Élménybeszámolók - lista

2014. június 14.

A MERT EEMP-és programjába jún. 14-15.-én túrát szervezett. Nem jelentkeztem a jelentkezési határidő leteltéig, nem igazán terveztem be magamnak ezt a programot. Már többször jártam ezen a vidéken, meg 2 nap szabi is. Mégis meggondoltam magam és elindultam.
Szombat reggel elindultunk a Tornai várhoz. A buszon jöttem rá, se igazolványom se euróm, na, mindegy. Nem volt sikeres az első megállónk Szlovákiában: nem működtek az illemhelyek.
Megérkeztünk és leparkoltunk a Tornai vár aljánál, indul a gyalogtúra. Torna valaha vármegye volt (Õ volt a legkisebb.) Az idő jó meleg volt, csorgott rólunk a veríték, mire felértünk a várba. A vár a magyar várak többségének sorsára jutott, a Habsburgok leromboltatták. (Előtte állítólag sosem tudta ellenség bevenni.) Fentről felséges kilátás nyílott a környékre. Az ember elgondolkodik micsoda gigászi munka lehetett megépíteni a várat. Mennyire uralhatta valaha a tájat. Miután alaposan kinézelődtük magunkat elindultunk lefelé a Szádelői-völgybe. A völgyekben az a legrosszabb, hogy utána egy hegy jön. Nem volt ez másképp most se. Csavarni lehetett a ruhánkból a vizet, mire felküzdöttük magunkat a hegytetőre. Azután leereszkedtünk a buszhoz. 7 óra már jóval elmúlt, mire megérkeztünk a Baradla kempingbe. Nagy nehezen sikerült elérni, hogy kapjunk vacsorát. A kemény nap után nem nagyon kellett ringatni a társaságot.
Vasárnap reggel fél 8-ra terveztük az indulást, arra nem számoltunk, hogy nyolc előtt nem indulnak a pénztárgépek és se kávé se fizetni nem lehet. Jókora csúszással indultunk neki a túránknak. 10 órára a Vöröskői-barlang bejáratához kell érnünk. Mint gyakorló (remélem hamarosan minősített) turista útfestő bizton állíthatom, hogy akik itt festették az utat, messze nem álltak hivatásuk magaslatán. Alig értünk fel a lépcsősor tetején lévő kilátóhoz, a jelzések le voltak szürkézve, de az új még nem volt sehol felfestve. Később voltak jelek, csak pont ahol igazán fontos lett volna az elágazásokban hiányzott. Jó pár perc késedelmet okozva ezzel számunkra, akik egyébként is késésbe voltunk. Erőltetett menetünknek köszönhetően mégis sikerült elérni a barlangtúra indulását. Kicsavartuk csurom vizes pólóinkat, elővettük vastagabb öltözékünket és irány a barlangtúra. Jómagam már többször jártam a barlangban /rövid túra, hosszú túra, retek ági kaland túra, koncertek/, mégis mindig lenyűgöz a barlang természet készítette szépsége. A barlang után átöltözés (a vizes póló majd meg szárad rajtunk) és irány Jósvafő, szétnézés a faluba, Hucul ménes megtekintése. Egy jó húsleves jutúrós sztrapacskával, kis pihi és indulás haza. Két szép nap volt, köszönet érte.

Szőrös