Élménybeszámolók - lista

2013. október 04.

Szeptember elején megkaptam a Tourinform hírlevelét, abban fedeztem fel a Mátrafüredi erdészet nyílt napját. Ez jó lehet nekünk -gondoltam- úgyis őszi túrát kell szerveznem, kellemeset a hasznossal, nem kell környezeti nevelési feladatokkal törődnöm a pihenőknél. Az erdész bácsik megszervezik ezt helyettem, az okosodást lerendezzük az elején egyben, aztán túrázunk egy kicsit, és már kész is az Õszi Gyalogkakukk Túra.

Próbáltam tájékozódni az erdészet honlapjáról, de ott nagyon kevés információt találtam. Mégis, milyen témák lesznek, fontos lenne ezt tudni a tervezésnél, az időbeosztásnál. Utána mekkora távra lesz még időnk? Mégis csak 80-90 kisgyerekkel megyünk, ne álljunk ott tanácstalanul.
Milyen szerencse, hogy patronáló egyesületünk, a Kékes TE elnöke történetesen erdész. Gyorsan megrohantam a kérdéseimmel. Pétertől megtudtam, hogy 12-13 bemutató hely lesz, s minden témát érintenek, ami csak az erdővel kapcsolatos lehet. Igen? No, jó. Akkor most kicsit túrázunk csak.

Mi voltunk az elsők, akik bejelentkeztünk a Mátravasútnál az utazáshoz. Ehhez képest az induláskor már egész tömeg elment előttünk az egyik nagyobb szerelvénnyel, mi meg nézelődtünk a vagonokban. Kárpótlásul megkaptuk Gyöngyit, a gőzöst, a gyerekek legnagyobb örömére. Gyöngyike rettentő füstfelhőt eregetve húzott fel minket Füredre, de aztán nagyon elfáradt. Az alsó megállónál egy ideig türelmesen üldögéltünk, hátha kipiheni magát, de aztán leszálltunk. Végül is onnan csak pár lépés a park, ahová készültünk.
Gyöngyikéért visszajött egy mozdony az előttünk haladó szerelvényből és segített neki megtenni a maradék utat.

Már a Mátravasút végállomásán rácsodálkoztunk a sokadalomra, iskolásokra, óvodásokra, akik mind oda készültek, ahová mi. Amikor Mátrafüreden kibukkantunk a kis erdőből, és megláttuk a forgatagot, pár másodperc kellett, míg magunkhoz térjünk. Úr Isten, mekkora tömeg! Hogy vigyázunk itt a gyerekekre? De aztán felocsúdtunk, tudatosítottuk a kicsikben is, hogy most különösen fontos, hogy ránk figyeljenek, és azt tegyék, amit megbeszélünk.
Én személy szerint nem tudtam, hogy az Erdők Hete alkalmából rendezett nyílt nap ekkora „buli”. Péter tavaly is hívott, - itt akkor volt először – de akkor még kiscsoportosok voltunk, még az óvodai közeget szokták a gyerekeink.

A most résztvevő négy óvodai csoport külön egységenként igyekezett odaférni a látnivalókhoz, ami nem is volt ám mindig egyszerű feladat! Így csak arról tudok beszámolni, hogy a saját csoporttal, „Zöldikéinkkel” miket sikerült felfedezni.

- Először az „Erdei sportok”-at bemutató helyen profi turistaként elmondták Manóink a turistajelzések jelentéseit, rangsorát, az ott lévő erdész nem kis meglepetésére, aztán együtt megbeszélték a tűzgyújtás szabályait. A mellettünk lévő tablók a természetjáráson kívüli lehetőségeket mutatták be: tájfutás, sífutás, lesiklás, tájékozódási versenyek, terepkerékpározás stb.

- Arrébb kedves fiatal leendő erdészek hívták csapatunkat rókavadászatra. A mozgásos játékban megadott területen szétszórt rókafejeket jelképező laminált lapokat kellett összegyűjteni. Az indítás, és a vadászat végét jelző hang igazi vadászkürt volt, a legügyesebb vadászok jutalma pedig cukorka.

- Az erdei vasutakat bemutató helyen megtudták a gyerekek is, hogy az Egererdő Zrt fenntartásában 3 erdei vasút működik, az egyik a miénk, a Mátravasút. A Mátravasút mozdonyait bemutató makettsorról azt is megtudtuk, hogy nem csak a gőzösünknek van neve, a többi mozdonynak is. Van Mazsola, Manci és Öreg is – remélem, jól figyeltem. Nagyon sokáig néztük a csodálatos terepasztalon futó kisvonatokat, majd a „sínbohócra” próbáltak felférni a gyerekek együtt.

- Az erdő kialakulását, növekedését, megújulását egy nagyon tapasztalt erdész bácsival beszéltük meg, aki képeken szemléltette a különböző korú erdőket. Az általa ravaszul összekevert képeket a gyerekeink ügyesen időrendi sorrendbe rakták. Azt is ügyesen kitalálták, őrájuk melyik kép illene, ha erdők lennének, és melyik illene a kísérő felnőttekre. Ezen az állomáson a fák szaporító anyagát, a terméseket is megnézhettük, megtapogathattuk. A nyírfáéról azt hittük messzebbről, hogy durva fűrészpor...

- A parkettagyár standjánál nyalókáért sorolhatták a gyerekek, milyen erdei fákat ismernek, a két bácsi meg is mutatta a különböző fafajták belsejét, és azt is megbeszélték közösen, hogy mennyi mindet lehet készíteni fából, s hogy a különböző fajták másra jók. Sok tárgyat be is mutattak.

- A Mátra szakképző Intézet sátra több részből állt, sajnos nem fértünk mindenhová, de arról képet kaptak a gyerekek, hogy a leendő erdészeknek mennyi mindent kell tudni: gyűjteményeket kell készíteni, felismerni a fákat kéregről, termésről, levélről, és rügyező gallyakról is...hű! Na és még ott vannak az állatok is! (Bemutatásként nagyon szép preparált példányokat láthattunk.) A vadászati részhez akkor éppen képtelenség volt oda férni, a tanulók képzéséről nem sikerült többet megtudnunk, csak a céltáblának használt muflont és vaddisznót vettük kezelésbe, próbáltuk számolgatni, mennyi lövést kaptak, de annyiban maradtunk, hogy számtalant. Az agancsokból készített ülőgarnitúrát azért megcsodáltuk.

- A fakitermelést bemutató hely nagy területe körbe volt szalagozva, a gépek miatt. A szabályokat betartva, kívülről figyeltük a „lovas megközelítést”, majd szurkoltunk az iskolásoknak, akik nagy rönköt húztak óriási erőlködéssel arrébb, hogy aztán láthassuk, hogy a gép szépen lassan, egyenletesen felhúzza vissza. A túloldalon mintha gépi fűrészelést is lehetett volna nézni, de – időnk fogytával – inkább a profi favágó bácsit választottuk.

- A favágásban is létezik versenyzés, a világbajnokság döntőit közvetíteni is szokták az Eurosporton, nagyon érdekes, és látványos. Vannak magyar versenyzők is, egyikük tartott bemutatót egy pódiumon. Nem akármilyen sport teljesítmény ez, a képernyőről is érzékelhető, de élőben még inkább. Sokat megtudtunk a verseny szabályairól, ámultunk a nagy rönk korong gyors lefűrészelésén, s szájtátva nézték a gyerekek, ahogy egy balta és két palló segítségével feljut a bácsi a függőleges fatörzsre. Később mondták is, hogy a „mókus bácsi” nagyon ügyes volt.

Sajnos, több kiállítóhelyet mi nem tudtunk felkeresni, de a többi csoporttól hallottuk, hogy voltak a magaslesen, és a vadász bácsiktól mennyi érdekességet hallottak, más csoport a park felső részénél kezdett, és igazi bulit csaptak a fából készült hangszerekkel és a zenészekkel, mézet is lehetett kóstolni s még ajándékot is kaptunk! A „Mesél az erdő” CD-n természetesen ilyen témájú meséket lehet hallgatni. Nagyon örültek neki a gyerekek, hétvégén már szorgalmasan hallgatták – a szülők visszajelzése szerint.

Hazafelé még énekelgettünk a vonatban, a visszafelé utazás már eloszlott, nem volt akkora tömeg a járművön.
Később ebédeltünk a megszokottnál, Többen hazamentek 14 óra felé, aki maradt délutánra az oviban, szinte beájult az ágyba.
Óriási élmény volt számunkra ez a nap! A szakemberek és a leendő szakemberek igazán impozáns nyílt napot szerveztek Mátrafüreden. Emellett győzték türelemmel, kedvességgel…estére biztosan nagyon fáradtak voltak. Nagyon köszönjük nekik, hogy lehetővé tették, hogy ilyen átfogó képet kapjunk az erdővel kapcsolatos ismeretekről.
Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat mind a 92-en, a 72 fő kisgyerek, a 10 fő óvodai dolgozó, és a 9 fő Kékes Turista.

A túra kimaradt, de azt lehet máskor is! Ez a program meg csak most volt…illetve, reméljük, lesz jövőre is. Akkor már mi is tapasztaltabban állunk a szervezéshez. A túrát pedig bepótoljuk, becs’ szóra!

Nagyon köszönjük a turista nénik segítségét is, most aztán tényleg nem boldogultunk volna nélkülük. Már el sem indulhattunk volna, annyira sok hiányzó volt a dolgozók közül, s mi lett volna velünk egy ekkora rendezvényen nélkülük? Valószínűleg azonnal sarkon fordulunk, s nem láttunk volna semmit ebből a sok csodából. Milyen nagy kár lett volna!

Tóthné Kelemen Mária