Élménybeszámolók - lista

2016. január 31.

A Kékes Turista Egyesület január 31-ére hirdette meg a hagyományos Hótaposó túráját. Délutánra vártuk haza az unokákat a kempótáborból, ezért úgy döntöttem Füredig autóval megyek. Reggel, mikor kiálltam a garázsból, szüttyögött az idő, mindegy, nem vagyunk cukorból, menni kell. Füreden mire felvettem a lábszárvédőmet, befutottak pesti túratársaink is. Mondták Hatvannál már zuhogott az eső. Itt viszont szerencsére semmi nem esett. Úgy döntöttem optimista leszek, nem viszem az esőkabátom. Irány a találkozó a buszmegállóba.
Szomorúan hallottam, hogy Mártinak és Annának is eltörött a keze, Zsuzsi meg még nem épült fel. Szabó Zoli Dezső a túravezető köszöntötte a túrára jelentkezőket. 14-en voltunk és sajnos ebből csak 1 gyermek.
Elindultunk a Kalló-völgybe. Felfelé eléggé locs-pocsos volt az út, az idő viszont remek. Jókedvűen haladtunk, mivel az idő jó volt, kezdtek lekerülni a meleg öltözékek. Megérkezvén a Rákóczi-forráshoz volt, aki már falatozott is. Kis kitérőt tettünk a Hanák Kolos-kilátó kedvéért. Megérte, mert a gyönyörű tiszta időben csodás kilátás tárult szemünk elé. Mikor a református üdülőhöz értünk, épp imára szólított a harang. A hotelnál átküzdöttük magunkat a létrán (bár már a korlátja le van esve). A sárga sávon haladtunk tovább, egészen ameddig a sárga körhöz nem érünk. Itt egy kis vita alakult ki, voltak akik azt ajánlották menjünk inkább a körön, mert a sáv egy szakaszon veszélyes. A többség arra indult, de mivel Zoli menye és unokája már elment a sávon én is arra tartottam veszély esetére. Utolérvén őket javasoltam menjünk ki a Kecske-kőhöz. Az az útszakasz, amitől többen tartottak (csúszik télen-nyáron) most teljesen csúszásmentesnek bizonyult.
A szanatórium előtt találkoztunk a többiekkel, akik épp tanakodtak, hogy nem kellene-e elmenni a Bükkfa-kúthoz, mert nagyon mocsaras az előtte való völgy. Öten úgy döntöttek, innét mennek Füredre. Mi 9-en az eredeti kiírás szerint folytattuk utunkat. Mátraházán a parkolónál kis pihenő (folyó ügyek, stb.)
A sárga négyzeten folytattuk utunkat. Meglepően jó volt az út. Mikor a völgybe értünk, nem a mocsárral inkább a szedres-málnással küzdöttünk, ami teljesen benőtte az utat, így inkább mellette az erdőben haladtunk. Rövid felfelé út után elértük a Bükkfa-kutat. Most a teljes keresztmetszetén jött a víz (Nyáron hogy örültünk volna ennek!). A hideg csípős szél elvette kedvünket egy hosszabb pihenőtől. Nagyon szép részeken ereszkedtünk lefelé. Elértük a sárga kört, ami elvisz majd a sárga kereszthez. Ballagtunk a körön egy darabon a keresztig. Most már végig lefelé spiráloztunk egész a Farkas-kútig. Itt tartottunk egy pihenőt, érezhetőbben melegebb volt, mint a Bükkfa-kútnál. Elindultunk a szépen megcsinált tanösvényen.
Sástótól a sárga háromszögön mentünk tovább. Mindjárt az út elején dagonyák sora került utunkba, volt amelyik már egész kis tó volt. Nagy nehezen átküzdöttük magunkat rajta. Az idő szép, a kilátás jó, csak a sártenger nem igazán dobott fel bennünket. A végére a hótaposó túra sártaposóvá változott! Leértünk azért Mátrafüredre. Megpróbáltuk kicsit lecsutakolni magunkról a sár nagy részét. Azért jó kis túra volt. 12 km-t és 400 m szintet tettünk meg. Köszönet érte mindenkinek!

Szőrös