Élménybeszámolók - lista

2013. április 18.

A budai hegyekben megsérült a bokám, mégsem hagyhattam ki az április 18-ai Gyalogkakukk túrát. A váltóműszaknak sok hátránya van, egy előnyét élveztem eddig, aktív tagként is részt tudok venni az ovis túrákon.

Szerdán éjszakás voltam, reggel, mikor hazaértem, gyorsan megcseréltem a fáslit a lábamon, összeszedtem a zsákomat (minden jóval tele /a többit gondold bele/). Hónom alá csaptam az összegyűjtött papírköteget (mert gyűjtik az ovisok) és irány az ovi. Nem tudom feltűnt-e Nektek, mikor még ovis a gyerek rengeteget mozog, aztán jön a suli és mindennek vége! Évek óta csodálom a Mátra Manókat ( és a csodálatos óvónőiket), mikor tehetem megyek velük (aki esetleg még nem volt ne hagyja ki, egy élmény).

Akinek van gyereke megtapasztalta milyen élmény vele túrázni, de egy csomó gyerekkel az teljesen más. Megérkeztem az oviba, Marika megtartotta az eligazítást, a piros csoporttal megyek. (3 unokám járt ebbe az oviba, mégis valahogy mindig úgy alakul: nem tudok az unokámmal egy csoportba kerülni /pedig szeretnék/ - azért fegyelmezetten tudomásul veszem.)

Jöttek a gyerekek, mindnek piros turista sapkája volt, ez már maga egy élmény (nekem is jó lenne egy). Buszra szállás, irány Mátraháza. Nem sokon múlt hogy megúsztunk egy gyomorürítést (háttal még nem utazott eddig), szerencsére épp kibírta az út végéig. Reggelizés (a többieknek) mi a „túrbó” csoport ezen már túl voltunk és már vágtattunk is (a szó szoros értelmében) alig tudtam velük tartani a lépést.

Jött az első feladat: váltó futás répával, úgy ment mint a karikacsapás. Haladtunk utunkon tovább (ha tudni szeretnéd merre, nézd meg a Marika kiírását). Egy olyan szakasz következett, ahol észre kellett venni az erdő ezen részébe nem illő dolgokat (melyeket szorgos kezek helyeztek el ügyesen az út mellett). Hihetetlen milyen figyelmesek és gyorsak a gyerekek. (Mire én valamit megláttam volna már mindegyik gyerek észrevette!) Ahogy gyűltek ezek a dolgok (tulipán, flakon, egy madár, két madár, béka stb.) mindig ismételték miket láttak mire az erdészhez értünk én már nem tudtam mindet fejbe tartani (szerencsére a gyerekek igen). El kellett mondani miket láttak és miért „tájidegen” - megoldották.

Jött a forrás: kis felüdülés (szuszoghattam egyet). Eddig lefelé mentünk, innen kezdtünk visszafelé kapaszkodni az állomások meg jöttek sorba.
Belegondoltam, azért mennyi munka van egy ilyen látszólag egyszerű túra megszervezésével. A gyerekek érdeklődését, örömét látva megérte a befektetett munkát. Lassan visszaértünk a parkolóba, jött a busz; irány haza. Sok ilyen lelkes áldozatkész kreatív óvónőre, óvodára lenne szükség (az meg már csak sajnos álom hogy az iskolába folytatása lenne), talán akkor nem lenne annyi kábszeres értékvesztett gyerek a későbbiek során.

Köszönöm ezt az élményteli, boldog napot!
Szőrös