Élménybeszámolók - lista

2017. december 16.

A Kékes Turista Egyesület december 16-ára hirdette meg évzáró túráját. Gyuri bejárta a túraútvonalat a héten és úgy látta változtatni kell. (A nagy hó miatt nem tartható sem az eredeti útvonal, sem az indulási idő.) Osztottam emailben, facén a változást. Péntek éjszaka arra ébredtem, zuhog az eső (na már csak ez hiányzott, gondoltam). Reggel kinézvén az ablakon szomorúan tapasztaltam, hogy esik. /Évek hosszú tapasztalata alapján aggódtam kissé, megszoktam, ha reggel rossz az idő, az sokaknak kedvét szegi./

A poroszlói gráciák szóltak a héten, hogy jönnek, ha nem esik az eső. „Tudom, hogy te nem vagy cukorból, de mi édesebbek vagyunk” - írták. Nagyon kíváncsi voltam, vajon jönnek-e a „cukorlányok”. Nagyon megörültem, mikor megpillantottam őket a buszmegbe. Az örömöm csak fokozódott, ahogy láttam, jön Maca is (igaz csak egyedül). Feltűnt mindannyiunk Tamás bácsija is. Olyan sokan lettünk, hogy szerencsére a korábbi busszal mentünk, nem az eredeti későbbi pesti járattal, mert arra fel se fértünk volna.

A „roma” kocsmánál felszállt Ilike, Füreden Anna. Ahogy haladt a busz fölfelé, örömmel láttuk egyre szebb és havasabb a táj. A csillagvizsgálónál leszálltunk. Most Maca járt úgy, mint a Mikulás túrán Évi, rövid szárú cipő, lábszárvédő sehol, itt meg a 20 centis hó. Nagy szerencséje volt, hogy Gyula hozta a tartalék lábszárvédőjét is. Még felszerelkeztünk, Gyuri mint túravezető köszöntötte a társaságot és ismertette a megváltozott útvonalat.

Megindultunk a hóesésben a szép nagy hóban. A csillagvizsgáló hóekéje épp takarította az utat. Ez magába jó dolog, csak ahol tegnap az autók kijegesítették és az eltúrt hó alatt sem láttuk, egyből jó nagyokat estünk. Többen felvették az esőkabátjukat. Ami máskor egy kényelmes, pihentető útvonal, azt most a hó által lenyomott ágak tiszta akadálypályává változtatták. Sokszor el kellett dönteni, hogy a „limbó léc” alatti áthaladás melyik változatát válasszuk. Nem kis erőfeszítésbe került, míg leküzdöttük magunkat Mátraszentlászlóig. Nagy meglepetésemre egyszer csak Dominiket pillantottam meg. Te hogy kerülsz ide? Gyalog jöttem Galyatetőről - mondta. Valahonnan Márkus Peti is előkeveredett. (Tiszta rejtély ez a nap.)

Felkapaszkodtunk a Vöröskői kilátóhoz. Csak négyen másztunk fel rá. Igaz hogy a hóeséstől nem lehetett messzire ellátni, de fentről talán még szebbek voltak a hó díszítette fák. Mátraszentistvánban az a ritka alkalmak egyike volt, mikor a Vidróczkí csárdát nyitva találtuk. (Rendszerint korábban vagyunk itt és akkor még zárva van.) Nagy volt a kísértés hogy beugorjunk, de.mivel az idő már előrehaladott állapotban volt, szomorú szívvel lemondtunk e remek lehetőségről.

Az új beülős sífelvonó alatt átporoszkálva örömmel láttuk, hogy már üzemel. (Igaz most épp nem láttunk benne utast.) A tanösvényen föl, azután le (itt is, ott is voltak elcsúszások) azután megérkeztünk Mátraszentimrére, ahol a Darázshegyi vendégházban finom ebéddel és forralt borral vártak minket. Ott volt már Márti és Böbe, akik busszal jöttek fel. Jót ettünk és ittunk. Szokás szerint mindenki beletette a kis ajándékát egy nagy zsákba, majd mindenki húzott egy zsákbamacskát. Egy ideig elgyönyörködtünk ajándékainkban. Minden jónak egyszer vége, kihörpöltük borainkat, megköszöntük a szíves, színvonalas vendéglátást és elindultunk a buszhoz.
Na most voltak csak igazi elcsúszások... Vártunk a buszra és akkor egy autó elakadt a hóban. Megint szerveztem egy mentőcsapatot. Némi küzdelem után kiszabadítottuk. A Mikulás túrán is, meg most is. (Remélem ez nem lesz hagyomány...) Jött a busz és indultunk lefelé. Galyánál felszállt egy fiatal csapat, a „két kis vaddisznóval” kicsit elbohóckodtunk velük. Szép túra volt, köszönet érte!

Szőrös

Vörös Tamás fotói

Szollár Ferenc fotói