Élménybeszámolók - lista

2015. október 04.

A hét elején széthordtam a plakátokat az óvodákba,megrendeltem a jó időt vasárnapra, minden kész, gondoltam. Vártam a telefonokat, de tapasztalatból tudtam, nem szoktak előre jelentkezni (tavalyelőtt volt is ebből gondom, a busz eleve Pestről jött és oly sokan jöttek, hogy nem fértünk fel a járatra. Szerencsére 3 gépkocsival meg tudtuk oldani.) Csütörtök este jött egy telefon, hogy szombaton meg lesz tartva a túra? Természetesen, 8:30-kor indulunk. Nem 9:30? Akkor jöttem rá a honlapon 9:30-as indulás van.
Gyors szervezés "Öreg Rambó" barátom kimegy a 9:30-as buszhoz én meg felmegyek a 8:30-assal. Szombaton elmentem Tóth Pista /a vasutas/ túrájára, a 9:30-as busznál találkoztunk. Kiderült 3 csapat is ment volna felfelé. A forgalmista nagyon ideges volt, miért nem jelezték előre. Mi felfértünk a járatra a Kecskemétiekkel (30 fő) nem tudom mi lett. Szerencse, gondoltam, hogy mi holnap 2 időpontban megyünk.
Vasárnap reggel 1 család jött 2 gyerekkel a 8:30-as buszhoz. Felmentünk, Galyán megnéztük a szálló vadasparkját. Felsétáltunk a kilátóhoz, hiába volt ki írva a 7 órás nyitás még nem volt nyitva. Ráadásul még láttuk 200 FT belépőt is kell fizetni. Visszajöttünk az új turistaszállóhoz, közben be akartunk menni a WC-be, ki volt téve a kulcs piktogram csak kulcs nem volt. Szóvá tettük a dolgokat a recepción, ahol mondták, hogy már nyitják a kilátót, éjszaka aludtak ott és lehozták a kulcsot. Az új WC meg még nincs átadva. Maga a szálló recepciója és a büfé nagyon jó benyomást tett ránk. Ittunk egy kávét és teát és ezután lesétáltunk a buszhoz. Pont megérkeztek a Szolnokiak is akik gépjárművel jöttek.
Leszálltak a buszról, elindultunk együtt a kilátó felé. Szerencsére felfedezett egy ügyes kisfiú egy nagy hangyabolyt. Be tudtam mutatnia kedvenc hangyasavas mutatványomat. A kilátóhoz vezető lépcsőnél vártak minket a Szolnokiak így 15-en vágtunk neki a túrának.
A kilátó most már nyitva volt, és csak hétfőtől lesz fizetős. Aki feljött nem bánta meg nagyon szép kilátás tárult elénk. Leérvén a kilátóból megbeszéltük a gyerekekkel melyik jelzést kell figyelni (az országos kéken mentünk) ezután már csak követnünk kellett a lelkes jelzésfigyelőket.
Nem túl sokat haladtunk még mikor szembe találkoztunk a Gedei lányokkal meg Lézuval. Kiderült ők aludtak a toronyba 2000 Ft egy éj. Jól megdorgáltam őket. A gyerekek nagyon élénkek voltak és miest egy kis emelkedőhöz értünk gyors futóversenyt rendeztem számukra (futni mindig csak fölfelé szabad). Szerencsére mindig akadt valami, ami felkeltette érdeklődésüket. Hol egy gomba, hol egy tapló vagy egy nagyon vastag fa, amin kilehet próbálni mennyien érik át.
A Piszkéstetői Obszervatóriumnál kiderült egyik túratársunk apukája készítette az alapozást. Megjelentek a galagonya-, csipke-, kökénybokrok, amiket meg lehetett kóstolni.
Nemsoká elértük azt a kis tisztást, ahol megszoktunk piheni, nem volt ez most se másképp. Itt végre megtudtam mutatni Süsü kedvenc eledelét, a vackort (vadkörte). Most is csodás kilátás tárult szemünk elé. Előkerültek az elemózsiák. Egy kis falatozás, a felnőtteknek csúcspálinka. Gyerekeknek fáramászás (egy apuka is felkapaszkodott). Kiosztottam a megérdemelt matricákat.
Lassan azért összeszedelőzködtünk és elindultunk tovább. Mielőtt elértük volna Mátraszentlászlót, ismét találtunk egy hangyabolyt. A gyerekek is kipróbálták a hangyasavas mutatványt. Végigosontunk a falun és már ott is voltunk Mátraszentistvánban. Lecsorogtunk a Vidróczki csárdához, itt volt túránk végállomása, ahol megköszöntem a túrát mindenkinek. A csárdában lehetett fogyasztani a buszindulásig. Nekem nagyon jólesett az a csapolt sör. A buszon a gyerekeket azért elnyomta a buzgóság.
Szőrös

Balázs István fotói