Élménybeszámolók - lista

2012. június 10.

Nyár elejei kicsi családi sétánk résztvevői ezúttal bátrabbak voltak a túra reggelén, bár este-éjszaka ezúttal is kiadós csapadékot hozó viharos idő volt. Egy-két megerősítő telefon után – miszerint igen, lesz túra, és nem, nem fogunk elsüllyedni nyakig a sárban – végül 43-an vágtunk neki a távnak, a magunk majd 5 km-ének.
Mátraházáról indulva a sárgasáv jelzésen jutottunk el Somtetőig, ahol rövid tízórais pihenő után indultunk tovább. Pihenőhelyünkön a gyerekek kihasználták a hatalmas kidőlt bükkök nyújtotta mászási-bújási lehetőségeket, én pedig kihasználtam az időt, hogy kis túrázóink megkaphassák igazoló matricáikat, s hogy köszöntsük Kovács Megyert, aki 10 számú teljesítéséért vehette át a kitűzőjét. A csemegézés, s egymás vendégelése után sárganégyzet jelzésen haladtunk tovább, útközben a mélyedésekben ebihalakat figyeltünk, a profi erdőjáró egyesületi unokák fafajta felismerő játékot játszottak Kati nénivel, s megemlékeztünk az év védett madaráról, az egerészölyvről is. Hajtogattunk is a szülők segítségével kis ölyv fiókákat, az elkészült tátogó csőrű madárapróságokkal verset, mondókát is mondtunk Lili segítségével.
Így jutottunk el a Vörösmarty turistaházig, amit sajnos egyre gyakrabban találunk zárva. Pedig dél felé közeledve több felnőtt szívesen betért volna egy kávéra, de a kapura tett nagy lakat egyértelműen jelezte, ez a vágy most nem teljesül. Régebben ez egy biztos pont volt, én szerettem útba ejteni… de úgy látszik, lassan meg kell szoknunk, hogy nem számolhatunk e „frissítő állomással” csak úgy, bármikor.
Miután ezen a ponton éppen elszalasztottuk a lehetőséget, hogy a fáradó kis vándorok esetleg buszra szálljanak, így a kék jelzésen sétáltunk tovább kiindulópontunk felé. Innen már csak 2 km-t kellett megtenni, s milyen érdekes, a gyerekek új erőre kaptak. Ki tudja, mi okozza ezeket a feltámadásokat, talán a vízfolyások, a Nagy-hidas patak közelsége, a széles, jól belátható ösvény, melyen kicsit szaladni is lehet, vagy a cél közelsége. Minden esetre igazán gyorsan haladtunk, s nem sokkal déli 12 óra után meg is érkeztünk a nagy parkolóhoz.
Innen ki-ki gyorsan hazaért, a kicsik délutáni alvásidejét nem zavartuk meg.
Sok kedves ismerőssel túráztunk, de most is voltak új résztvevők, akik először tartottak velünk. Úgy láttam, tetszett ez a kis program, s remélem, találkozunk majd október elején is, a színesedő őszi Mátrában, a következő Picurka túrán.

Tóthné Kelemen Mária