Élménybeszámolók - lista

2009. május 22.

Avagy egy fanatikus jelvénygyűjtő beszámolója

A KTE éves közgyűlésén hallottam először erről a túráról, ahol Nagy Laci bácsi ajánlotta mindenki figyelmébe ezt a kezdeményezést. Felcsillant a szemem, végre egy új jelvényszerző túra, ahol nem kell rohanni! Elég izgalmasan hangzott, és még utazni sem kell sokat, hiszen itt van a Mátrában.

Következő héten berobogtam a gyöngyösi TOURINFORM irodába igazoló füzetért. Miután megszereztem már csak a teljesítés dátumán kellett gondolkoznom. Nagyon tetszett, hogy minden egyes templomról volt pár szó a füzetben.

Május 10-én egyedül vágtam neki az útnak. Gondoltam, nem árt kicsit kiszellőztetni a fejem, és persze az utóbbi időben elszoktam a térkép forgatásától is. Szóval Gyöngyösről busszal mentem Galyatetőre. Az első pecsételő hely (OKT pecsét) itt volt. Nagy meglepetésemre az oszlopon lévő bélyegzőről eltűnt a gumi rész. Ki visz haza ilyesmit, vagy miért jó ezeket leszedni, számomra rejtély! De szerencsére a szállóban kaptam egy „lenyomatot”.

Az útvonalat előre nem terveztem. Úgy gondoltam, megyek az érzéseim után, és a nekem tetsző „színeken”. Így hát Galyatetőről a kéken indultam el, majd a Csillagvizsgálónál egy hirtelen mozdulattal áttértem a pirosra. Mátraszentimrén keresztül nyargalva a piros után a zöldet választottam. Ezen ballagtam be Bagolyirtásra. Szerencsére a táblák jól jelezték a következő igazoló helyet, ami a Stella üdülő volt. Első benyomásra elég barátságosnak tűnt a hely, és még sátrazni is lehet. Ez külön jó!

Innen a zöld háromszögön folytattam tovább utamat Fallóskút felé. Az előző túrák tapasztalata alapján azt vártam, hogy ez a rész tele lesz emelkedővel, de szerencsére nem így volt, és csak a napsütés izzasztott meg! Fallóskúton a Remete aláírása kell – mint igazolás – aki egy nagyon egyszerű és kedves ember. Beszélgettünk pár szót, aztán körbenéztem, mivel erre sem jártam még.

A zöld körön visszamentem Mátraszentimrére, ahol a Hóvirág italboltból kellett a pecsét. Persze én elsőre egy másik kocsmába mentem be. Ott kaptam meg az eligazítást, hogy bizony ők szívesen adnak nekem pecsétet, de szerintük a másik hely lesz a nekem való. Miután csak meglett a pecsét a kék kereszten fölmentem a Három falu templomához, ahol követ kellett vizsgálni. Innen a kéken nyargaltam vissza Galyatetőre. Ugyanezen a „színen” le a Nyírjesi erdészházig, majd onnan a zöld négyzetet találtam elég izgalmasnak, így azon mentem egész Mátraházáig. Kicsit izzasztós volt ez a rész. Útközben szembesültem az ember romboló természetével, valamint a szemétlerakási kényszerével. Hát nem is tudom, de nekem eddig még soha nem jutott eszembe, hogy az erdő közepére zsák számra vigyem a szemetemet!

Mátraházán az éppen ebédelő butikostól elkértem a kéktúra pecsétet, mert azzal kell igazolni az itt jártamat! Megnéztem a templomot, majd a piroson elindultam le Füredre. Máriácskánál megálltam egy szusszanásnyi időre. Néha eszembe villant - a lovagok kapcsán - hogyha ez a Mátra mesélni tudna a középkori időkről, én lennék az első, aki szívesen meghallgatná! Füreden a büfésoron kaptam egy újabb pecsétet az igazoláshoz.

Innen tovább a zöldön majd a zöld kereszten benyargaltam Gyöngyössolymosra, ahol egy pillantást vetettem az itt található templomra, mert ezt kivételesen már körbejártam egy másik jelvényszerző alkalmával. Mivel vasárnap volt, így csak a kocsmából tudtam megszerezni az utolsó plecsnit a papíromra.

Hétfőn büszkén vittem az igazoló füzetet a TOURINFORM-ba, ott kaptam meg a kitűzőt, mint sikeres teljesítő! Nekem tetszett ez a túra! Főleg azért, mert útközben találkoztam emberekkel, akik a templomba igyekeztek, vagy csak úgy sétálgattak. És végre nem az volt az érzésem, hogy az ilyen kieső turista utakat kevesen használják!

Gedei Katalin