Élménybeszámolók - lista

2015. augusztus 30.

Mindig megkülönböztetett figyelemmel készülök a Napsugarasokkal való túrára! Kicsit elkedvetlenített, mikor megtudtam, hogy Andi nem tud jönni. /Az élet már csak ilyen, mindig van valami más.../ Mikor elküldtem az e-mailt, hogy jön a Napsugár és segítőket kérek, (A Napsugár egy megváltozott képességűek egyesülete) mindig érdekes új segítők is jönnek. Kicsit nehezítette a szervezést, hogy előtte pont egy infúziós feltöltésen vettem részt a kórházba.
Hála a Kékes Turista Egyesületnek sikerült telebusszal érkezniük a Kisnánai várhoz. Segítőtársaimmal örömmel láttuk, milyen sokan elfogadták meghívásunkat. Számomra külön öröm volt a Judittal való találkozás, aki egy külön meglepetést hozott nekem. Egyből le kellett cserélnem Kékes turistás trikómat a saját kezűleg készített „Szőrösös” trikóra. A többi segítő is megkapta az egyesület ajándékát. (Mindig olyan lelkesen készülnek és sose mulasztanak el saját kezű ajándékot készíteni amibe szó szerint beleteszik szívüket-lelküket.
A Két egyesület vezetője Marika és Gréti kölcsönösen köszöntötte a társaságot és megkezdtük a kisnánai Móré vár megtekintését. Mindenki számára nagy élmény volt ez az „emberléptékű vár”. /3D-s vetítés, valamilyen különleges szkóp amiből vagy 3 van az országban./ Mire megnéztük a várat, már csorgott rólunk a verejték és a túra még csak ezután jön. Irány Sástó. Szerettünk volna ingyenes parkolást a fogyatékosoknak. A Sástó Kemping vezetőjének külön köszönet, aki saját parkolóhelyét engedte át számunkra /oly felemelő érzés látni, hogy nem halt még ki a jóérzés/.
Ebédelés, evés, ivás, lazítás a tó körül. Gréti bemutatta a mostani társaságot. Hihetetlen csapat! Kerekes székesek, otthonlakók, oly sportolók, kik érmet szereztek a Los Angelesi paraolimpián. Megérkezett Kelemen Marika is, aki átadta apró ajándékainkat. Csapatunk most kettévált, a kemény mag gyalog vágott neki a turistaútnak Mátrafüred felé. A többiek a tó körül kerestek felderíteni valót. Mikor elindultunk és az első akadályokhoz érkeztünk tapasztalták meg azok a segítők akik még nem voltak velünk, mily nagy szeretettel és gondoskodással vannak egymás iránt. Az a hitetetlen akarás, ami meg pl Juditba volt, mikor a legnehezebb szakasznál kiszállt a kerekes székből és négykézláb mászott fel az emelkedőn (mert ezt a kihívást nem hagyhatja ki) nem csak a mi szemünkbe csalt könnyet, hanem az arra járó kirándulókéba is.
Jólesett a pihenő a Rákóczi-forrás hűs vizénél. Egy kis elemózsia, friss forrásvíz, szuszogás és indulás tovább. Derekasan megküzdöttünk azokkal a nehézségekkel, amit a mozgásukban korlátozott emberek elé állított a természet. A Máriácskánál már vártak fürgébb lábú társaink.
Innét a lépcső leküzdése után már szinte séta galoppba jutottunk le Füredre. A busznak is sikerült egy parkírozót találnunk. Még egy séta a büfésoron, azután jöttek a búcsú nehéz percei. Abban a reményben váltunk el, hogy jövőre ismét együtt leszünk!

Nehéz egy ilyen élményt megírni, ezt csak az tudja, aki már valaha részese volt a csodának!
Köszönet mindenkinek!
Szőrös

Magda Sarolta fotói