Élménybeszámolók - lista

2016. április 02.

A Kékes Turista Egyesület túrát szervezett az Országos Kéktúra egy szakaszán. Túrakiírásunkat meglátták a ZALAI KÉK VIRÁG túracsapat tagjai is, és jelentkeztek, így egy közös túrára indultunk.
Hűvösvölgyi végállomásnál találkoztunk azon túratársainkkal, akik itt csatlakoztak hozzánk és a ZALAI KÉK VIRÁG túracsapattal is. Kölcsönös bemutatkozás után Õk egy kis ajándékkal kedveskedtek. (Mi is hoztunk, de a miénk a buszon volt, így azt csak a túra végén kapják meg.) Gyors pecsételés és indulás.
Némi műút és emelkedő után érkeztünk a Máriaremetei kegytemplomhoz. A templom megtekintése után jó időben remek hangulatban folytattuk utunkat. A Remete -szurdokban egy kis kitérővel, meg némi kapaszkodással fel lehetett mászni a Remete-barlangba, ezt nem mindenki vállalta. Valószínűleg a jó időnek volt köszönhető, hogy rengetegen jöttek-mentek az úton (egy darabon együtt halad a kék és a Mária út). Valamilyen verseny is volt, mert elég sok sorszámos futóval találkoztunk.
Igyekeztem minél több túra társat megismerni a másik egyesületből, ezért ide-oda ingáztam előre-hátra, próbáltam egy-két szót váltani mindenkivel. Épp igyekeztem az elejére, mindig kérdeztem megy-e még valaki előtted? Már csak Márti mondták. Megpróbáltam Õt is utolérni, de igencsak futnom kellett míg ez sikerült. Márti nagyon ment, azt mondja, nem szeretné, ha rá kellene várni. Nagyon nehezen bírtam a tempót Mártival, szerencsére megérkeztünk a Muflon itatóba. Itt gyorsan kértem egy sört, a főnök épp zsíros kenyeret reggelizett; annyira jóízűen falatozott, hogy én is megkívántam. Nyeltem egyet a sörből, haraptam a kenyérből és visszaszaladtam a többiek elé a jó hírrel, hogy finom dolgok várják Õket hamarosan.
Kicsit időztünk a Muflonban, pecsételni is kellett. Folytattuk utunkat, felkapaszkodtunk az Alsó-Zsíros-hegy nagyon szép részére. Rövid ujjúra vetkőztem, mire a Zsíros-hegyre felértem. Nagykovácsi következett. Jött a Nagyszénás a maga 550 méterével. Kutya-Hegy-nyereg-tisztáson kicsit pihentünk és gyönyörködtünk a tavaszi táj szépségében.
Kőris-völgy. Most én jártam úgy, mint a múltkor Vera, csak én nem a patakba,hanem a sárba dobtam egy hátast. Alig kászálódtam fel jött a következő - Laciék majd megszakadtak a röhögéstől (én nem). Azért segítettek lecsutakolni magam (ingem volt tartalék, nadrág sajnos nem) csurom víz voltam csak abban bíztam mire a buszhoz érünk, megszáradok.
Szerencsére igazam volt, mire Piliscsabán elértük a buszunkat meg is száradtam. Kb. 24 km-t tettünk meg. Nagyon szép túra volt köszönet mindenkinek!

Szőrös