Élménybeszámolók - lista

2012. szeptember 09.

Alig egy hónapon belül két olyan túrám is volt, amik igazán közel állnak a szívemhez. A Napsugárral és most a Családi séta. Sok dolog van az életben, amit szeretek meg vannak olyanok is, amit nem igazán. Biztos Ti is Vagytok úgy, mikor a szívetek felderül és tele van örömmel. Mikor ilyen túrám van én mindig úgy érkezem haza, hogy szívem kicsordul az örömtől. Családommal több olyan sétát teszünk, mikor az is vezérel, megfelelne ez a Napsugárnak, vagy Családi sétának. Most a Mátraszentistvánból Mátraszentimrére történő útra esett a választás. Ilyenkor az ember mindig izgul milyen lesz az idő? Mennyien jönnek el? Ez mind-mind meghatározó tényező. Szerencsére mára igen jó időt jósoltak. Reggel a buszmegbe aggódtunk egy kicsit; jönnek-e elegen? Végül 15-en szálltunk fel a buszra, nem is fértünk volna többen, így is állnunk kellett (hogy mentünk volna föl ha 30-an jönnek?) Háza után azért lett mindenkinek ülőhelye. Galyatetőn megállt kis pihenőre a busz, azután már gyorsan megérkeztünk Istvánba. Bemutatkoztam: Tóth István vagyok, de nyugodtan szólítsanak Szőrösnek. Bemutattam túravezető társamat, Halász Veronikát. Ismertettem az útitervet. Elmondtam egy nagyon szép útvonalon fogunk menni, biztosan mindenki élvezni fogja. Elindultunk a zöld kereszten, elhaladtunk az ország egyik legjobb sípályája mellett. (Valaha rengeteg brigád meg KISZ munkát végeztünk itt.) Megnéztük a tanösvény kezdetén lévő ismeretterjesztő táblákat, majd poroszkáltunk tovább. Az erdőbe érve szép lassan csordogáltunk lefelé a patakig. Már látni lehetett, hogy a jó idő ellenére itt az ősz, a lehullott levelek borították az altalajt mindenütt. A patakon nem volt nehéz átkelni, sajnos alig csordogált a víz benne. A kövek nagyobb akadályt jelentettek, mint a víz. Itt rövid kis akadályversenyt rendeztünk a gyerekeknek. Kis pihenő után tovább haladtunk a patak mellett. Látni lehetett, hogy mikor ebbe a patakba nem csak csordogál a víz, milyen hatalmas munkát végez nagy köveket görgetve magával. Több helyen teljesen elmosta az ösvényt azért megbirkóztunk a feladattal. Eljutottunk a három patak találkozásához, megpihentünk a hutánál lévő pihenőnél, (sajnos már nagyon látszik az idő vasfoga és a vandálok munkája) lehetett falatozni, ejtőzni. A huta tulajdonképpen üvegfúvó kemence, a térségbe elég sok helyen végeztek ilyen tevékenységet régebben. Verocska kiosztotta a bélyegeket, akinek nem volt még füzete annak azt is adott. Én meg alá írogattam őket. Pihenő után elindultunk a szembe lévő Oroszlán-sziklához. A pataknál egy családdal találkoztunk, akik egy kis medencét duzzasztottak a patakban és pisztrángok voltak benne. Az Apuka elmondta lejjebb egész sokkal találkoztak. Mi is elnézegettük egy darabig azután megmásztuk a sziklát, itt kattogtak a fényképezők. Visszatérvén az eredeti úticélhoz most már a zöld négyzeten folytattuk utunkat, és amennyit eddig lefele jöttünk szomorúan állapítottuk meg: legalább annyit most fölfelé fogunk gyalogolni. Természetesen ez nem szegte kedvét a társaságnak, haladtunk szépen fölfelé. Kiérve egy kis tisztásra nagyon szép táj tárult elénk. Nemsoká elértük az első vadkörtefát, melyen volt vackor, Süsü kedvenc eledele. A kicsik kezdtek kissé csüggedni az egyre melegebb időben. Félő volt esetleg nem érjük el a 14 órás járatot. Felajánlottam, aki elsőnek éri el az első fagylaltost annak én fizetem a fagyit. Ez annyira feldobta Õket, oly gyorsan elértük a fagyist, hogy volt időm mindenkinek venni egyet még a busz megérkezett. Felszálltunk a buszra, mindenkinek megköszöntem a túrán való részvételt. A kicsik elég gyorsan elszenderegtek a jóleső fáradtságtól.

Szőrös


Halász Veronika fotói: