Élménybeszámolók - lista

2011. március 26.

Az Ébredő Természet vetélkedős gyalogtúra idén is családi sétáink része volt. A Hérics TTSE is szem előtt tartja a legkisebbek természetjáróvá nevelését, és immár hagyományosan gondol a kisgyermekes családokra is óvodás távjával. Mi pedig igyekszünk kihasználni minden ilyen jó alkalmat ritkábban járt területek megismertetésére, és kapcsolataink erősítésére.

Úgy látszik, ez a túra rendszerint magával vonzza az elrettentő időjárás-előrejelzéseket, erre a szombatra országos esőt, lehűlést jósoltak még csütörtök este is. Ez persze rögtön alaposan megcsappantja a jelentkezési kedvet, főleg a kisgyermekesek körében.
Kisebb méretű autóbuszunkkal 20-an indultunk Rózsaszentmártonba, két túratárs autóval érkezett, így a szorosan vett képviselők 22-en voltak a Kékes Turista Egyesülettől. Viszont nagy örömmel tapasztaltuk, hogy bár az ingyenes utaztatást nem vették igénybe, a mi külön felhívásunk miatt többen is beneveztek a versenybe: így a gyöngyöspatai óvodások kísérőikkel, s a nem rég alakult Menő Manó Egyesület képviselői is.
S persze, mint előző évben, a felhőzet mozgása lelassult, az égi áldás késett pár órát a várthoz képest, így mi kicsit szeles, de nagyon kellemes kora tavaszi szikrázó napsütésben tehettük meg távjainkat fantasztikus madárcsicsergés kíséretében.

Mivel rendszeresen járunk, ismerős az útvonal, az állomások helye és tematikája, gyakran a kérdések is. Sajnos ez azonban nem azt jelenti, hogy most már hibátlanul válaszolunk mindenre. Ez idén a növényfelismerésnél és a gombákról szóló feladatsornál sikerült az én csapatomnak, de pl. az állatokról szóló feladatsornál képesek voltunk még felejteni is a két évvel ezelőtti eredményhez képest. Pedig mennyire áttanulmányozzuk a célban a helyes megoldásokat minden évben! Ez van.

Bár ismerős a túra, a hely, mindig gyarapszom valami személyes élménnyel.
Imádom nézni az iskolásokat ezen a túrán, ahogy egyre önállóbban haladnak végig az úton csapatokba rendeződve, mégis színes forgatagként, ahogy az állomásokon összedugják a fejüket, s nagy „komolyan” igyekeznek megoldani a problémákat.
Szeretem elhallgatni az egymás közötti kommunikációt is:
„Igaz-e, hogy a légyölő galóca enyhe hasi fájdalmat okoz? Húzd be, hogy nem. Az kinyír, és kész.”
Lehet, hogy így járt az a turista is, akinek a cipőjét megtaláltuk, s már tényleg ébredt benne a természet?!
Ez alkalommal többször kerültem három valószínűleg egyetemista fiatalemberből álló csapat mögé, akiknek beszélgetéséből a felsőoktatásról nyerhettem képet, és az informatika rejtelmeibe is bepillanthattam, mégis, szoftver ide, feltöltés oda, csak ott gyalogoltak előttem akkor!

A szervezőket dicséret illeti. Gyorsan haladunk a nevezéssel, nagyon igyekeznek az állomásoknál is biztosítani a folyamatosságot, az előzőleg kifogásolt távolságmérős állomást mintaszerűen megszervezték, korrekt s gördülékeny volt minden.
Kicsik, nagyok újabb kellemes élménnyel tértünk haza Rózsaszentmártonból, köszönjük ezt a Hérics egyesületnek.

Jövőre pedig – javaslom – nem kell időjárás-előrejelzést hallgatni!

Tóthné Kelemen Mária