Élménybeszámolók - lista

2016. február 27.

A Kékes Turista Egyesület február 27-ére hirdette meg munkatúráját Festési útvonal bejárás címén. 7.20-ra ott voltam a buszmegbe, örömmel láttam, hogy jönnek szép számmal a túratársak. 1 óra hosszas buszozás várt bennünket Parádfürdőig, a túránk kezdetéig. Mátraházán vártunk 15 percet, el lehetett intézni folyóügyeket, kávé, lábszárvédők felcsatolása, stb.
Parádfürdőről elindultunk a sárga sávon (ez a mi Rákóczi túránk útvonala). Szerencsénkre az előző napok locs-pocsa után szikrázó napsütésben indultunk útnak.
A Rákóczi-fához érve szomorúan láttuk, hogy a kidőlt törzs egyre rosszabb állapotba van. Bandukolva a betonon érzékeltük, hogy nagyon sok autó jön az úton. Elérvén a csevicekutat, láttuk, ahogy hordják a vizet szorgalmasan. Láttuk a lepusztult járműjavítót (mibe kerülne ma a megépítése,) a hajdan szebb napokat látott ifjúsági tábort magunk mögött hagyva. Elhagyván a sárga sávot folytattuk utunkat az Ilona-vízesés felé. A sár egyre nagyobb lett és szépen araszoltunk felfelé. Az elmúlt napok esőzésének köszönhetően volt bőven víz. A vízesés csodás (mint mindig) a megmászása egy csomó lehetőséget rejt magában, mi is vagy ötféle úton tettük meg.

Felérve a vízesés fölé gondoltam, hogy megkeresem a szalamandrákat (előző években mindig itt találtuk őket). Most a farakásnál az avar még meg volt fagyva, így nem bolygattam meg, nehogy kitakarván megfagyjanak. Némi pihenőt tartottunk, még mindenki kigyönyörködte magát és szusszantott egyet. Avar, nagy sár, kidőlt fák, szóval minden, ami „kell a túrázóknak”. Volt itt minden, mint a mesében. Szerencsére széles úton haladhattunk és nem nagyon zavartak az akadályok. A patakmeder két oldalán végig kidőlt fák jelezték a természet hatékony átalakító szerepét.
Tibi, mint túravezető szorgalmasan fényképezte a jelzéseket, időnkén csóválva fejét, hogy lesz itt meló bőven. /Azért a magával hozott nagy vágónak, és a rám ruházott kis vágónak és fűrésznek is akadt dolga bőven.) Szinte alig vettük észre, egyszer csak a keleti oldalak végig havasak voltak, míg a déli és nyugati oldalakon már kizöldült a fű.
Mire a Markazi-kapuhoz értünk mindenféle tájjal találkoztunk. A patakmeder egyre vadregényesebbé vált. Rövid pihenő és indulás tovább a szinte már tavaszias tájon. Jó iramban és aránylag jó úton értük el a Markazi-képesfát. Friss zöldekkel és virágokkal volt feldíszítve. Érdekes kép, három oldalról három féle kép tárul szemünk elé.
Utunk hátra lévő része igen változatos terepen vezetett. Volt ahol lehetetlen volt a jelzett utat követni, kitérőket kellett tennünk (lehet, hogy itt útvonal módosításra lesz szükség!). Azután feltűnt a falu és aránylag kényelmesen ereszkedtünk le. Sándor már várt bennünket a „könyvtárban”. Kicsit művelődtünk a buszindulásig. Megköszöntük Sándornak a vendéglátást Tibinek a túrát, majd buszra szálltunk és irány haza. 14 km-t és 450 m szintet hagytunk magunk mögött.

Szép túra volt köszönet érte!

Szőrös