Élménybeszámolók - lista

2013. december 07.

Sok kritikát kaptam az évek során, hogy miért veszek részt olyan kevés túrán. Többször elmondtam, hogy nekem a folyamatos munkarendem miatt minden hónapban egy szombatom és vasárnapom szabad, a többin mindig dolgozok valahogy. Elhatároztam, hogy az év végén minden túrára elmegyek. Ha sikerül szabit kapnom, úgy ha nem akkor vállalom, hogy éjszakás után és előtt megyek. Nagyon elszomorított mikor azt tapasztaltam, hogy a társaim máshová mentek ezeken az alkalmakkor (teljesítménytúra, Illéssel, stb.).

A Mikulás túrára elhatároztam, hogy mindenképp elmegyek. Pénteken és szombaton is éjszakás lettem volna, mivel csak 1 szabit kaptam, úgy döntöttem éjszakás után megyek, akkor ha esetleg véletlenül betévedünk valami könyvtárba sem lesz gond. Nagyon meglepődtem mikor sorra jöttek a visszajelzések, hogy dolgoznom kell, nem tudok menni.
Erősen elgondolkodtam évente ez az 1 szombat, amin dolgoznak a többi mindig szabad, erre az 1-re nem tudnak szabit szánni, tőlem meg elvárnák az év során, hogy rendszerint legyek szabin és tudjak velük túrázni. Lehet, hogy a tolerancia még nem elég erős oldalunk?

Kicsit elkeseredve indultam a buszmegbe, nem is vittem magammal se reggeli újságot, se könyvet. Repesett a szívem, mikor megláttam milyen szép számmal összejöttünk mégis. Szerencsére Gyuláék hoztak reggeli friss újságot.

Mátraszentlászlón szomorúan tapasztaltuk nincs nyitva az „újságos”, könyvtár meg már nincs is a faluban. Az idő viszont kárpótolt bennünket, csodás napsütésben indultunk Mátraalmás felé. A napsugarak szikráztak a friss havon. Szépen araszoltunk fölfelé. Néhol azért komoly akadályokkal kellett megküzdenünk. Kidőlt fák tömkelege próbálta utunkat állni. Másutt csúszós-jeges részek próbáltak a szakadékba ejteni bennünket. Szerencsére már nem elsőbálozók vagyunk és ezeket az akadályokat közös erőfeszítéssel hárítottuk el.

Mikor már nem voltunk olyan messze Almástól, előrevágtattam előkészíteni a társaság méltó fogadását. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a könyvtár zárva van. Beszáguldtam a vegyeskereskedésbe érdeklődni, hogy lehetne-e tíz forró borászati cikkhez jutni. Szerencsére rendkívül segítőkészek voltak és kalákába megoldódott a dolog. Egy helyi nyomdába frissen nyomott könyvekhez jutottunk és elkerülvén az utcai hideg művelődést, kinyitották számunkra a faluházat és be is fűtöttek. Engem mindig meghatott a kéktúra során is, mikor a legszegényebb helyeken jártunk, ott kaptuk a legtöbb segítséget. Való igaz: nem a pénz és a ruha teszi az embert, hanem a jó szándék és a tiszta szív! Ilyenkor mindig erőt kap az ember, látja nem veszett ki még az emberi szeretet és a segítőkészség. (Nem tudom, miért nem lehet ezt mindig mindenütt így csinálni? Mennyivel szebb és könnyebb lehetne a mindennapi életünk.)

Elég jól elidőztünk a faluban, szomorúan hallottuk január óta nincs könyvtáruk. Az idő sürgetett, búcsút vettünk az újdonsült barátainktól. Amit nem tudtunk elolvasni, melegen csomagolva vittük magunkkal, meg hagytunk is a jótevőinknek, hadd művelődjenek egy kicsit.

Keményebb útszakasz következett, már nem jelzett úton haladtunk tovább, jobban kellett figyelni az utat is meg egymást is. Oly csodás látási viszonyok voltak, egész a Tátráig lehetett látni. Aki azért nem jött, mert a Meteorológia elijesztette, most sajnálhatja igazán; ilyen gyönyörű tiszta látási viszonyok nagyon ritkán vannak egész évben. Remélem a fotók jól sikerültek és szívmarcangolóak lesznek azoknak, akik ezt kihagyták. Sajnos a Fekete-tó mellett csak el tudtunk menni, mert le volt kerítve, nem időztünk volna sokat de ,egy pár percet szívesen szántunk volna rá. Rudolf -tanyánál kicsit megpihentünk, elő kerültek a hazai dolgok no meg a még meleg újságokon is átrágtuk magunkat.

Rudolf-tanyát elhagyván egy gyönyörű hóesés érkezett, ennél szebb nem is lehet egy Mikulástúrán. Mire Parádsasvárra értünk megszűnt a havazás. (Ez valószínűleg csak egy kis extra ajándék volt számunkra.) Szomorúan láttuk a lepusztult üveggyár maradék romjait. (Mária valaha dolgozott itt.) Megérkeztünk a buszmegállóba, a busz is jött hamar.

Mátraházán felszállt egy másik mikulástúrás csapat. Õk Jászberényiek voltak, és Gyalya felől jöttek. Gyöngyösön megdöbbenve tapasztaltuk micsoda szeles idő fogadott bennünket. Megtudtuk, hogy egész nap ilyen volt. Szerencsére ebből mi kimaradtunk. Volt, aki még elment kajálni, Klárika korcsolyázást tervez még az új jégpályán. Nekem elég volt éjszakás után ennyi. Most el is megyek aludni.

Szőrös