Élménybeszámolók - lista

2011. szeptember 10.

2011. szeptember 10-11 /szombat-vasárnap/

Idei tanulmányutunkon a Galga-mentével ismerkedtünk meg. A kistérség meghatározó vízfolyása a névadó Galga folyó, amely Szandavár alatt, Becske falu határában, a Nyugati-Cserhátban ered, majd 58 km-t megtéve az Alföld északi peremén, Jászfényszaru határában torkollik a Zagyvába. Mivel szép a vidék, sok értéket rejt, nincs is messze tőlünk, pont ideális helyszín egy csapatépítő hétvége helyszínének.
A 37 meghívott túratárs közül 24 tudta elfogadni a meghívást. Elnökünk még túrát vezetett szombaton a Mátrában, de estére utolért minket. A szervezéssel idén könnyebb dolgom volt, hiszen ez az alapötlet, s az útvonal füzér már szerepelt egyszer Rajkiné Marika túravezetési tervei között, ami akkor, pár éve nem valósult meg. Így a jó ötletet csak átvettem, kibővítetem, az időpontokat aktualizáltam és már kész is volt a jó kis program.
Szűkebb értelemben vett Galga-mentéhez a Galga folyó völgyében található települések és közvetlen környezetük tartozik. Mi a két nap során, sok helyen megfordulva ismerkedtünk meg ennek a kistérségnek természeti és néprajzi értékeivel, műemlékeivel. Bepillantást nyertünk az itt lakók régi és mai életébe.
Szombaton kicsit ráérősebben indultunk megszokott gyöngyösi megállóinkból.
Első állomásunk Tura volt, ahol a falumúzeumot néztük meg nagyon alaposan Seres Sándorné Marika segítségével. A régi eszközök már helyén vannak ismereteinkben, kivéve a krumplinyomót, ami időnként még megviccel egyeseket – mondván: ”mi is ez?” Legtöbb időt a komód kincseinek csodálatával töltöttük. A híres turai hímzéssél díszített öltözetek alaposan lekötötték a női túrázók figyelmét – miközben a fiúk türelmesen vártak már az udvaron.
A szintén e faluban lévő Schossberger-kastélyt Tordai Anna mutatta meg nekünk. Az Ybl Miklós által tervezett emberléptékű, romosan is lenyűgöző épületet sokan szívünkbe zártuk tornyaival, kéményeivel, csodás belső tereivel, arányaival. Nem csoda, hogy filmforgatások kedvelt helyszíne is. Igazi pompájában el sem tudjuk képzelni, csak sajnálkozni, hogy még egy kincs, ami igazából csak pusztul.

Galgahévízen találkoztunk Dobos Csabával, a Porszem Turista Egyesület elnökével. Az Õ vezetésével tettünk meg sétálva kb. 10 km-t a Galga régi árterében. Velünk tartott tündéri kisfia, Misu, aki már 2 évesen is edzett turista s kutyájuk is. A látott táj hűen tükrözte országunk átlagos gazdasági helyzetét. A közelmúltban virágzó szántók és gondozott szőlőtáblák helyett parlagfű táblák és természet által visszafoglalt szőlők között haladtunk. Hévízgyörkre érve egy nagyon jó cukrászdában kényeztettük magunkat. Csabától és Misutól búcsúzva a Galga-mente fővárosába, Aszódra indultunk. Elköltöttük vacsoránkat a Grund-étteremben, majd kiváló szállásunkat foglaltuk el a Petőfi Sándor Gimnázium-és Gépészeti Szakközépiskola Kollégiumában. (Micsoda jó dolguk van a mai középiskolásoknak –vajon tisztába vannak vele?!) Közösségünket érintő tanácskozás, baráti beszélgetés után hajtottuk álomra fejünket – melyet szokásunk szerint borvidékeink széles skálájú termékeinek társaságában tartottunk.
A vasárnap délelőttöt is a városban töltöttük. Milyen érdekes. Itt van egy karnyújtásnyira ez a kis város, mégis általában csak átautózunk rajta, vagy ha nincs éppen leterelés az M3-ról, arra se megyünk. De most ez a város volt a cél, így muzeológus által vezetett városnézésen vettünk részt. A katolikus templomnál kezdtük, a Podmaniczky kastéllyal folytattuk (ami most még áll, de újabb leendő rom), majd az evangélikus templom, a belváros épületei és a Petőfi Muzeális Gyűjtemény következett. Nagy költőnk egykori iskolájában elhelyezett múzeumban a tárlatokon átfogó képet kaptunk a térség történetéről, az itt élő népek, nemzetiségek életmódjáról, kézművességéről, viseletéről, népművészetéről. Az időszaki kiállítás a közelmúlt használati tárgyaiban, ruházatában alkalmazott népi kultúrát mutatta be, melyek közül sokat ismertünk fel fiatal éveinkből, gyerekkorunkból. Vezetőnk a múzeumban is végig magyarázva kísért bennünket, a több órás együttlét a végén közvetlen beszélgetéssé alakult. A közvetlen, őszinte hangnem igazi lokálpatrióta közvetítéssel emlékezetesebbé tette az információkat. Szomorú, hogy csudára „felvirágoztatott országunkban” egy ilyen kis ékszerdoboz múzeumra sincs pénz, és lehet, hogy az utolsó látogatók közé tartoztunk.

Aszódi ebédszünet után felfelé haladva a Galga-mentén következő állomásunk Galgamácsa volt, ahol Vankóné Dudás Juli naív festő múzeumát néztük meg a faluházban. Elismert naív festőnk képeiről az akkori életforma minden eseménye ránk köszönt, a fényképekkel illusztrált életrajzi események pedig a művésznő munkásságát mutatták be.

Utolsó állomásunkon, Acsán Mekis Ákos esperes úr várt minket az evangélikus templomban. Bemutatta a Pronay család által építtetett templom minden zegét-zugát, megismertük a betelepített szlovákok által lakott falu régi életét és mai helyzetét. A templom kriptájában megláthattuk a művelt grófi család sok országos tisztséget betöltő tagjának sírját. Sajnos lakhelyüket, a szomszédban lévő kastélyt nem nézhettük meg közelebbről. Főúri kastélyainkat felújítani nem, de őrizni nagyon tudjuk. Hát..., ez is valami.

Összetartó csapatunk azt hiszem, sok ismeretet nyújtó, értékes két napot töltött együtt. Odafigyelésünkkel, fegyelmezettségünkkel, érdeklődésünkkel minden végigjárt hely házigazdáját levettük a lábáról. Emlékeznek ránk, pozitív értelemben.

Mi újabb olyan területet ismertünk meg, melyet nem hálóznak át fontos, „begyűjtendő” természetjáró ösvények.
Ezután következhetnek a dolgos hétköznapok: viszont vendéglátás, túravezetés, szemétszedés, szervezés és akár beszámoló írás…

S a legszorgalmasabbaknak jövőre Hortobágy –nem kommersz módon, másképpen?
Hiszen kis hazánk megismerendő értékei kifogyhatatlanok.


Tóthné Kelemen Mária