Élménybeszámolók - lista

2017. november 18.

A Kékes Turista Egyesület november 18-ára hirdette meg túráját. Eredetileg Illés vezette volna, sajnos ő időközben eltörte a lábát. Szerencsére az egyesület bővelkedik túravezetőkben, ezért nem volt veszélyben a túra. (Már máskor is előfordult, hogy valakinek be kellett ugrania) most Gyuri vállalta a túravezetés nem egyszerű feladatát.

Reggel, mikor kiléptem az ajtón és láttam, hogy esik az eső, gondoltam ez sokakat elriaszt majd. Így is lett, csak a legkeményebbek jöttek, akik tudják, hogy nem lehet egy kis esőtől megriadni. /Végül is nem vagyunk mi cukorból./ Gyuri köszöntötte a túratársakat, jött egy új túratárs is,
kilencen indultunk Mátrafüredről a Máriácska felé. Az eső szép csendesen esegetett, mi meg vettük fel sorban az esőköpenyeinket: „a denevér, a béka, a bagoly, a karvaly” stb. vonultunk végig, mint a szellemsereg. Vigasztaltuk egymást, a „Mai eső már csak víz.”, meg hogy „Mire Házára érünk, úgyis eláll!”

A Rákóczi-forrásnál még javában esett. Átgázoltunk Sástón is, és még mindig nem sütött ki a napocska. Farkas-kútnál már éppen csak csepergett, de még nem kerültek le a kabátok. Mátraházán kicsit csalódtunk, hogy még mindig szemerkél, bánatunkban be is tértünk a Csülökbe egy kis szíverősítőre. Feltornáztuk magunkat a Veronika-réten, nem a szebbik arcát mutatta most nekünk.

Mikor a régi sísánc alatt elhaladtunk, eszembe jutott Bardóczi mennyit mesélt, mikor még a Honvédban versenyzett. Közben alig vettem észre, elállt az eső. Az eső elállt, de sűrű pára nehezedett ránk. Hol van most a csütörtöki gyönyörű panoráma - kérdeztem Mártit és Marikát. (Csütörtöki túránkon a Tátra bérceiben gyönyörködtünk a ragyogó időben.) Mire Sorkőhöz értünk, a pára is felszállt.
Kicsit késve, de mégis bejött a jó idő! Gabi-halálánál rövidet pihentünk.

Sajnos Rózsaszállásnál se mutatkozott semmi élet, pedig nem bántunk volna egy jó meleg barátfülét, némi forralt borral... /De hol van már az a Zempléni turistaház az erdő közepén, ahol ilyen kiszolgálásban volt részünk./ Időközben már mindenkiről lekerült az esőkabát, annál is inkább, mivel jelentősen nehezítette az útakadályokon való átvergődést.

Pálbikknél már ragadt a talaj. (Ez nem hiányzott, olyan jól megvoltunk nélküle.) Méhészkertnél nyoma sem volt a nyári nagy hangyabolynak. Mikor egy szalamandrát pillantottam meg a sárban, először azt hittem a szemem káprázik, de Dominik is mondta, ő is látja. (Nem kellett volna már elvermelnie magát?) Mikor a csevicéhez értünk, már egy túrázó pár jóízűen kortyolgatta a finom vizecskét. (Azért ez elég gyéren folydogált, nem úgy mint csütörtökön a felső csevice.) Ha már ittunk, akkor együnk is! jelszóval letelepedtünk rendesen. Elindultunk és alig mentünk egy keveset.

Egyszer csak betoppantunk Parádóhutára. Innét már közúton jutottunk Parádra. Szép túra volt, a végére az idő is kiderült. Köszönet érte!

Szőrös

Szőrös fotói
Dredor Dominik fotói