehet tudni, mire is számíthatunk. (Mikor még reggel se tudják megmondani, milyen idő lesz délután...) Minél közelebb kerültünk a túrához, egyre jobban izgultunk. Többször megváltoztattuk az elképzeléseinket. Sajnos az időjósok nem igazán kedvező időt jeleztek számunkra... Hétvégére végig esőt ígértek. Péntek hajnalban arra ébredtem, hogy kopog az eső az ablakon. Na megjött - dühöngtem. Szerencsére a folytatás sokkal jobb volt.

Szombat hajnalban keltem, nem tudtam aludni, tűkön ültem, még a bolt kinyitott. A cuccot már előző nap bepakoltam az autóba, csak a virsli és a kenyér hiányzott. Füredre érvén megdöbbenve láttam, itt esett az eső. 6:30-kor már a bogrács felállítva, az asztalok és padok az éjszakai esőtől letörölgetve.

Jöttek sorban a segítők: Dominik érkezett, majd Marika és elindultunk Abigélért. Szemben velünk futott felfelé Gabi is. Mikor visszaértünk, már ott volt a másik Marika és Zsuzsi is. Egyelőre szép idő, de nagyon izgultunk, hogy mit is csinálunk, ha közben megjön az eső. Izgatottan a enyhítésére „Bábus Ludovik” jósolgatott. Hívtam Lajost, hogy hol vagytok? Egy benzinkútnál. De hol? Azt nem tudom. Saci közben telefonált, hogy már Szűcsiben vannak.

Végül mindenki befutott, előbb a Napsugarasok busza. Kipakolás, irány a patak melletti táborhely. Mire lepakoltak, megjöttek Saciék is a babával. Kezdődhet a túra! Irány a Máriácska. Nem tudom, kinek volt az a hülye ötlete, (állítólag az enyém, de én nem hiszem) hogy menjünk fel egyből itt az útra, ne kerüljünk, vagyunk elegen, felvisszük a babakocsit is. Csak arról feledkeztünk el, hogy éjszaka esett és nagyon fog csúszni az a meredek kapaszkodó. Nem részletezem, halálfélelmem volt, mikor ketten egymásba kapaszkodva bukfenceztek lefelé. A döbbenet annyira megbénított, elvágódtam és végig szánkáztam a sárba (a varacskos disznó jól szituált úrnak tűnhetett mellettem). Megint megmutatkozott, mennyre figyelnek egymásra és gyorsan segítettek a bajba jutottakon.
Gyorsan csatárláncba és nagyobb baj nélkül feljutott mindenki. Kényelmes sétával haladtunk a Máriácska felé, időnként kis hajókat bocsátva vízre a mellettünk csörgedező patakocskába.

Máriácskánál pihiztünk egy jót és indultunk vissza. Most nem kockáztattuk meg a leereszkedést, inkább kerültünk egyet. A többiek elindultak az erdei tornapályára, hogy jól megmozgassák magukat, addig én visszaszaladtam és meggyújtottam a gázt a bogrács alatt.
Zsuzsi és Marika megkezdték a virslifőzést. A többiek jócskán előrehaladtak, mire utolértem őket. A tornapálya alaposan kifárasztotta a csapatot, így jólesően fogtak neki a közben megfőtt virsli falatozásának.
Ebéd után még lekocogtunk a játszótérre, ott úgy elszaladt az idő, hogy indulni kellett a buszhoz. Az égiek is kegyeikbe fogadták ezt a társaságot és egész nap gyönyörű idővel jutalmaztak bennünket. Ismét könnyes szemmel búcsúztunk egymástól, egy nagyon szép és megható nap volt! Köszönet érte mindenkinek!

Szőrös