Élménybeszámolók - lista

2013. április 06.

Zavarban vagyok, hogy is kezdjem. Munkahelyemen kezdenek érződni a változás negatív szelei. Mikor megláttam a honlapon Tusják Attila túrakiírását, kicsit összeszorult a szívem: délelőttös leszek, vajon kapok-e szabit? Aztán kiderült, ezért kár volt aggódnom, mert egész hétre kényszerszabira küldtek.

Nem tudom, ki mennyire szokta figyelni a túrakiírásokat, ilyen alapos, részletes kiírást ritkán találni. Mikor arra gondoltam, írhatok-e én egy ilyen remek kiírás után túrabeszámolót, egyértelmű volt: nem! Nem ronthatok le egy ilyen alapos munkát, ha mégis írok valamit, az csak a benyomásaimról adhat számot. Akit érdekel merre jártunk olvassa el a honlapon, azt én a magam rövid eszével meg nem tudom jegyezni. Aztán itt van a meteorológia egész hétre pocsék időt jósolt különösen hétvégére, ez többnyire be is jött neki. Mindegy, lesz ami lesz, jelentkeztem. El fogok menni, még ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is. Voltak némi egészségügyi problémáim a hét folyamán, feleségem hallani se akart arról, hogy elmenjek. \" Amilyen makacs önfejű hülye vagy, hiába is beszélek neked. Aztán meg ápolhatlak megint, mert itt nyüszögsz nekem mint egy rossz kutya\" - mondta. Eljött a Szombat reggel. Felébredtem 3 órakor, az eső szép csendesen csordogált lefelé. /6 órakor felkeltem, hosszan tanakodtam forraljak bort vagy inkább csináljak egy jó mézes citromos teát. Nem mertem meg kockáztatni a forralt bort, így maradt a tea. Azért egy kis üveg 2002-es szilvapálinkát (Poroszlói forrásból) csak becsúsztattam az oldalzsebbe.
Elindultam a gimihez, útközben már Klárikával találkoztam. Megérkeztünk a buszhoz, felszállás, mert indulunk de, Áron még nem érkezett meg. Mindegy, idő van. Mégse indulunk, mi történt? Nincs olaj a buszba, Áron is befutott, olaj még sehol. Nagy bánatomra Béla barátom közölte: nem jön. A lányai tegnap telefonáltak szakad az eső. Patakokban folyik le a hegyről. Õk nem jönnek, de Bélának se ajánlják. Mondtam pedig Neki egyszer úgy is meg kell halni, minek halogassuk. Minden bíztatás hiába való volt. Megjött az olaj, indulás. A toronynál sajnos csak Ani szállt fel.
Kevesebben voltunk egy párral, mint akik jelentkeztek, de ez nem szegte kedvünket. Kicsit később értünk Pestre, mint terveztük, szegény Attila teljesen átfagyott a várakozásba. (Õ ráadásul nem is iszik, ez megnehezítette a dolgot, mi nem járhattunk volna így.)

Átlavíroztunk Budán és megérkeztünk (talán) a Farkas-völgybe. Szerencsére nem esett az eső. Erre a nagy idegi terhelésre muszáj volt leküzdenünk egy kis szilvóriumot. Attila mégis feltette a kérdést neki vágjunk az eredeti útvonalnak és kapaszkodjunk a csúszós meredek sziklákon vagy módosítsunk egy kerülő útra. Úgy döntöttünk maradjunk az eredeti úton (később kiderült: a másik se lett volna jobb.) Nekivágtunk azt hiszem az Ördög-szószék nevű sziklának. Utólag szerencse hogy az út elején volt, lehet, hogy a végén már nem esett volna jól. Azért nagyobb baj nélkül feljutottunk rajta. Kicsit párás volt a levegő, de azért le lehetett látni a Gazdagrétre meg egy két hegyre is. Araszoltunk egy darabon, azután egy csúszós lejtőhöz értünk, ami a Farkas-völgyi gyaloghídhoz vezetett. Itt azért már voltak csúszkálások erősen, de végül mindenki leküzdötte a lejtőt és a hidat is. Az Úti Madonna-kápolnához jó kis emelkedő vezetett. Attila azt mondja, ebbe vasárnaponként rendes papok miséznek néha. Õ már látta egyszer. Volt benne egy dombormű az előző Pápa arcképével, ami sajnos már elvesztette a színeit. A Széchenyi-hegyig még tovább kellett fölfelé ügetnünk. Mire föl értünk elérkezett az ideje megkóstolni Tamás vörös borát (igen jó nedű). Volt itt valami adótorony azután jött valami rét. Erdő, vasútállomás, itt megrohamozták a hölgyek a mosdót. Mondtuk: aki akar, lejöhet vonattal. Nem jött le senki. Volt fel- le menet, jött valami Disznófő-forrás ahová illegális behatolást voltunk kénytelenek alkalmazni, mert valaki magán tulajdonnak nyilvánította. A kedvünk töretlen, de már van, akin a csüggedés első jelei mutatkoztak Valami Tündér-szikla ugrott hirtelen elénk, kénytelenek voltunk megmászni. Megérkeztünk a libegőhöz. Itt már nagyobb volt a kísértés, de sajnos a buszunk nem ott állt. Jöttek sorban a kilátók (a kiírásba meg lehet nézni). Egyszer csak a Hűvösvölgyi kisvasút végállomásánál találtuk magunkat. Attila mindenkinek adott egy Oklevelet, megköszönte a túrán való részvételt. Mi is megköszöntük Attila színvonalas túravezetését. Buszra szállás, irány haza. Attilát kitettük és száguldtunk haza. A buszon azért többeket elnyomott a fáradtság, bár mindent elkövettem nehogy jól tudjanak pihenni. Azt hiszem mindenkinek nagy élmény volt. Köszönjük, Attila.

Szőrös