Élménybeszámolók - lista

2018. június 30.

A tegnapi Hiti Éva kiállítás megnyitóján jó pár Kékes Turista társ jelent meg, többen jelezték, hogy jönnek a mai Peták István emléktúrára. Az is kiderült, jó páran inkább a kerékpártúrát választják.
Reggel a buszmegben örömmel láttam meg Tamás bácsit. Jöttek a többiek is, de nem túl sokan. Galyatetőn csatlakozott hozzánk két fiatal pár Rákóczifalváról. Feri mint túravezető köszöntötte a túrázókat és ismertette a programot.
Felmentünk a kilátóhoz (itt megkínáltam mindenkit a legfrissebb málnapálinkámból) és megindultunk lefelé a piros háromszög jelzésen. Csodálatos idő volt, most messzire lehetett látni, semmi nem zavarta a kilátást és a fényképezést. Csattogtak is a gépek szaporán. Áttértünk a piros sávra és megkezdtük a nyaktörő ereszkedést az irtáson (annak idején Tibivel sokkal nehezebb volt).

Szemben velünk ugyancsak kapaszkodtak fölfelé. (Kiderült Kabáról jöttek, Mátraalmáson vannak és Galyatetőre mennek.) Mondtam, hogy óvatosan szedegessék a málnát, mert mi is szedtük még meg nem hallottuk a medvét... Jót nevettek és mondták úgy is medvetalpat szeretnének vacsorázni. Az irtás után átvágtunk a „műúton”, beérvén az erdőbe lekanyarodtunk a piros keresztre és kisvártatva beértünk Mátraalmásra. Ez a Mátra egyik legszebb települése, egy igazi kis gyöngyszem...
Megkoszorúztuk Peták István emléktábláját. Feri röviden ismertette pályafutását Tamás bácsi pedig a közös emlékekről szólt pár szót. Ezután megnéztük a boltot mivel „könyvtáruk” már évek óta nincs. Jóféle olvasnivalók közül lehetett választani, mi a szlovák „újságokból” választottunk, és ezzel elindultunk a helyi Hyde parkba, ahol az ezredes úr várt ránk.
Örömmel üdvözöltük egymást (régi jó kapcsolat van köztünk), nyeltünk egy jót, falatoztunk és indultunk Peták István házát megnézni. Most sajnos csak kívülről tudtuk. (Évekkel ezelőtt Tibivel mi belülről is láttuk.) Megindultunk fölfelé a zöld körön. Jött az izzadás és szuszogás ideje. Megkönnyebbültünk mikor elértük a dózerutat.
A dózerúton kényelmesen bandukoltunk a Werbőczy-forrásig, a víz bőven ömlött belőle, de eléggé elhagyatott állapotban van. Most megint kemény kapaszkodás a meredeken fölfelé. Mikor felértünk a piros jelzésre, vidám énekszóval jöttek szembe a Kabaiak, akik már visszafelé haladtak. Hogy még vidámabbak legyenek, meg a hangok is selymesebben szóljanak, megkínáltam őket egy kis málnapálinkával.
Felértünk Galyatetőre, itt kettévált csapatunk Klárika, Marika és jómagam gyalog mentünk tovább az országos kéken, a többiek elindultak a buszmegálló felé. Mi haladtunk szépen lefelé, gyönyörködtünk a tájba, szedegettük a málnát. Egyszer csak a telefonom bejelzett, hogy nagy eső várható. Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, ha lemegyünk a műútra, nemsoká elérünk egy buszmegállót.
Jött is a busz rajta túra társaink, akik ugyancsak meglepődtek, mikor észrevettem minket. Szép túra volt köszönet érte!

Szőrös



Vörös Tamás fotói

Szollár Ferenc fotói